Lezsák: Az erőszakos baloldal minden értéket elsöpör +Képriport

Prohászka Ottokár bronzból készült mellszobrát pénteken, a katolikus püspök születésének 150. évfordulóján avatták fel a Lakiteleki Népfőiskola keresztény panteonjában.

Kligl Sándor szobrászművész alkotását Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke, Lezsák Sándor (Fidesz), az Országgyűlés alelnöke és Balog Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő, a parlament Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke avatta fel.

Lezsák Sándor a keresztény egyház megújhodásának egyik apostolaként jellemezte Prohászka Ottokár püspököt, aki – mint mondta – világosan látta: „ha nem születik az egyház vezetésével megoldás a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer az ateista, erőszakos baloldal, amely minden értéket elsöpör”.

Prohászka Ottokár 1858. október 10-én Nyitrán született. 1863-ban Rózsahegyen kezdte meg iskolai tanulmányait, a középiskolát a losonci református gimnáziumban, a nyitrai piarista gimnáziumban és a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. Rómába került a jezsuiták egyetemére, itt szerzett bölcseleti, majd teológiai doktorátust.

1881. október 30-án Rómában szentelték pappá. A következő évben hazatért és Esztergomban lett káplán. 1891-ben lefordította és kiadta XIII. Leó pápa beszédeit és leveleit, s az egyházfő szociális tanításait hirdetve igyekezett keresztény megoldást találni a munkáskérdésre, szemben a feltörő szociáldemokráciával. 1905. október 17-én nevezték ki székesfehérvári püspökké, december 24-én X. Pius pápa személyesen szentelte fel a Sixtusi Kápolnában.

Az első világháború után aktívan részt vett a napi politikában, a keresztény-nemzeti kurzus meghatározó szellemi vezetőjévé vált. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának székesfehérvári képviselője lett a nemzetgyűlésben, ahol támogatta Horthy Miklós kormányzóvá választását.

Prohászka Ottokár fontosnak tartotta a párbeszédet a modern tudománnyal és kultúrával, a világiak szerepét az apostolkodásban. Az 1919-es proletárdiktatúrát figyelmeztetésnek tekintette, szorgalmazta a keresztény-nemzeti érdekvédelmi és politikai szervezkedést.

A Magyar Tudományos Akadémiának előbb levelező, majd rendes tagja lett, beválasztották a Kisfaludy Társaságba, és a Szent István Akadémia alapításában is részt vett. Számos teológiai munkája jelent meg. Prohászka Ottokár 1927-ben halt meg.

(MTI)