„Mindenem felajánlottam az életemért cserébe ”

Egy civil szervezet, a Baptista Szeretetszolgálat védett házában, titkos helyen tartózkodik az a csepeli férfi, akit a múlt héten élve temettek el támadói. A férfit családjával együtt menekítették oda albérletéből, mert attól tart: az általa szerbnek hitt, újabb hírek szerint macedón elkövető barátai, netán magyar cinkosainak ismerősei bosszút állhatnak rajta. Feltételezett támadója nem volt uzsorás, sőt, a későbbi áldozat kölcsönökkel segítette a gyilkossággal gyanúsított férfi családját, és ételt adott éhező gyerekeinek is.

A harmincegy éves, székely származású magyar állampolgárt rémálmok gyötrik, pszichológus segítségére szorul. Arcán és nyakán még mindig jól látható külsérelmi nyomok vannak, de a vele történt szörnyűségek ellenére tegnap is bement dolgozni, hiszen „meg kell élni valamiből”. A férfi azzal vigasztalja magát: kínjai és szenvedései nem voltak hiábavalók, mert legalább nem lesz több áldozat. Édesanyját is megviselték a történtek: tegnap este, amikor kiderült, hogy fiának támadói legalább négy embert megöltek, öszszeroppant.
A támadó az erdőben kötéllel kezdte fojtogatni a székely férfit. „Amint eszméletemhez jutottam, elkaptam a kötelet, nehogy meghaljak” – fogalmazott az áldozat. Miközben fojtogatta, a támadó segítője a fejét rugdalta, de ez „egyáltalán nem zavart, mert az életemért, oxigénért harcoltam a kötéllel”. Többször elveszítette az eszméletét, az egyik éber pillanatban azonban hallotta, amint az egykori Jugoszláviából származó támadó azt suttogta a másiknak, hogy kötözze meg a lábát és a kezeit a teste mögött. „Mindenem felajánlottam az életemért cserébe”, írta, de hiába: megkötözték, majd egy előre kiásott gödörbe dobták. „Élni jó, még ha úgy érzed, hogy nincs életed, akkor is! Soha nem féltem a haláltól, de most megtapasztaltam, hogy utolsó pillanataiban az ember mindent elkövet, hogy mentse az életét” – fejezte be megrázó beszámolóját.

Részletek a 4., vezércikk a 7. oldalon