Az ukrán határ szélén lévő Lónya nagyon szegény település. A házak kicsik és nyomorról árulkodnak, az emberek pedig komorak és elkeseredettek. Munka nincs, a határszéli „cserekereskedelem” meg régen szervezett bűnbandák kezében van, úgyhogy a megélhetés vajmi keserves az ősi településen. Valami érték azért mégis van a faluban: haranglábas temploma a legszebb beregi és szatmári népi építészeti stílus jegyeit viseli. Igaz, azon is látszik: ráférne némi anyagiakban is kifejezhető műemléki figyelem. A szegényes környezetben valóban kastélynak tűnik a falu határában az elvtársi időkben épített vadászvendégház, amit kastélyként emleget a helybéli nép. A díszes vendégkönyv Horn Gyula bejegyzését éppúgy őrzi, mint a korábbi idők vadászvirtusáért élő-haló politikai percemberekét. Az illusztris névsorhoz sajtóértesülések szerint januári hajtóvadászat során újabbak csatlakoztak: Herbály Imre, a vadászklub szocialista elnöke, valamint Hagyó Miklós, Nagy Imre, Tóth Sándor és Vári Gyula MSZP-s, és Semjén Zsolt, Szabó Ferenc, Karsai Péter, Szabó József és Szabó József Andor az ellenzék soraiból. Információink szerint Bige László mellett ott volt a bátor vadászok között Bódi László hajdú-bihari nagyvállalkozó is, akit Nagy Sándorhoz közel álló agrárvállalkozóként emlegetnek. Meghívást kaptak a nagy öldöklésre mások is, így például Benedek Fülöp, az FVM államtitkára, Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója, és a bankári kötődéseiről híres Erős János is, ám ők most nem éltek a lehetőséggel.
– Ilyen öldöklés még nem volt Lónyán – kezd bele a február végi repivadászat történetébe az esemény egyik résztvevője. – Emlékszem, annak idején az átkosban, amikor a Hajdúságban dolgoztam, a teljhatalommal rendelkező Tar elvtárs hiába udvarolt félkapatosan a vezérigazgatónak két, politikai vonalon esedékessé vált kanért, az csak annyit mondott: politikai vonal nincs a főkönyvben. Igaz, fél év múlva csak meglett a politikai vonal, mert az illető elveszítette az elvtársak bizalmát, és azzal együtt vezérigazgatói állását is.
Az idős erdész teljesen fel van háborodva a történteken: – A vadászat úgy kezdődik, hogy az úri és a hivatásos vadászokat egyaránt eligazítják arról, mit lehet és mit nem. Mi úgy tudtuk, selejtezésre szól az engedély, aztán egyszer csak kiderült: fel kell hajtani a vadat. Ilyet pedig tél végén még senki sem hallott, hiszen nincs az az isten, aki a futó vadból ki tudná választani a gyengét vagy a nőstényt. Képzelje el, amikor egy több tucat állatból álló csorda elrohan az orra előtt: mit lehet ott válogatni? De nem is válogattak az urak! Lőttek mindenre, ami mozgott. Esett-bukott az értékes trófeás nemes vad, törte az agyarát-agancsát, mielőtt kiadta a lelkét. Borzasztó volt!
Az ügy nem maradt, nem maradhatott titokban. A felháborodott hajtók egyike névtelen feljelentést tett az ügyben, ám mint kiderül, az iratot a rendőrség nem tekinti valódi feljelentésnek, csak bejelentésnek, és így vizsgálja. – Feljelentés csak akkor van, ha feljelentési jegyzőkönyv készül, ez pedig nem történt meg – világosít fel az ügymenetről Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. – A bejelentést vadászati szakértő bevonásával vizsgáljuk, de bűncselekményre utaló jel egyelőre nem merült fel – hangsúlyozza a szóvivő.
Maguk a feljelentők ezt valószínűleg másként látták, mert a Heti Világgazdaság által idézett szöveg szerint: „Ezúton teszünk feljelentést Kaknics Lajos Nyíregyházi lakos, a Nyírerdő Rt. vezérigazgatója ellen sikkasztás és más bűncselekmények miatt. Nevezett 2004. január 25–28. között Bige László, a Bige Holding Rt. igazgatója, egyben tulajdonosa kérésére a lónyai vadaskertben vendégvadászatra fogadta a parlamenti vadászklub tagjait. A meghívás tarvadra és vaddisznó süldőmalacra vonatkozott. Ennek ellenére Bige kérésére Kaknics Lajos utasította a személyzetet, hogy a kertben található valamennyi vadfajra, tekintet nélkül annak nemére és állapotára, lőni lehet. Emiatt több mint száz vadat ejtettek a vadászok, benne nagy értékű trófeás állatokat is. Az erdőgazdaságot 21-22 millió forintos kár érte.” A súlyos vádak érintettje nem kíván a nyilvánosság előtt felelni a feltett kérdésekre: megkeresésemre udvarias elutasítás a válasz: – Ne haragudjon, asszonyom, nem nyilatkozom! – mondja Kaknics Lajos, amikor vasárnap délben végre telefonon utolérem.
Akárhogy próbál kibújni, Kaknics Lajos rendesen belekerült ebbe a történetbe – mondja a névtelenséget kérő informátorunk –, hiszen az alulszámlázás ténye meg az, hogy a hím állatokat engedély nélkül és teljesen szakszerűtlenül lőtték ki, mindenképpen tény. Azt is hozzáfűzi: nem véletlenül. Nemigen volt olyan helyzetben, hogy nemet mondhatott volna Bige László kérésének (őt lapzártánkig nem sikerült elérni), ugyanis a nagyvállalkozó közbenjárására nyerte el a vezérigazgatói állást egy másik kollégájával szemben. Pedig a hírek szerint annak is komoly politika hátszele volt: őt meg Tukacs István, a szocialisták EP-listán befutó helyen indított megyei elnöke támogatta a karrierépítésben. Bige kapcsolatai azonban jobbaknak bizonyultak, és most benyújtotta a számlát védencének – értékeli a történteket a szabolcsi erdész.
Arról, hogy miért verte magát 11 milliós költségbe a szabolcsi nagyvállalkozó – ennyi ugyanis a hivatalosan kiállított számla értéke –, annyit mindenesetre tudni vélnek a Nyírerdőt jól ismerő erdészek, hogy privatizációs lobbi van a háttérben, a cél pedig a vadászkastély, illetve a hozzá tartozó vadászparadicsom megszerzése. Mások viszont a nyomvonalát kormányról kormányra változtató M3-as földterületeinek megszerzéséért vívott küzdelmet gondolják mozgatórugónak. Egy újabb verzió szerint az Ukrajnából jövő árvizek megfogását szolgáló, napirenden lévő lónyai csatorna kisajátítandó földjeinek megszerzéséhez akart támogatást szerezni a vadászat szervezője. Ez előbb vagy utóbb bizonyára kiderül, s ha a célok tisztességtelenek, még arra is van némi esély, hogy a nyilvánosság segít megakadályozni elérésüket. Az utólagos igazságszolgáltatás a terítékre került vadak szempontjából már édesmindegy.
origo.hu
Újabb kutatás mutat jelentős előnyt a Fidesz-KDNP-nek
