Fogalmunk sincs, mi a „nemzeti érdekünk”?

1989 óta nem sikerült megegyeznie a magyar nemzetnek abban, hogy mit tekintünk nemzeti érdeknek – hangoztatták egységesen a Magyar Külügyi Intézet által pénteken szervezett Nemzeti Érdek című konferencián a meghívott előadók. Rámutattak arra, hogy a határon túli magyar kisebbségek mostanra önálló entitássá váltak és államalkotó szerepet játszanak mostani lakhelyükön. A szakértők szerint erős háttérrel lehet sikeres külpolitikát folytatni.

A nemzeti érdek államit, országost és az EU-ban tagállami szintet is jelenthet – mondta el Balázs Péter, hazánk külügyminisztere. Balázs szerint a magyar szempontból értékelve a nemzeti érdeket ez nem csak a határon belüli politikát jelenti. A külügyminiszter úgy látja, Magyarország nyugodt szívvel folytathat szuverén külpolitikát, a külső körülményeket figyelembe kell venni, de nem kell behódolnunk senkinek. Ebben a politikai mozgástérben a közösség a biztonság, az anyagi gyarapodás és az identitás szempontjából hozza meg döntéseit – vélte Balázs. Globális fenyegetettségnek vagyunk kitéve, ezért nem elég csupán a határokon figyelni – hívta föl a figyelmet a politikus. A többpólusú világgazdaságban keressük az előnyös pozicionálást, amelynek egyik tagjának mi is a részesei vagyunk – mondta Balázs. A politikus szerint a nemzeti érdeknek óvnia kell az az identitásunkat: „ne bántsanak minket azért, ami és amik vagyunk”.

A nemzeti érdek tágabb vonulata, hogy hazánkat kisebbségek szegélyezik, ezek szerinte mostanra önálló entitásokká váltak – hangoztatta a miniszter. „Nem homogén a magyar nemzet, ezek a közösségek a saját pályájukon fejlődtek” – mondta a politikus. Balázs úgy látja, Szlovákiában és Romániában államalkotó tényezők. Szerbiában és Ukrajnában regionális súlyúak, míg Szlovéniában lokális szerepet játszanak a magyarok – vélte az egykori diplomata. A szlovák nyelvtörvényről kijelentette, hogy ez egy szlovák belügy, mert ebben az esetben az állam került szembe a kisebbséggel. „Mi ebben próbálunk segíteni, tiszteletben tartva a szlovák államot. Mi ebbe a vitába harmadik szereplőként léptünk be” – mondta Balázs. „Kérdés, hogyan bánunk a jövővel, a jó politika eszköze a célok és eszközök helyes megtalálása.”

Gazdasági súlyunk folyamatosan zuhan

A magyar külpolitika torzulásairól Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója kijelentette, hogy a trianoni trauma mindmáig jelen van a külpolitikában azzal, hogy a nemzet és az állam nem esik egybe. Kialakult a külpolitika és a nemzetpolitika kettőssége – tette hozzá. Kiss. J szerint a két világháború között a revizionizmus volt a középpontban, majd a második világháború után se szuverenitás, se nemzeti egység nem volt, az EU-csatlakozás után pedig az integrált nemzetállam létrehozása lett a cél. „A 20. század elejétől a gazdasági súlyunk a világban folyamatosan zuhant, ami szintén hozzájárult a külpolitika térvesztéséhez. 1989 után a politikai elitnek nem sikerült megegyezni abban, mit tekinthetünk magyar nemzetnek. Az EU-ba való belépésünk nem jelenti a külpolitika végét, nekünk kell politizálni ebben a keretben” – vélte a tudományos kutató.

„1989 hozta meg az összmagyarságban való gondolkodást”

Pritz Pál történész szerint a valamirevaló külpolitikának a 20. században a nemzeti érdeket kell képviselnie. A történész kijelentette: erős külpolitika mögött erős országnak kell lennie. „A dualizmusban társnemzeti státuszba emelkedtünk, sikerült elhárítani 1868-ban a trialista átalakítást” – tette hozzá –, „az 1918-as széthullást azonban a külpolitika nem tudta megakadályozni.” A történész kijelentette: a dualizmus végén sokan a teljes állami függetlenséget akarták elérni, ami hibás politika volt. Az első világháború kapcsán kijelentette, hogy abból jól nem lehetett kikerülni, mert vagy erős német, vagy erős antant befolyás alá kerülhettünk. Pritz a Károlyi-kormányról kijelentette, hogy a történelmi Magyarországot nem védhette meg. A bolsevizmus után berendezkedő rendszert az itt állomásozó román hadsereg és az antant segítette elő – tette hozzá.

