Nevelőszülők: nem a visszaélések, az áldozatos munka számít

Magyarország két, talán legszegényebb megyéjében a vélekedésekkel szemben nem jellemző, hogy nevelőszülők az állam által a gyerekekre adott pénzeket saját céljaikra használják fel, miközben nem törődnek a gondjaikra bízottakkal. Borsodban és Szabolcsban valóságos nevelőszülői dinasztiák alakultak ki, ahol generációkon keresztül hagyománnyá vált az állami gondozásba került gyermekek befogadása és felnevelése. Ugyanakkor kiderült: egyre gyakoribb a nevelőszülői hálózatba a cigány családok jelentkezése.

Lukácsné Juhász Márta, aki 10 éve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatója, biztos abban, hogy a gyermekenként járó 15 000 forintból senki sem fog meggazdagodni, de az is természetes, hogy a családi kasszában fontosak ezek a bevételek is. A megyére különösen jellemzőnek tartja a családi hagyománnyá váló nevelőszülőséget (erről a jelenségről tanulmánykötetet is megjelentetett a központ), és azt, hogy mostanában sokan akkor döntenek emellett, amikor már a saját gyerekek kirepültek és ott maradt a nagy ház, a családfő még dolgozik, az asszony pedig ezzel az elfoglaltsággal megmaradhat továbbra is háztartásbelinek. Lukácsné fontosnak tartja azt a jelenséget is, hogy egy-egy borsodi településen ragadós példa lehet a nevelőszülőség, többen is megpróbálkoznak ezzel a lehetőséggel. (Érdekességként megemlítette, hogy Hevesben jóval kevesebben vállalkoznak erre a feladatra.)

A visszaélésekről szóló híresztelések kapcsán a 480 nevelőszülő és 1500 kihelyezett gyermek felett felügyeletet ellátó igazgató asszony az MNO-nak elmondta: voltak és vannak is problémák, de ebből Borsodban biztosan nem alakult ki rendszer. Már csak azért sem, mert nagyon szigorú a kontroll. „Árgus szemekkel” figyeli az ilyen családokat és gyerekeket a falu és az iskola, de a gyermekvédelmi szakemberek is rendszeresen ellenőriznek a helyszínen. Borsodban ezen felül egy külön elszámoló lapot is bevezettek, amin részletezni kell, hogy a kötelezően az állami gondozott gyermekre költendő pénzt mire fordították.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Gyermekvédelmi Szolgálat vezetője a visszaélések helyett inkább a nevelőszülők áldozatos munkáját tartotta fontosnak megemlíteni. Makara Tamásné szerint a nevelőszülők által vállalt áldozathozatal messzemenően nem arányos azzal a bevétellel, ami ezért a családot megilleti. Tömeges visszaélésekről ő sem tudott beszámolni, Szabolcsban átlagosan évente 2-3 gyerek kerül „visszavételre” pénzügyi és egyéb problémák miatt, de ez a 620 nevelőszülőt és a kihelyezett 1500 gyereket tekintve elenyészőnek tekinthető.

Makara Tamásné megemlítette a szabolcsi nevelőszülői tradíciókat és felsorolta azokat a térségeket, ahol tényleg családi hagyománnyá vált ez a tevékenység, vagy szolgálat. Külön kiemelte Újfehértót, ahol 150 gyermek van családoknál. Említette Szabolcsveresmartot is, ahol a település méreteihez képest 70 gyermeket fogadtak be a családok. (Ellenpéldaként a Nyírséget és Tiszavasvári környékét hozta fel, ahol elenyésző számban találhatunk csak nevelőszülőket.) A szabolcsi szolgálat igazgatója is kitért a szigorú kontrollra, a falu és az iskola mellett a háromhetente kötelezően ellenőrző nevelőszülői tanácsadó és a kéthavonta megjelenő gyámügyi tanácsadó szerepét emelte ki.)

Kérdésünkre azt is elmondta, hogy az utóbbi időben induló nevelőszülői képzésekre jelentkezők negyede már cigány származású, de ezeknél a családoknál is megvannak a feltételek (az egy gyermekre jutó 6 négyzetméter, a saját ágy, szekrény és íróasztal), amik e feladat vállalásához szükségesek. Makara Tamásné szólt a nevelőszülői hivatás méltánytalanul alacsony megbecsültségéről. Éppen ezért a havi 15 000 forintos tiszteletdíjon felül azt tartaná méltányosnak, hogy a nevelőszülőség legalább legyen munkaviszony és vegyék tekintetbe a nyugdíjak kiszámításánál is.