„Nem felejthetünk”: 131 magyart mészároltak le Salgótarjánban

Az 1956. december 8-án eldördült kettős sortűz áldozataira emlékeztek a városi gyásznapon kedden Salgótarjánban.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. Szakolczai Attila Megtrolás és restauráció című tanulmányában hozzáteszi: „A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. (…) Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatott meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét.”

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) és az önkormányzat közös megemlékezésének szónokai többek között arról beszéltek, hogy senki sem kért bocsánatot az 53 évvel ezelőtt történtekért.

Nem felejtünk, nem felejthetünk, mert nem adtak rá lehetőséget azok, akik miatt erre a helyre jöttünk, akik miatt emlékezünk – mondta Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei szervezetének elnöke.

„A pufajkások közül senki nem állt elénk, senki nem mondta azt, hibáztam, nem kellett volna köztük lennem, nem kellett volna meghúznom a ravaszt, bocsássatok meg nekem” – fogalmazott. Szólt arról is, hogy a Pofosz nem szorgalmazza már a büntetőjogi felelősségre vonást, mert látják „az eddigi, elenyésző számú sortűzperek végeredményét”, „a rendszerváltás súlyos hiányosságait és korlátait”. Csak azt akarják, hogy „bántatlanul és büntetlenül” nevükön neveztessenek a bűnösök Salgótarjánban éppúgy, mint Mosonmagyaróváron vagy Tiszakécskén – tette hozzá.

Mától kezdve lövünk

„Mától kezdve lövünk” – Marosán György kommunista politikus híres mondata volt ez 1956. december 8-án reggel, amellyel azt jelentette be: új szakaszába lépett a szovjet csapatok segítségével restaurált kommunista rezsim politikája a tömeggyűlésekkel szemben.

Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz), Salgótarján polgármestere kedden azt mondta: nem volt hiábavaló december 8-ának „ma is iszonyatot keltő véráldozata”, mert akik a megtorló sortűz következtében itt szenvedtek mártírhalált, éppúgy a szabadság diadaláért adták életüket, mint a fegyverrel harcolók. A városvezető beszédében kitért rá, hogy szoros összefüggés volt a budapesti és a salgótarjáni események között, a kronológiai összevetésből pedig kitűnik, „propagandisztikus hamisító torzítás”, hogy a békés vidék óvatosan kivárt volna, mint az események passzív szemlélője. „A történelmi igazságtétel, ha késlekedve, felemásan is, de végül megtörtént. A feloldó, lélekkönnyítő katarzis azonban elmaradt. Bosszúvágy sohasem fűtött bennünket, de feledni nem tudunk” – fogalmazott.

Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek a vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor pufajkások és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűz áldozatai közül eddig mintegy 49-et tudtak azonosítani. Az elképesztő brutalitással végrehajtott mészárlásnak összesen 131 halálos áldozata és mintegy 80 sebesültje volt.

(forrás: MTI, Wikipedia, geographic.hu)