Mentőakció

Várjuk, nagyon várjuk haza a sanghaji világbajnokságról az úszóinkat. Nem azért, hogy az égbe emeljük vagy a földbe döngöljük őket. Hanem hogy kérdezzünk tőlük. Mert válaszokat remélünk, érdemieket. Nem a Kis Gergő-féle, gerjesztett afférra, hiszen csalhatatlan érzékünk van ahhoz, hogy a lényegről eltereljük – vagy hagyjuk elterelni – a figyelmet. Igen, akad egy vagány srác, aki vidéken, mostoha körülmények között is úgy felkészült, hogy egyedüli magyarként kétszer is felkapaszkodott a vb-dobogóra, miközben az edzője nem lehetett ott vele Sanghajban (mint ő maga is állítja, repülési fóbiája miatt), az egyik vetélytársa szerinte mindent megtett, hogy kigolyózza a 400 vegyesről, a másik a tavalyi Eb-n még be is mutatott neki, úgy véli, a válogatási elveket, illetve időhatárokat is mintha ellene állapították volna meg, ezért gyűlt, egyre gyűlt benne a keserűség és a dac, és amikor az eredményei erre kellő alapot adtak, mindez egy szuszra kibukott belőle. Szaftos kis sztori, el lehet dagonyázni benne. Tét nélkül.
De halkan kérdezem: mi történt Cseh Lászlóval? Hogyan eshet ki a 400 vegyes 2005-ös világbajnoka, olimpiai ezüstérmese, röviddel azután, hogy 200-on bronzérmet nyer, fő távján a 22. idővel, minősíthetetlen, komoly felnőttversenyre nem is való 4:22.26-tal? Fogadjuk el, hogy mindennek a rossz idő és az asztmája az oka? Amennyiben az, akkor beteg embernek bizony nem szabad a hírnevét, a presztízsét, az egészségét kockáztatnia, vissza kell lépni. Ha gyomorrontása van, mint 2009-ben Rómában, akkor azért, ha asztmája, mint most, akkor azért.
És mi legyen Hosszú Katinkával? A 400 vegyes címvédője Sanghajban a 15. idővel zuhant ki, neki ráadásul még más számban sem jutott szépségtapasz. El is hangzott azonnal, hogy meg kell menteni. Igaz, de kinek és kitől? Attól a Dave Salótól, akinek „Katka”, mint korábban többször hangsúlyozta, tulajdonképpen azt is köszönheti, hogy egyáltalán úszik még, sőt világ- és Európa-bajnoki címet nyert? Lám, Athén után kísérletet tettek Gyurta Dániel és Széles Sándor párosának szétválasztására is, de szerencsére sikertelenül. Különben idén nem lenne vb-aranyunk.
Úgyhogy a kívülálló szerénységével javaslom: elsősorban koncentráljunk Cseh Laci megmentésére. Hisz Sanghajban nemcsak a 200 vegyes után, hanem előtte, sőt közben – gondoljunk az előfutamokra – is egészen kalkulálhatatlan volt a formája.
A szakemberek először az ő rejtélyét oldják meg.
Aztán jöhet Hosszú Katinkáé. Esetleg Verrasztó Evelyné. Vagy Jakabos Zsuzsáé. Mert ha a magyarok sanghaji szereplését egyetlen szóval kellene minősíteni, nem a jó, de nem is a rossz lenne a legpontosabb kifejezés, hanem az ellentmondásos, vagy még inkább a talányos.
Ami egy indulatból jött nyilatkozat esetében megengedhető, ám egy századmásodpercre mérhető, minden ízében számszerűsíthető sportág számára összességében megengedhetetlen.