A kelet-zimbabwei Marange-völgyet az utóbbi száz év legnagyobb gyémántlelőhelyének tartják; előzetes becslések szerint 80 éven át járulhatna hozzá a globális gyémántkereskedelemhez. Azonban az ENSZ és legtöbb partnere – Kína és India kivételével – hivatalosan elutasítja az erőszakos körülmények között kitermelt drágakövek importját, a 800 milliárd dollárnyi kincs ugyanis kegyetlen kínzótáborok alatt fekszik.
A völgyben a férfi rabszolgák munkanapjait rendszeres verés, míg a nőkét nemi erőszak osztja műszakokra – számolt be a BBC riportereinek néhány szerencsés túlélő. Reggel, délben és este mindenki megkapja a negyven korbácsütést, de a nők már egy kötelező aktussal is „megúszhatják”, és mehetnek is dolgozni – meséltek az egykori lakók.
Mugabe diktatúrája az utóbbi negyed évszázad alatt nyíltan semmibe vette az emberi jogokat, több tízezer halottal járó etnikai tisztogatást hajtott végre, mégis lehetetlen elszigetelni a nemzetközi közösségtől. Az afrikai polgárháborúk „fénykorában”, az 1990-es évek közepén ugyanis a nemzetközi szervezetek hiányosan fektették le a „véres gyémánt” definícióját, és a hihetetlen méretű feltáratlan készlet is sokak számára csábító.
A Global Witness emberijog-védő szervezet szerint Mugabe térdre kényszerítette a döntéshozókat, például a KP kongói elnökét, Mathieu Yambát, aki néhány hete hivatalosan is engedélyezte a marangei gyémántok nemzetközi értékesítését, illetve az Európai Uniót, mely – kezdeti felháborodása ellenére – lehetségesnek tartaná a kereskedelmet Zimbabwéval. Természetesen kizárólag nemzetközi felügyelet alatt álló bányákkal.
origo.hu
Magyar Péter telefont lopott: Brüsszelben meg akarják menteni
