Szolgáló kamarát, szolgáló hivatalt!

Dr. Roszík Péter írásával mint gyakorló gazda teljesen egyetértek. Sajnos az életünkből eltelt nyolc eredménytelen esztendő, amiből még két év úgy- ahogy megfelelő volt, mert vitte a gazdatársadalmat az első Orbán-kormány hatalmas lendülete. Aztán megállt az élet, mert szinte minden támogatást a tőkés gazdaságok kaptak, amelyek meglovagolták, kisajátították a szocialisták agrárvonalát. A változást követően már 2002-ben átalakítottak minden, a kisebb gazdák támogatására szánt rendszert, kizárták szakembereinket, köztük engem is az Agrárgazdasági Tanácsból. Az ezentúl formálisan működött, csak az hangozhatott el, amit hallani akartak.
Megszűnt a hazai termesztők védelme, özönlött be és még ma is özönlik a rossz minőségű élelmiszer, a hazánkban használatra nem javasolt szaporítóanyag, ami gyengíti faiskolai termesztésünket, ráadásul a klimatikus adottságok különbsége miatt rendszeres ezen anyag kipusztulása is. Sajnos az ellenőrző hatóságok sem lépnek fel kellő eréllyel, nem merik zárolni a gyakorta szemét anyagot. Az is közismert tény, hogy egyes országokban a dolgozók gázálarcban szedik a zöldséget, annyira sok permetlevet kapott. Nem javasolt télen ezen termények fogyasztása. Nem működött az agrárkamarai rendszer, mert azt már a megalakulása előtt kisajátította a baloldali nagybirtokos réteg. Sajnos gazdáinkat megvezették, és megszavazták a jelölőbizottságok javaslatait. Elvétve került az elnökségbe magántermelő kárpótolt gazda. És ha be is került, nem volt döntési lehetősége. A 19 megyei és a budapesti kamara közül két-három volt egyértelműen kormánybarát 1998–2002 közt, a helyzet jelenleg sem módosult. A győri és a fővárosi kamarát szinte minden esetben visszautasították, leszavazták. Budapesten sok kárpótolt gazda él, illetve sok a magánkertész, virágtermesztő és parképítő, akinek jelentős szaktudása és befolyása van.
Szerencsére az új kormány jól teszi a dolgát, ideje átalakítani a kamarát, bevonni a termelők teljes tömegét egyenrangú szavazati lehetőséggel. Résen kell lennünk, hogy létszámunknak és szakmai tudásunknak is megfelelő, döntő befolyást kapjunk, mert a kamara hatalmas erő, a nyugati országokban nincs nélkülük agrárvilág, és szavuk kormányzati szinten is meghatározó. Mindenképpen el kell kerülni, hogy méltatlan, sötét múltú személyek kerüljenek be a kamarai vezetésbe. Oda kell hatni, hogy azok, akik tudják, hogy alkalmatlanok a tisztségre, múltjuk miatt eleve ne is legyenek jelöltek. Még gondot okoz az, hogy a hivatalok jelentős részében nem történt meg a személycsere, nem jelent meg a szolgáló hivatalnok, aki a mi adónkból él, akinek egyetlen feladata a gazdatársadalom szolgálata. Sajnos az első Orbán-kormány alatt nem történt meg ezen változtatás, ma ebben is jobban állunk, a minisztérium megtisztult, és a folyamat másol is érzékelhető. Jó ez a kétharmados erő, ami sajnos korábban hiányzott, és a napi gondok megoldása lekötötte a minisztérium erejét. Nagyon sok bürokratikus tényező hátráltatja a gazdák munkáját, szinte az az érzésünk, hogy a rendeletek azért készültek, legyen mit ellenőrizni, bírságolni. El kell érni, hogy a szaktárca ne legyen ÁVH, mint a múltban volt. Tájékoztatni, figyelmeztetni kell, nem pedig büntetni.
Képtelen dolog, hogy az integrált szőlő-gyümölcs termesztésben kötelező legyen madárodúk kirakása, hiszen a területen gépi munka folyik, 10-15 alkalommal permeteznek. Ez lényegében madárgyilkosság, még akkor is, ha az előírás az EU-ból származik. Indokolt biztosítani az ágazatok összefogását, hogy legyen árualapunk, amivel fel lehet venni a versenyt a külföldi szervezett termelőkkel és az általuk működtetett kereskedelmi cégekkel. Nem kell minden előírást átvennünk Brüsszelből, illetve a baráti országoknak mások az adottságaink, indokolt lobbizni már a törvények előkészítésekor, ehhez pedig személyes kapcsolatok is kellenek (kevés az az egy hivatalnok, aki angolul tárgyal, személyes baráti kör nélkül). Meg kell találni a német, osztrák, olasz lengyel stb. érdekközösséget, és egységesen kell lépni a szakmai realitások érdekében, termelőinknek egy részének már van megfelelő kapcsolatrendszere e területen is. A magyar nemzet jövője a vidék megtartó ereje, a föld és az agrártermelés. Minden eszközzel biztosítani kell a tulajdon védelmét. Ebben nagy segítség lehet, ha munkára szokik az a mintegy 200 ezer vidéki család, akinek háza körül elvadult parlag a kert, mert megfelelő ápolás esetén egy kisebb házi kert is több százezer forintos termelési értéket biztosít, így megoldható egy család zöldség- és gyümölcsigénye. Másrészt ezek az emberek ismét megtanulnak dolgozni, így elhelyezkedési lehetőségük is növekedni fog.
Örülünk annak, hogy az agrárkormányzat jó úton halad, csak kár a sok-sok elvesztegetett évért, az oktalanul elfolyt százmilliárdokért.

A szerző kertészmérnök, a Budapesti Agrárkamara
alelnöke, családi gazdálkodó

A magyar vidékfejlesztésről folyó vitában megjelent írások: Ángyán József: Új nemzeti vidékstratégia (vitaindító, június 10.); Wagenhoffer Zsombor: Szerezzük vissza belső piacainkat! (június 20.); Németh István: Életképes kistérségek, patrióta szemlélet (június 20.); Dr. Molnár Rezső: A mezőgazdaság jövőképe (június 25.); Dr. Keve Tibor: Gazdakörök szervezése és a magyar vidék (június 30.); Csudai Endre: A monopolizált piac nem piac (július 8.); Paál Sándor: Előtérben a hagyományos fajták termesztése (július 18.); Bogár László: A mostani válaszúton dől el minden (július 20.); Nagy Ferenc József: Rákosi és Kádár szelleme még itt lebeg (július 20.); Dr. Roszík Péter: A gazdatársadalom újra bizakodik (július 23.); Tömöri Balázs: A mérgező szupergyomokkal folytatott harc ára (július 23.); Dóczi Kálmán: Hogyan jutottunk idáig? (július 26.).