Dr. Horvát István 1943-ban született Budapesten. 1966-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász diplomát szerzett. 1966-tól 1973-ig a külkereskedelemben dolgozott. 1973-tól 1978-ig a belgrádi külkereskedelmi kirendeltségen irodavezető. 17979-1983 között az MSZMP Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa. 1983-84-ben Magyarország hágai nagykövete. 1984-től bonni, 1990. júliusától 1990. október 3-ig NDK-beli nagykövet is. 1991 végéig Magyarország bonni-berlini nagykövete. 1991 után több jelentős német vállalat tanácsadója. 2003 óta Magyarország bécsi nagykövete. A magyar-német kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett sok éves tevékenységéért számos német és magyar érdemrend tulajdonosa.
Dr. Horváth István a rendszerváltás éveiben három országban volt nagykövet, azonban ezek közül mindegyik a mai Németországhoz kötődött – mondta el bevezetőjében Kiss J. László, a Magyar Külügyi intézet tudományos főmunkatársa. Kiss J. fontos momentumnak nevezte, hogy a nagykövet a rendszerváltás után is a posztján maradt. Abban a történelmi helyzetben Horváth egyszerre külpolitikusként és belpolitikusként szolgált – tette hozzá. Szerencsés helyzetben volt az egykori bonni nagykövet, mivel a 80-as években folyamatosan bővültek a magyar-német kapcsolatok, amiről ma nem beszélhetünk – hangsúlyozta a tudományos igazgató.
Az NSZK hajlandó volt együttműködni velünk
Hazánk külpolitikájának 1945 után a nyugati országok közül NSZK volt az egyik legfontosabb partnere, azonban ez nemcsak a 80-as évekre vonatkozott, hanem már a 60-as évektől kezdve így volt – mondta el Békés Csaba történész, a a Hidegháború Történeti Kutató Központ igazgatója. Békés úgy látja, nagy szerepet játszott Horváth pályafutásában, hogy nem a hagyományos diplomáciai pályát futotta be, valamint az egykori nagykövet jó kapcsolatokat ápolt az MSZMP reformvezetőivel (Németh Miklós, Horn Gyula), ami hozzájárult a későbbi jó együttműködéshez. „Horváth nemcsak elvégezte nagyköveti feladatait, hanem hatékony kapcsolatépítési feladatokat is végzett” – mondta a történész.
A 80-as években a magyar külpolitikában a kelet és a nyugat között lebegett – vélte Békés. A történész úgy látja 1978-82 között a kettős függés egyenrangúvá vált, aminek oka a nyugattól fölvett hitelek és a szaporodó gazdasági kapcsolatok voltak. A szakértő szerint az NSZK volt az egyetlen olyan nyugati partner, amely hajlandó volt komolyan együttműködni hazánkkal, valamint a nyugati integráció felé való lépéseket a németeken keresztül lehetett megtenni .
A keletnémetek kiengedése kapcsán elmondta, hogy a szovjetek meggyengülése nélkül az nem valósulhatott volna meg – hangsúlyozta a hidegháború szakértője. 1989-ben a keletnémetek emigrálása összhangban volt a világpolitikai helyzettel, szemben például 1956-al. A könyv címe kapcsán Békés kifejtette, hogy az Antall-kormány talán félt attól, hogy túl nagy lesz a német befolyás hazánkban a korábbi történelmi tapasztalatok alapján, ezért szalasztott el talán bizonyos lehetőségeket.
Horváth: Az MSZMP reformszárnyától jöttek az utasítások
Horváth kérdésre válaszolva a mai és az akkori diplomáciai munka kapcsán kifejtette, hogy a 80-as években a határok sokkal egyértelműbbek voltak, volt egy keleti és nyugati tömb. A 80-as évek közepére enyhült a nagykövetekre való magyarországi nyomás, de utasításokat ennek ellenére kaptak főleg az MSZMP reformszárnyától – mondta a volt nagykövet. „A mostani egy demokratikus világ aminek a szabályai mások, ezért nehezebb is diplomáciailag tájékozódni benne”. A volt bonni nagykövet úgy látja reális képet kéne kialakítani a rendszerváltásról, mivel manapság sok elemet elfelejtenek belőle. Az átalakulás nem volt sétagalopp volt, hanem a konzervatív és a progresszív erők folyamatos küzdelme zajlott az országban – tette hozzá. Horváth szerint a memoár kiadásának egyik oka az volt, hogy szeretett volna hozzájárulni, hogy a történészeknek legyen egy kis személyes rálátása arra a korra.
