A játékkaszinókra vonatkozó jogszabályi környezetet a PM, illetve a kormány éveken keresztül a vizsgált kaszinó-projektek befektetői igényeinek figyelembevételével, egyes esetekben jogszabályba ütköző, illetve az állam pénzügyi érdekeivel ellentétes módon alakította. A játékadó mértékének nagyarányú csökkentésével – amely az Eurovegas kaszinóprojekt beruházóinak kezdeményezésére, lobbizásuk eredményeként történt – a költségvetési érdekek súlyosan sérültek. A kormány az Álomsziget- és a King’s City-beruházásokat úgy nyilvánította nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá, hogy azok vonatkozásában a törvény által megkövetelt széles társadalmi, gazdasági igény, fontos közcél nem állt fenn. A King’s City-beruházáshoz kapcsolódó hatósági eljárások kiemeltté nyilvánítására a koncessziós szerződés, illetve megítélt állami támogatás hiányában valós jogalap nélkül került sor.
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapítható, hogy a King’s City-beruházás esetében Bajnai Gordon akkori NFGM miniszter, Veres János pénzügyminiszter, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter számára is ismert volt, hogy a kiemeltté nyilvánítás törvényi feltételei nem állnak fenn, egy ilyen tartalmú kormányrendelet megalkotása törvénysértő. A kormány többi tagjának a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ismeretében szintén tudniuk kellett arról, hogy a kiemeltté nyilvánításra jogszerűen nem kerülhet sor. Mindezek ellenére a kormány a rendeletet törvénysértő módon megalkotta, ezért a döntés meghozatalában részt vett személyek esetében felmerül a hivatali visszaélés bűntettének alapos gyanúja. Az ellenőrzés meghallgatta annak a kormányülésnek a hangfelvételét, amelyen a kormány a rendelet elfogadásáról döntött. A hangfelvétel alapján a tárgyalt napirendi pontok témája nem beazonosítható, amelyiknél érdemi vita alakult ki, ott a hangfelvevőt kikapcsolták vagy a vitát tartalmazó részt utólag törölték.
Valós verseny egyik koncessziós eljárás során sem alakult ki, mindhárom pályázaton egy ajánlattevő vett részt, mivel a pénzügyminiszter a pályázatokat – az Eurovegas és King’s City vonatkozásában – eleve a későbbi nyertes beruházó kezdeményezésére írta ki. A versenyhelyzet hiánya miatt az elérhető állami bevétel (koncessziós díj) mértéke csökkent. Az Eurovegas- és King’s City-beruházások esetében a PM munkatársai már a pályázati kiírás tartalmáról is előzetesen egyeztettek a későbbi nyertessel, azt az ő igényeinek megfelelően alakították. E cselekmények szintén felvetik a büntetőjogi felelősségre vonás indokoltságát. A legkorábban kiírt, 2006-os koncessziós pályázatot az Eurovegas-projekt 1,07 milliárd forintos éves koncessziós díj vállalásával nyerte meg. Ennek ellenére a pénzügyminiszter a későbbi pályázati kiírásokban a minimálisan megajánlandó koncessziós díj mértékét nem emelte meg, az még 2009-ben is 900 millió forint volt. Az e mulasztásból fakadó, a beruházások megvalósulása esetén a jövőben bekövetkező állami bevételcsökkenés – a 20 éves koncessziós időszakot figyelembe véve – milliárdos nagyságrendű. Az Eurovegas-beruházás esetében a koncessziós jogot egy olyan kajmán-szigeteki (offshore) cég nyerte el, amely konkrét székhellyel, illetve saját bankszámlaszámmal nem rendelkezett, összes vagyona pedig a pályázat benyújtásakor 1 dollár, azaz 250 forint volt. Ez a cég vállalta az évi mintegy egymilliárd forintos koncessziós díj megfizetését.
A pénzügyminiszter az Eurovegas és a King’s City pályázatát annak ellenére nyilvánította nyertessé, hogy azok a pályázati kiírásnak több ponton nem feleltek meg. A koncessziós törvény értelmében szerződést a pályázati kiírás feltételeinek megfelelő, legelőnyösebb pályázatot benyújtó pályázóval lehet megkötni. Tekintettel arra, hogy a szerződéskötés egyik törvényi feltétele – nevezetesen a pályázati kiírásban foglaltaknak történő megfelelés – az említett projektek esetében nem állt fenn, a beruházókkal nem lehetett volna szerződést kötni.
A Pénzügyminisztérium a koncessziós eljárásokkal, illetve szerződésekkel kapcsolatban ügyvédi iroda tevékenységét vette igénybe. A vizsgálat az ügyvédi iroda foglalkoztatását indokolatlannak, a mintegy 17 millió forint megbízási díjat túlzottnak tartja. A kifizetések során a PM több esetben az általa előkészített alapvető államháztartási jogszabályi előírásokat sem tartotta be.
A Kehi az Álomsziget-beruházással összefüggő ingatlanügyletet is vizsgálja. A Hajógyári-sziget mintegy egyharmadát kitevő terület jelentős része egy 2003-as üzletrész-privatizáció során került a beruházó tulajdonába. Az előzetes megállapítások szerint a beruházó pályázatának érvényessége kérdéses, az ÁPV Rt. az ingatlanvagyont is magába foglaló üzletrészt a korábbi, 6 milliárdos forgalmi értéket megjelölő értékbecslés ellenére 1,4 milliárd forinttal olcsóbban, 4,6 milliárdért értékesítette. Az áron aluli eladásra utal az is, hogy később az ingatlanokat csaknem kétszer ekkora – 8,5 milliárd forint összegű – jelzáloggal terhelték meg, vagyis a bank az ingatlanvagyont legalább ekkora értékűnek ismerte el.
A privatizáció körülményeit a Kehi megbízásából jelenleg igazságügyi szakértő vizsgálja, a hivatal végleges megállapításait és a felelősségre vonásra irányuló esetleges javaslatait a szakvélemény ismeretében később fogalmazza meg.
közlekedés
Autópályamatrica: szeptembertől vége!
