Harminc forintba került két szavazólap

Mintegy harminc forintba került választópolgáronként annak a két, biztonsági elemekkel ellátott szavazólapnak az előállítása, amelyet az országgyűlési képviselő-választás vasárnapi első fordulójára készítettek.

A szavazólapokat, ahogy a korábbi parlamenti választásoknál is, az Állami Nyomda készítette, és ezekben a napokban juttatják el a megyei, illetve az egyéni választókerületi központokba. Az egyéni szavazólap előállítása 18 forintba, míg a pártlistás 12 forintba került, a területi lista azért olcsóbb, mert abból csak húszfélét, míg az egyéni választókerületi szavazólapból 176 félét kell nyomtatni.

A mintegy 8 millió választópolgár az első fordulóban két szavazólapot kap, ám ezek tartalma (és néha a nagysága is) eltér mind a 176 egyéni választókerületben, illetve minden megyében és a fővárosban.

A választók az egyik szavazólapon egy egyéni jelöltre, míg a másikon egy listára voksolhatnak. Mivel nem minden párt tudott valamennyi megyében és a fővárosban listát állítani, néhol hosszabb, és van, ahol több, illetve kevesebb a listák száma a szavazólapon. Azokban a megyékben, ahol öt pártnál több indul, a fekvő A/4-es méretűnél hosszabb lapokat kellett gyártani. Minden más esetben, beleértve az egyéni szavazólapot is, A/4-es méretű papírt kapnak a választók.

A szavazólapok adattartalmáról az egyéni jelöltek esetében a 176 helyi (országgyűlési egyéni választókerületi) bizottságok döntöttek, míg a területi lapok tartalmáról a megyei, illetve fővárosi szintű bizottságok. (Jogorvoslat esetén a következő, magasabb szintű bizottság, végül pedig a bíróság döntött.) Az egyéni választókerületekben a jelöltek sorrendjét a betűrend határozza meg, míg a területi listáknál sorsolással döntöttek a listák sorrendjéről.

A választási bizottságoknak jóvá kellett hagynia azt is, melyik párt logója hogyan nézzen ki a szavazólapon. Az MTI úgy tudja, a korábbi választásokhoz képest kevesebb vitát jelentett a logók méretének meghatározása. A viták alapját az jelentette, hogy a logókat körben vagy négyzetben helyezzék el, és így „kié lehet a nagyobb” a szavazólapon. Egyes pártoknak ugyanis a négyzetbe, míg másoknak a körbe rajzolt logó „kedvezne” aszerint, hogy a pártjelvény milyen formájú.

A szavazólapokat az Állami Nyomda többféle biztonsági jellel, így például mikroírással és UV-festékkel látta el. Ez utóbbi egyebek mellett a választás évét, 2010-et, valamint az országgyűlési képviselők választása feliratot mutatja UV-lámpa alatt.

A korábbi választásokon több szavazatszámláló bizottság is használt UV-lámpát a szavazólapok ellenőrzésénél, volt olyan település, ahol a helyi élelmiszerbolt pénztárából hozták fel a pénzjegyellenőrző lámpát.

A szavazólap nem a választópolgár tulajdona, így azt nem szabad hazavinni, ennek ellenére az urnákból gyakran hiányzik több-kevesebb cédula. A boríték megkönnyíti a „gyűjtők” dolgát, hiszen nem lehet tudni, hogy a bizottság előtt az urnába dobott borítékban vagy a választópolgár zsebében van-e a szavazat.

(MTI)