Július utolsó hetében elsőként az orosz Pravda, majd több internetes oldal is beszámolt arról, hogy a Líbia elleni légitámadások részeként a NATO bombázta azt a vízcsőhálózatot, amely a Szahara alatti óriási kristályvíztartalékot köti öszsze a parti városok fogyasztóival, s amelynek folyamatban lévő kiépítése a Kadhafi-rezsim egyik legnagyobb fejlesztési erőfeszítése volt a háború kitöréséig. A projekt azt célozta, hogy az ország jelentős energiahordozó-kivitele mellett önellátó, majd exportképes legyen élelmiszerből is. A támadásig a líbiaiak 70 százalékának vízfogyasztása származott innen, de a földek nagyobb részét is már ebből öntözték.
A nyugati gépek később csapást mértek Bregában arra az üzemre is, amely a vízhálózat építéséhez szükséges gigantikus csöveket gyártja.
A hír, ami a norvég terrortámadás árnyékában kevés figyelmet kapott, arra világít rá, hogy a NATO egyre rugalmasabban értelmezi az ENSZ BT intervencióra felhatalmazó, a polgári lakosság védelméről szóló mandátumát. A szövetség válasza: a kormányerők saját céljaikra használják a civil infrastruktúrát, ami így legitim célponttá válik.
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket