Tüneti kezelést értek csak el a törvénnyel?

A rendszer politikai megerősödését, de alapvető változásokat nem hozott a kilencven évvel ezelőtt elfogadott Nagyatádi–Rubinek-féle földreform Magyarországon. A korlátozott földosztás eredményeképpen 300 000 volt szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge minőségű földdarabkát, amiből megélni nem lehetett, de arra alkalmas volt, hogy a földmunkások munkaidejének egy részét lekössék.

1920. november 13-án fogadta el a nemzetgyűlés a földreformról szóló XXXVI. törvénycikket, amely nevét Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről kapta. A törvény nem írt elő kötelező földosztást; házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette csak lehetővé. Arra viszont módot adott, hogy a nagybirtokosok távol eső, rossz minőségű földeket adjanak el a földreform során, s a juttatottak azokat felszerelés és állatállomány nélkül kapják meg.

A földbirtokosokat úgy kívánta kártalanítani a törvény, hogy a vételárat az 1914 előtti viszonynak megfelelő aranykoronában állapították meg, s azt teljes egészében az új tulajdonosoknak kellett megfizetniük. A végrehajtás rendkívüli lassúsággal haladt előre, az ország mezőgazdasági területéből mindössze 6 százalékot vettek igénybe, s 300 000 volt szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge minőségű földdarabkát. A Nagyatádi-féle földreform eleve azt a célt szolgálta, hogy minimális engedmények árán megőrizze a nagybirtok pozícióját (egyébként messze elmaradt a Kelet-Közép-Európában ez időben végrehajtott földreformok mögött).

Kudarcot vallott a reform?

Bár ekkora birtokokból a magyar éghajlati és talajviszonyok közepette nem lehetett megélni, arra mégis kiválóan alkalmasak voltak, hogy a földmunkások munkaerejének és munkaidejének egy részét lekössék, s a magántulajdon, a polgári rend tiszteletét a legszegényebb paraszti rétegek körében is növeljék. Ezért az 1920-as földreform jelentős mértékben hozzájárult a háború és a forradalmak alatt föleszmélt parasztság átmeneti megnyugvásához, így végső soron a rendszer politikai megerősödéséhez.

A Nagyatádi Szabó István és agrárdemokrata hívei által elképzelt célt, a nagybirtokrendszer demokratikus felszámolását, illetve a szegény- és kisparasztság széles tömegeinek polgárosodását azonban nem tudta biztosítani a kilencven évvel ezelőtti földreform. A parasztpolitikus és hívei küzdelme azonban nem volt hiábavaló: politikai harcuk nélkül a földreform még ilyen felemás eredményeket sem hozott volna.

(Forrás: Magyarok krónikája, Magyarország története a XX. században)