A szobalány esete a bankigazgatóval

Nagy természetű férfi ez a Dominique! Már túl van a hatvankettőn, de a világ minden kincséért sem hagyna ki egy kínálkozó alkalmat, hogy közeli kapcsolatba kerüljön a gyöngébbik nemmel. Egy konkrétabb német szólás szerint „wie die Fliege im Fliegen sogar” (a legyet is röptében…), amint a legutóbbi, balul végződött, majd világhíressé lett kalandja idején a New York-i Sofitel szállodában, ahol – a párizsi Le Point magazin információja szerint – két nap alatt három nővel akadt dolga. El is mesélte utóbb a feleségének, hadd örüljön az asszony, micsoda jó kis embere van őneki. Mielőtt azonban bárkinek eszébe jutnának a vizet prédikáló borivó vagy a savanyú szőlő közmondásos példázatai, szögezzük le, hogy a nemierőszak-tevés egyáltalán nem a kapcsolatteremtés színes és örömteli világához tartozik, hanem a törvénykönyv személy elleni bűncselekményeinek fejezetéhez, és emiatt üldözendő. És nem másról, hanem erről az esetről beszél a világ május idusa óta, amikor az említett hotel szobalánya közölte a főnökeivel, hogy a 2806-os szoba lakója erőszakot követett el rajta. A 32 éves, guineai bevándorló nő esete pedig azért került az újságok címoldalára, mert a luxuslakosztályban tartózkodó vendég nem más volt, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nagy hatalmú igazgatója, Dominique Strauss-Kahn.
Most, két és fél hónap elteltével a Newsweek hírmagazin címlapján látható a francia illetőségű bankár és az afrikai szobalány egymással szembenéző profilja, köztük olvasható a már csak „DSK”-nak titulált Strauss-Kahn-ügy lényege az áldozat oldaláról nézve: „a világ egyik legnagyobb hatalmú férfija akart megerőszakolni, és én lettem megvádolva”. A csinos arcú Nafisattou Diallo exkluzív interjúban mondta el az amerikai hetilapnak, mi történt a bankár és közte május 14-én este. Kétszer is beszólt a lakosztályba, majd miután üresnek vélte és benyitott, ott találta a meztelen férfit. Elnézést kért és távozni akart, de „DSK” megfogdosta és orális szexre kényszerítette. A fiatal nő, aki sokkal magasabb a támadójánál, azt nyilatkozta, hogy bár megvédhette volna magát, attól félt, hogy ha sérülést okoz neki, azt ellene fordíthatják. A rendőrségi szakértők megtalálták az aktus nyomait, a DNS-teszt a bankigazgatóra nézve terhelő bizonyíték. Strauss-Kahn védői magától értetődően minden követ megmozgatnak az IMF – az eset nyomán lemondott – igazgatójának tisztára mosásáért, a nő magánéletében, múltjában, kapcsolataiban kutakodnak, valamilyen „sötét hátteret” remélve, amit szembeállíthatnak a váddal.
Aki látott amerikai filmben ügyész és ügyvédek közötti bizonyítási párviadalt, és emlékszik még a hírhedt O. J. Simpson gyilkossági perre, legalábbis kétkedő az igazságszolgáltatás működését illetően. Pedig még egy züllött nő megerőszakolása is bűntett, Diallo kisasszony pedig csupán azt szeretné, hogy megbüntessék a rátámadó dúsgazdag pénzembert. Ő vissza akar menni a Sofitelbe, de a szobaszerviz helyett inkább a mosodában akar dolgozni. Akárhogy áll is a per, döntő érvnek tűnik az amerikai szólás: „money talks”, a pénz beszél. Azt írtam fenn, hogy Strauss-Kahn a világ minden kincséért sem hagyna ki egy kalandot, ami túlzás lehet, de az biztos, hogy a világ minden kincsét sem sajnálná, hogy ebből a balul sikerült kalandjából – aminek akár börtön is lehet a vége – valahogy kimeneküljön.