„Soha nem volt reális a revíziós politika, mert nagyhatalmi segítséggel született meg és nem saját erőből”, ezért a második világháborús vereséggel fizetett az ország – hívta föl a figyelmet Pritz. A történész súlyos hibának nevezte a Szovjetunió megtámadását, mivel Bárdossy szerint is a nyomás csupán atmoszférikus volt, nem pedig közvetlen. A lényeges nagyhatalmi döntések már az 1943-as teheráni konferencián megszülettek, amivel az angolszászoknak további lehetőségük nem volt a térség formálására – mutatott rá a történész.

Az 1956-os forradalom kapcsán Pritz kijelentette, hogy az bukása ellenére is a nemzeti érdek szempontjából a legtöbbet tette. Pritz úgy látja: a Kádár-rendszer képtelen volt kultúrnemzeti alapra helyezni a külpolitikát. 1989 hozta meg az összmagyarságban való külpolitikai gondolkodást – tette hozzá.

Békés: A kommunisták szabták meg a nemzeti érdeket

Békés Csaba a Kádár-rendszer külpolitikájáról kijelentette, hogy annak ismerete nagyrészt még nincsen föltárva. A történész szerint a szovjet blokk országai sajátos helyzetben voltak, mivel nem rendelkeztek reprezentatív kormányzattal, társadalmi kontroll nem érvényesült. „Az volt a nemzeti érdek, amit a kommunista vezetés annak tekintett.” Békés kijelentette: a döntéshozatal két szinten zajlott, először a helyi pártnak kellett döntenie, majd a Szovjetunió hozta meg a végső határozatot a helyi kezdeményezésről. A mozgástér kihasználása is befolyásolta a helyi vezetések lehetőségeit – tette hozzá. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulást hibás lépésnek nevezte, de tudni kell, hogy az ekkor zajló gazdasági reformokat így próbálták meghosszabbítani. 1958-ban a szovjetek felajánlották a csapatok kivonását, amit a magyar vezetés elutasított a hazai hadsereg gyengeségére hivatkozva – ezt a döntést Kádár egyik legsúlyosabb bűnének nevezte Békés.

Hiányzik a nemzeti érdek meghatározása?

Kántor Zoltán a nemzeti érdek kapcsán elmondta, hogy a francia és német fogalom meghatározásához képest mi mást értünk ez alatt. „Még mindig nem tudtuk megfogalmazni, mi a nemzeti érdek.” A határon túli kérdésekben egységesen kell fellépnie a magyar politikának – tette hozzá. Kántor szerint a nemzet nem egy tudományos kérdés, hanem politikai kérdésekre reflektál. 1989 óta konfliktus van hazánkban a nemzet értelmezése kapcsán, de azokban az években még konszenzus volt – vélte a szakértő. Kántor emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ 1989-es programjában is szerepelt a kettős állampolgárság bevezetése a határon túli magyaroknak. Nem tisztázták a nemzet fogalmát a rendszerváltás során – vélte a szakértő. Úgy látja, konszenzus van abban, hogy a határon túli magyarok éljenek jól abban az államban, ahol születettek, de a jogi viszony rendezésében nincs konszenzus. A magyar állam célja, hogy a határon túli magyarok reprodukciója megvalósuljon – tette hozzá.

A népszavazás lezárt egy szakaszt

Az utóbbi 20 év kormányzati teljesítményéről elmondta, hogy az Antall-kormány intézményesítette a határon túli politikát. Hornék alatt a támogató intézmények megerősödtek, az alapszerződéseket preferálták jobban – mondta Kántor. Az Orbán-kormány idején a korábbi szervezeti intézményi támogatás mellett megjelent a határon túli egyén támogatása, ami konfliktusokkal járt, de végül is megegyezéshez vezetett – vélte a szakértő. A jelenlegi időszakról kijelentette, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás volt meghatározó, és hasonlóan a Horn-kormányhoz, ismét a jószomszédi viszonyra került a hangsúly – mutatott rá Kántor. „A 2004-es népszavazás lezárt egy szakaszt, a pártok felismerték, hogy több szavazatot nem tudnak ezzel a kérdéssel szerezni.” Kántor szerint vannak jelek arra, hogy a két nagy párt szeretné rendezni az állampolgárság kérdését még a választások előtt.