Egy évtizeddel a piacra dobását követően megkapta a módosított első lökhárítóról felismerhető második frissítését a Suzuki Vitara, amelytől még nem búcsúzunk, hiszen az akkumulátoros-elektromos e-Vitara mellett még van pár éve a piacon. Nincs éles váltás villanyautóra, a japán gyártó a vásárlókra bízza a döntést, persze azért a megváltozott előírásokat és preferenciákat ők sem hagyhatják figyelmen kívül. Öt pontban mutatjuk be a lágy hibrid rendszerrel kiegészített turbómotoros, összkerékhajtású kivitel fő újdonságait, illetve általános tulajdonságait.
Fotó: Stefler Balázs
1. A nagy testvér figyel minket
Amíg korábban felszereltségtől függően egy Suzuki feliratú takarólemez vagy egy míves óra volt látható a két kerek központi légbeömlő között, addig az esztergomi gyártású SUV legújabb reinkarnációjában itt helyezték el a vezetőt figyelő kamerát. Elég pár pillanatig levenni a szemünket az útról, és máris jön a figyelmeztetés. Ezen kívül is fejlődött a vezetőtámogató rendszerek tudása, amiből leginkább azt lehet érzékelni, hogy megszűntek a vakriasztások, így normál használatnál nem szükséges kikapcsolni őket.
Fotó: Stefler Balázs
2. Egy lépés előre, egy oldalra
Örvendetes, hogy nagyobb lett a központi képernyő azáltal, hogy felszámolták a korábban a szélén elhelyezett, a gyakorlatban menet közben használhatatlan érintésérzékeny hangerőszabályzó csúszkát, de a 9 colos képátló még így is a kicsik közé tartozik. Már nemcsak kábelen keresztül, de vezetékmentesen is megoldható a telefoncsatlakoztatás.
Ezzel aztán el is értünk a pozitívumok végére, mert az áttervezett menürendszer logikátlan:
térképnézetben nem lehet címet megadni, csak érdekes pontok (POI) közül lehet választani, illetve oda tud minket elnavigálni az autó, ahová rábökünk a térképre. Aki klasszikus módon, címbeadással akarja kezdeni utazását, annak ki kell mennie a főmenübe. Aztán maga a processzor is lassú, a térkép nem folyamatosan megy a képernyőn, hanem apró ugrásokkal követi le a mozgásunkat.
Fotó: Stefler Balázs
3. Nyugodt erő, szerényebb étvágy
Noha a lágy-hibrid hajtásra való átállással az 1,4-es turbómotor veszített némi teljesítményt, azért így sem panaszkodhatunk a 129 lóerőre, hiszen könnyű autót kell mozgatnia. Persze a korábbi 140 lóerőhöz képest érezhető a gyengülés, de ezzel párhuzamosan a fogyasztás is szerényebb lett vagy fél literrel - ez fontosabb a hétköznapok során. Kevés kapcsolással lehet haladni, hiszen alacsony fordulaton kisegíti a belső égésű motort a 16 LE/53 Nm teljesítményű indítógenerátor, szerencsére, mert a tesztautónál akadozott a váltó: különösen a negyedik fokozat kapcsolása kívánt határozott kezet (gyorsabb szinkront…).
