Ezúttal a Margit híd esett áldozatul + Videó

Karácsonykor a Lánchidat, a közeli napokban pedig a nemrég felújított Margit hidat csúfították el falfirkálók. Miként a legrégibb Duna-híd megrongálása után, ugyanúgy most, a második legidősebb híd összegányolását követően is rendőrségi feljelentést tett a Szeretem Budapestet Mozgalom.

– A motivációtok jelhagyás? Önkifejezés? Lázadás valami ellen? Bosszú? Jó balhé? Adrenalin?
– Ezt a fajta jelábrázolást, mondhatni szignózást New York utcáira vezethetjük vissza, melyből kialakult a graffiti, ami a taggel ellentétben nem főként a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosít. Amikor én csinálom, mindig megválogatom a felületet, legyen benne egy kis adrenalin, amiből akár jó kis feszültség alakulhat ki, vagy szópárbaj egy erre vállalkozó bátor egyénnel. A stílusomba kell egy kis számomra szépséget jelentő önkifejezés. Vannak kiszemelt állandó felületek, amiket szívesen pingálok, minél nagyobb, annál jobb. Mondhatni szerelmes vagyok az üveg- és fémfelületekbe, amiken csodásan mutat a festék, és ahogy csúszik a filc, nyomot hagyva maga után, elmondhatatlan élményt nyújt számomra, vagy éppen terül a festékszóró. Régebben éreztem benne némi polgárpukkasztást fiatal punk srácként, később némi lázadás is hajtott üzenetként egy gyűlöletet keltő, erkölcstelen és megalázó rendőri intézkedés következtében.

– Érdekli-e a tagelőt, hogy valakinek a tulajdonát használja valamilyen üzenet/aláírás közlésére, és a tulajdonosnak ezzel kárt okoz? Ha nem érdekli, miért nem? Ha érdekli, akkor hogyan magyarázza meg?
– Mentalitás és szépségérzet kérdése szerintem, ami fiatalkorban kicsit felelőtlen és problémás cselekedetet tud maga után vonni. Mint ahogy a Margit híd esetében is. Graffitis szemmel nézve egy kissrác csinálhatta, aki pár hónapja próbálja fölfogni ennek az életstílusnak a lényegét, mert valóban egy szépen rekonstruált utcaképet tagelt össze. Ide lehetne hozni a Combino összefirkálását is, még 2006-ban. Ha jól tudom, azt is 15-16 éves srácok csinálták, nem mérlegelve a helyzet súlyát. Kommandósok bilincsbe verve vitték el őket otthonról, vagy iskolába menet.

– Visszatartó erő lehet-e a börtönnel, magas kártérítéssel való fenyegetés? Ha nem, miért nem?
– A börtön erős szerintem, sőt én bezáratnám azt is, aki börtönbe záratja a magamfajtát. A pénzbírságot tudatosan vállalja, aki csinálja, és esetleg tetten érik és bizonyítani tudják tettét, de ez mindig is így volt. Nem tartom valószínűnek, hogy gátat lehet neki szabni, mert festék mindig is volt és lesz is. Ami viszont kellene szerintem: több legális felület, akár aluljárók dekorálására. Pályázatkiírások a tagek eltüntetése és egy szebb környezet kialakítása végett. És amíg ez nincs, biztosítsanak munkalehetőséget a több ezer munkanélkülinek graffiti-eltávolítás céljából!

A lélekgyógyász szerint

Hollósy Andrea gyermekideggyógyász és pszichoterapeuta úgy gondolja, a Btk. szigorítása, a börtönnel való fenyegetés csak a graffitisek egy részének veszi el a kedvét ettől a tevékenységtől, míg a többiek esetében kifejezetten kontraproduktív. Információi szerint ezek a fiatalok a veszélyhelyzetet keresik, márpedig épp a veszélyérzetet fokozza a szigorúbb büntetés lehetősége. Ők egy olyan szubkultúrában „tenyésznek”, amelyben ez a magatartásforma virtus.

Bár szerinte minden egyes elkövető motivációját egyenként kellene vizsgálni, de általánosságban egyrészt iskolai kudarcok húzódnak meg e viselkedés hátterében, másrészt többnyire feloldatlan családi feszültségek, amelyek miatt az érintettek frusztrációikat ilyen módon próbálják meg levezetni. Ebben a megnyilvánulásban sok az agresszió, a felnőttek világa és értékrendje elleni lázadás, mondván: „Haragszom a kudarcokért és megmutatom mindenkinek, hogy milyen bátor fiú vagyok, hogy azt is meg merem csinálni, hogy lerombolom, kézjegyemmel látom el azt, ami nektek kedves!” Ezért sietnek összefirkálni éppen azt, amiben az emberek gyönyörködnek, mert tiszta és szép.

Hollósy Andrea szerint az szorítaná vissza ezt a destruktív jelenséget, ha a fiatalok frusztrációját sikerülne megszüntetni. Többet kellene törődni a félresodródott, kudarcos gyerekekkel – véli, hozzátéve, hogy a graffitizésben érintett középiskolás korosztálynál sajnos már keveset lehet tenni. A gyermekkori iskolai kudarcok oka gyakran olyan tanulási zavarokra, részképességzavarokra vezethetők vissza, amelyeket még öt-tíz éves korban kellene orvosolni. Az idejében fel nem fedezett problémák miatt sikertelen kamaszok adott esetben ilyen extrém örömszerző eszközökhöz nyúlnak, mint a graffiti, vagy akár a drog.