Hosszú időn át az emberek félelemmel vegyes tisztelettel tekintettek a föléjük tornyosuló hegyekre. Az Olümposzról úgy tartották, az istenek lakhelye; büntetésül Prométheuszt a Kaukázushoz láncolták, az Eiger neve arról tanúskodik, valaha ogrék lakták, akik köveket zúdítottak az utazókra. A Mont Blanc-ról sem vélekedtek másként a felvilágosodás kora előtt élők, akik démonok és szellemek otthonának, sőt, egy lakói gyarlósága miatt kővel és hóval elfedett város mementójának tartották a 4810 méteres óriást.
A XVIII. században azonban a félelem és tisztelet helyét egyre inkább a tudományos kíváncsiság vette át. A korábban szinte tabunak számító Mont Blanc így egyre érdekesebbé vált a természet és földrajz kutatói számára. Méreteit először 1727-ben igyekeztek fölbecsülni, akkor 4276 méteres eredményre jutottak, majd kevesebb mint két évtized elteltével genfi földmérők pontosították az adatot, és kijelentették: a ma francia és olasz határhegy csúcsa a legmagasabb pontja a kontinensnek. (Ezt azóta sokan vitatják, s az Elbruszt tartják földrészünk tetejének.)
Először az 1740-es években kísérelték meg a hegy vidékének föltárását, aztán szórványosan érkeztek újabb és újabb kutatók, egészen 1770-ig. Ekkortól a munka felgyorsult, és egyre részletesebb leírások születtek a Mont Blanc-ról. A következő tizenöt évben már csúcstámadásokra is akadt példa, de ezek rendre kudarcba fulladtak. A hegy – amelynek zordságát Vajda János Húsz év múlva című versének kezdő soraiban idézi fel – végül 1786-ban engedett, és augusztus 8-án két francia, Jacques Balmat és Michel-Gabriel Paccard állhatott fel először az örökké jeges csúcsra.
A korabeli feljegyzések tanúsága szerint Balmat és Paccard hajnali négy órakor jégcsákány és kötelek nélkül, pusztán mászóbotokkal, valamint nagy súlyú tudományos eszközökkel felszerelkezve indultak útnak. A csúcsot délután 6 óra 23 perckor, egy addig járhatatlannak tartott útvonalon érték el, s színes kendőkkel integettek a hegy lábánál terpeszkedő Chamonix lakóinak. Aztán félórányi tudományos mérések után éjfélre leereszkedtek a hegy egyik gleccserének lábához, és másnap reggel visszatértek a faluba. A Mont Blanc meghódítóinak egy svájci arisztokrata, a hegy szerelmese, Horace Benedict de Saussure pénzjutalmat ajánlott, amit Balmat vett fel; teljesítményéért rangot is kapott az olasz állam uralkodójától.
Érdemes felidézni, hogy hazánkat idén két kerek évforduló is a Mont Blanc-hoz kapcsolja. Déchy Mór, a Magyar Földrajzi Társaság alapításában is részt vállaló kutató ugyanis 140 éve, 1871-ben jutott fel első magyarként Európa tetejére. A Kaukázus feltárásáról nevezetessé vált alpinista egyik jó ismerőse, Tauscherné Geduly Hermina pedig tíz esztendővel később, 1881. augusztus 4-én első magyar nőként kapaszkodhatott fel férjével a 4810 méteres magasságba.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
