Életfogytiglan

Példásan szigorú és igazságos ítéletet hozott az első fokon eljáró Veszprém megyei bíróság a Cozma-ügyben. A közfelháborodást kiváltó gyilkosság 2009. február 8-án hajnalban történt, amikor egy veszprémi éjszakai szórakozóhelyen szíven szúrták Marian Cozmát, a helyi kézilabdacsapat román vendégjátékosát, életveszélyes sebet ejtettek a védelmére igyekvő szerb Pesic veséjén, és súlyos fejsérülést okoztak a szintén szerb Sesumnak. Az első- és a másodrendű vádlottat tegnap életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, a harmadrendű vádlottra húsz év szabadságvesztést rótt ki, amit szintén fegyházban kell letölteni. A fő vádlottak legkorábban harminc év múlva, hatvan-, illetve hetvenhárom évesen kerülhetnek szabadlábra, ha majd akkor úgy ítéli meg a bíróság, hogy érdemesek rá. Tíz esztendőre mindhármójukat eltiltották a közügyektől is. Azért csak ennyire, mert a törvény csak ennyit enged meg e mellékbüntetésből. Nehéz megérteni, hogy vajon miféle magasztos eszmék indokolják, hogy az ehhez hasonló kegyetlen bűncselekményért elítéltek valaha is beleszóljanak közügyeinkbe. A harmadrendű vádlott primitívségére vallott az a viselkedés, amit az utolsó tárgyalási napokon láttunk Sztojka Ivántól, aki obszcén szavakkal fenyegette meg az ügyészt, ezért akár újabb eljárást is indíthatnának ellene.
Az ügyészség a példás büntetés kiszabása érdekében azt a perstratégiát választotta, hogy eredetileg társtettesként elkövetett emberölés és életveszélyt okozó testi sértés miatt nyújtotta be a vádiratot, amiért „csupán” határozott idejű szabadságvesztést lehet kiszabni. Ezért a büntetőper folyamán a vádlottak és védők könnyebb helyzetben érezhették magukat, mint amilyenben valójában voltak. Az ügyészség aztán szinte az utolsó pillanatban előhúzta az aduászt. Mégpedig azt az orvos szakértői véleményt, amely szerint a Cozma védelmére kelő játékostársa, Pesic sérülése olyan súlyos volt, hogy beavatkozás nélkül fél órán belül meghalt volna. Ez teremtett jogi alapot ahhoz, hogy társtettesként több emberen elkövetett emberölés kísérletére módosuljon a vád, amelyért már életfogytiglani fegyházbüntetést lehet kérni. A vádhatóság az első- és a másodrendű vádlott tekintetében indítványozta is a legszigorúbb büntetés kiszabását.
A Népszabadság úgy tudja, hogy ez a szakvélemény már a vádemelés idején is az ügyészség birtokában volt, ezért azt feltételezi, hogy az ügyészség taktikai okokból késleltette a vádmódosítást, alig hagyva időt a védelem hatékony reagálására. Ha valóban így történt, és tényleg jogászi bravúrra is szükség volt az elrettentő ítéletre, ez figyelemre méltó és elgondolkodtató. Hiszen, ha arra gondolunk, hányszor néztük már végig, amint ragyogóan képzett, fifikás ügyvédek a botrányt okozó bűnügyekben vérlázítóan enyhe ítéleteket tudtak elérni, akkor csak elismeréssel tekinthetünk a furfangos veszprémi ügyészekre. Dicséret illeti őket és a nyomozó hatóságot azért is, mert a megszokott hazai gyakorlattól eltérően ezt a bűnügyet viszonylag gyorsan felderítették, az elkövetőket – hiába szöktek külföldre – példás gyorsasággal elfogták, a kihallgatásokat – a tanúk nagy száma ellenére – ésszerű határidőn belül elvégezték, és alapos bizonyítékokkal vitték bíróság elé az ügyet.
Bármilyen súlyos és igazságos az ítélet, se Cozma életét, se Pesic egészségét visszaadni nem tudja. A példás ítélet azonban, ha másodfokon is megáll majd, megnyugvást hozhat az áldozatok hozzátartozói és a közvélemény számára is. Némi vigaszt jelenthet nekünk, hogy a tragédiát követően, a fiát gyászoló apában egy bölcsességgel megáldott férfit ismerhettünk meg, aki a tömeghisztéria határát súroló közfelháborodás kellős közepén példát mutatott higgadtságból, önfegyelemből. Aki a tragédiát követő nyilatkozataival többet tett a magyar és román nép megbékéléséért, mint politikusok tucatjai évtizedeken át.