Hama nem kér Aszadból

Damaszkuszban 30 fok volt, mikor az újságírók elindultak Hamába. A fővárostól három- órányira fekvő városban már 41 fok volt, mikor a kamerák forogni kezdtek. De a levegő nem csak ezért forrósodott fel.

Hama felé közeledve megjelennek a géppuskaállások az út mentén. Az utolsó negyven kilométeren már tankok is feltűnnek egy hídon, körbebástyázva homokzsákokkal. A város főterének minden sarkán katonák állnak, s unottan figyelik a nagyváros forgatagát. A 19 országból érkezett újságíró-delegáció tagjai egy sajtótájékoztatón meghallgatták, miként próbálták meg a terroristák lerombolni a várost, káoszt okozni. Egy este egy katonai klubot vettek körbe ismeretlen fegyveresek, és mindenkit megöltek odabenn. A szíriai vezetők el is visznek a kiégett, golyó lyuggatta épülethez alaposan dokumentálva a vérfürdőt. Egy másik helyen teljesen kiégett rendőrség látható, itt 17 rendőrt öltek meg, majd testüket a folyóba dobták.
A főtéren azonban egy teljesen más történet bontakozik ki. Fiatalok kart karba öltve harsognak egy arab nyelvű szöveget, amely egy helyi fordítása szerint nagyjából anynyit tesz: Szíria örül, hogy itt van a hadsereg. Egy fiatal építészhallgató azonban más fordítással szolgál: „Szíria népe azt akarja, hogy Basár el-Aszad takarodjon!” A helyiek látják, hogy megjelennek a kamerák, a külföldi újságírók, így pillanatok alatt tömeg alakul ki, az ablakokban emberek kiáltoznak, az árusok sietve lehúzzák a rolót üzleteiken. Az egyetemista szerint a hadsereg a tankot azelőtt vonta ki a térről, hogy megérkezett a külföldi média, most a hátsó utcában várakoznak a katonák. Egy autó hirtelen megáll, és egy tüntetőt megpróbál a sofőr berántani a kocsiba, s mikor ez nem sikerül, a támadó gyalog menekül. „A hamaiak gyűlölik Basár el-Aszad rendszerét, a rezsim pedig fél tőlünk!” – mondja egy fiatalember, majd hirtelen felteszi a napszemüvegét, s pillanatok alatt eltűnik, mondván, ez a hely már nem biztonságos, s neki is gondot okoz, hogy látták, ahogy egy külföldi újságíróval beszélgetett.
Hama más része teljesen csendes, fáradt a melegtől, a ramadán nélkülözéseitől. Damaszkusz csillogása után a város látványosan szegényebb, porosabb, s mint kiderül, a munkanélküliség itt jóval magasabb, az emberek kiábrándultabbak. Az út szélén álló fiatalok szerint szó sincs nagy botrányról, csak egy kis csoport akarja a bajokat, ők igenis szeretik az elnököt, s bíznak abban, hogy stabilitást ad az országnak a külső erőkkel szemben.
Damaszkuszban 30 fok fogad, béke, jólét és csillogás.