Bújócska

Hiába várták, nem vonult börtönbe, halasztást sem kért Vincze Ferenc Tibor, Döge volt polgármestere, pedig időben megkapta a behívót. Három év tíz hónap (plusz a nyolcmilliós vagyonelkobzás) vár a zsiványra, aki ezek után már arra sem számíthat, hogy kedvezménnyel szabadul. Ha kizárjuk, hogy az elítéltnek csupán kiment a fejéből a bevonulási dátum, csak az jöhet szóba: nagyon buta a dögei szélhámos. Disszidálni, betyárnak állni, fáskamrában rettegni lehet ugyan, de előbb-utóbb úgyis lebukik, kiadják, nyakon csípik, arról nem is beszélve, hogy addig is cserélgetheti a liberót, nincs nyugodt perce, az ajtónyikordulástól is frászt kap… Lám, ott a másik lator példája: Kabai Károly (ő is polgármesterkedett egy ideig, amúgy színesfémmel seftelt) sem ment be a sittre leülni a megítélt három és fél évet. Előbb betegnek adta ki magát, majd illegalitásba vonult a büntetés elől. Végül a lipótmezei sárga ház pszichiátriai osztályán találta meg a Hír TV stábja. Az olimpiai bajnok Farkas Péter sem kívánt bevonulni a rácsos edzőtáborba, őt Andorrában lelte fel az Interpol. (Vannak még látványos „futó ügyek” – a fekete sereg ügyvezetője is szökésben van –, de előbb-utóbb valamennyi „célba ér”.)
Aztán vannak ügyek, amelyek még nincsenek bírósági szakban, de potenciális elítéltjeik már most igyekeznek búvóhelyet építeni maguknak, tervezik a menekülési útvonalat. Nem könnyű. Minél márkásabb gonosztevőről van szó, az annál monumentálisabb bunkert készít, ám a munkazaj (keverés a sajtóban) ilyenkor arányosan zajosabb, árulkodó a paraván is. Ráadásul a Bakony sem biztonságos.