Ennyi kombinációt a legképzettebb bunyósok sem ütnek, mint amennyi megjelent arról, miképp folytatódik a karrierje. Az ember lassan kezd is belefásulni abba, hogy felmerülnek időpontok, ellenfelek, az idő pedig csak telik-múlik. A legfőbb érintettként nem unja már? – fordultunk a WBO-szervezet egykori félnehéz-, s a WBC cirkálósúlyú világbajnokához, Erdei Zsolthoz.
– Igazából a szurkolók többet kombinálnak, mint én. Egészen jól bírom a bizonytalanságot, de azért mégis kezd lassan tele lenni a hócipőm. Arról van szó, hogy alapvetően április 16-ra készültem, végignyomtam egy tizenkét hetes munkát, ausztriai magaslati edzőtáborral és egyebekkel, aztán kiderült, hogy nem bokszolok a jövő hét végén. Most kissé visszafogom magamat, nehogy túledzettség lépjen fel, viszont a szinten tartás kötelező.
– A felkészülésnek éppen az a lényege, hogy minden napra, órára kiszámolt, így amikor kiderül, hogy borul a menetrend, az addigi megfeszített munkát kis túlzással le lehet húzni a vécén. Szakmai szempontból létezhet ennél nehezebb szituáció?
– Azért ez nem egészen így van, de az tény, hogy át kellett állnom. Az április 16-i még biztosan egy langyosabb meccs lett volna, és amikor felmerült, hogy később, de komolyabb tétért küzdhetnék, nyilvánvaló volt a döntés. Június 4-re felmerült több opció, például eliminációs mérkőzés Chris Henryvel, de ahogy most látom, nem ennek a legnagyobb a valószínűsége, hanem a tavaly novemberinél komolyabb, tízmenetes meccsnek. Ezt a számítást az húzhatja keresztbe, ha meg tudunk egyezni az IBF világbajnokával, Tavoris Clouddal.
– Nem idegesíti a bizonytalanság?
– Nem annyira, inkább az, hogy amikor kérdeznek a hogyan továbbról, mint például ön most, egyszerűen nem tudok semmi konkrétumot mondani. Mondjuk megszoktam a hasonlót még az Universumnál, annyi a különbség, hogy akkor mindent a klub intézett, most viszont nekem is jóval nagyobb a szerepem, beleszólhatok az ügyekbe.
– Netalán már visszautasított valamilyen ajánlatot, azért a késés?
– Dehogy, amikor a promóterem mondja, akkor szívesen bokszolok, minél erősebb ellenféllel minél komolyabb tétért, annál jobb.
– Ezúttal nem Hamburgban kell várakoznia és edzenie, hanem itthon reménykedhet az Amerikából érkező hírekben, s úgy tűnik, hazai pályán egyre többet foglalkozik a további civil életével is.
– Természetesen, hiszen szeretnék mit kezdeni magammal a pályafutásom végeztével is, nehogy egy üres szakadékba zuhanjak, mint sok más bunyós a viszszavonulása után. Most éppen a feleségemről, Arabelláról elnevezett ásványvíz bevezetésén dolgozunk, és ebben a munkában rám is szükség van. Ám egyértelműen a bunyó áll az első helyen, tehát ha bezavarnának egyéb tevékenységek, akkor azokat elhagyom, vagy visszaveszek belőlük.
– A szakmai munkából is viszsza kellett vennie, pedig mesterével, Fritz Sdunekkel keményen dolgoztak az Alpokban.
– Erőnléti edzőm, Klink Zoltán itthon is mindennap meghajt, azt mondja, semennyit sem szabad kihagyni, legfeljebb rövidebb sorozatokban erősítek. Meg is látszik, hiszen szinte súlyban vagyok.
– Csak éppen nincs miért mérlegelnie. Készen áll a komoly megméretésre?
– A felkészültségem alapján hat hét múlva nyugodtan jöhetne Tavoris Cloud és a világbajnoki címmeccs.
– És Bernard Hopkins? Ő közel tíz évvel idősebb önnél is, betöltötte a 46-ot, mégis a világszínvonalat képviseli, ahogy legutóbb Jean Pascal ellen bizonyította.
– Fenomén a pali, minden elismerésem az övé, de egyszer az ő ideje is lejár. Remélem, hogy éppen ellenem. Abszolút optimista vagyok, bízom magamban és abban, hogy összejön egy világbajnoki vagy Hopkins elleni mérkőzés.
origo.hu
Százötvenmillió forint az árvízi védekezésben érintett településeknek
