Tizenhetes

Bevallom, Mészáros Norbertet már akkor a szívembe zártam, amikor pár éve a DVSC aktuális bajnoki címe után elárulta, kedvenc itala a sör, kedvenc étele a pacal. A sok ásványvíz, narancslé, kóla, pulykamell és olaszos tészta között üdítő kivételnek hatott ez a kevésbé profinak tűnő, mégis keresetlen őszinteség. Vagy jó poén… A pápai születésű, többek között Cottbust is megjárt játékos persze elsősorban nem ezzel tűnt ki. Középhátvédként kiválóan kamatoztatta magasságát és gyorsaságát, fontos szerepet játszott abban, hogy a Loki sorra nyerte a hazai trófeákat, s bekerült a Bajnokok Ligája főtáblájára, ő maga pedig a magyar válogatott keretébe.
Éppen egy BL-meccs indította el a kálváriáját csapattársával együtt 2009 őszén, amikor a debreceniek 4-3-ra kikaptak a Fiorentinától a Puskás-stadionban. Polekszics kapus ügyetlenkedése sokaknak már a helyszínen feltűnt. A védő rossz teljesítménye viszont már csak azért sem szúrhatott szemet, mert fél óra múltán le kellett cserélni korábbi sérülése kiújulása miatt. Igaz, akkor már 3-1-re vezettek az olaszok, így a sérülést és a cserét másként is lehetett értelmezni. Az európai futballszövetség, az UEFA a megvesztegetési botrány kipattanásának idején pedig mindent szeretett „másként” értelmezni. S noha a bochumi ügyészség több ezer oldalas vádiratában senki sem említette néven Mészárost, elegendő volt az egyik bűnöző egyetlen utalása – miszerint úgy tudja, a 17-es mezben játszó debrecenivel is „próbálkoztak” a manipulálók –, s az UEFA ez alapján tavaly nyáron másfél évre eltiltotta, hétezer eurós büntetést is kiszabott rá, mely tételeket később másodfokon is megerősítette. (Polekszics esete más, őt valóban megkeresték, s noha nem tudták rábizonyítani, hogy pénzt fogadott el, a bejelentési kötelezettség elmulasztása nála „megállt”.)
Nem akarom mentegetni Mészárost, de akinek vaj van a füle mögött, az ritkán fakad sírva elítélése, majd felmentése kapcsán. Márpedig ő ezt tette, előbb tehetetlen dühében, majd boldogságában. A Sportdöntőbíróság (CAS), ahová befutott a fellebbezés, elvétve ítél a nagyhatalmú sportszervezetek (NOB, UEFA, FIFA) ellenében, még kevésbé egy kis ország ismeretlen versenyzője javára. Most ez történt, de még messze a happy end, ha eljön egyáltalán. Hiszen a most harmincéves játékos legutóbbi tétmérkőzése és felmentése között szinte napra pontosan egy esztendő telt el, ennyi esett ki pályafutása zenitjén. Nagy kérdés, eljut-e valaha arra a szintre, ahol járt. Szerencséjére a DVSC kiállt mellette, a fél fizetését biztosította a nehéz napokban, no meg edzéslehetőséget a második csapat mellett, illetve a téli törökországi felkészülés során.
„Azt vették el tőlem, amit a legjobban szeretek” – jelezte helyzete tragikus voltát megkeresésünkkor Mészáros, majd szerényen hozzátette: „Nem én nyertem meg a pert, hanem Léka Andor és Micskey István ügyvéd urak, engem csak felmentettek…” Az UEFA elleni kártérítési igényét nem részletezte, azt viszont szinte vidáman mondta, mert már tétre menően mondhatta, hogy sérült a combközelítő izma, de ha meggyógyul, csereként beszállna a Loki második, majd esetleg az első csapatába.
Kívánjuk, hogy sikerüljön, bár ez esetben a kedvenc sört és pacalt hanyagolni kell.