Halálbüntetés kell? + Videó

Megdöbbentő, hogy az amerikaiak „már csak” 62 százaléka támogatja a halálbüntetés intézményét – volt ez az adat sokkal magasabb is. Gondoltunk egyet, és megkérdeztük az utca emberét.

2012. 01. 20. 9:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A minap szerkesztőségünkbe eljutott felmérés szerint az amerikaiak majd kétharmados többsége támogatja a halálbüntetés intézményét, ám ami talán még meghökkentőbb lehet európai vagy magyar szemmel, hogy ez már egy leszállóágban lévő helyeslési arány. A kutatást az a Pew Research Center végezte, amely rendszeres időközönként felméri, a társadalom mekkora része tartaná helyesnek, ha kioltanák az elítélt gyilkosok életét. Jelenleg éppen kétszer annyian (62 százalék) vannak a támogatók, mint az ellenzők (31 százalék).

ÉRVEK

– elrettentő hatása van
– az életfogytiglani börtönbüntetés költséges
– eltörlése esetén felértékelődik a gyilkos élete
– veszélyt jelentenének rabtársaikra, illetve az egész társadalomra

ELLENÉRVEK

– elveszi a lehetőségét, hogy ártatlanul elítélt embereknek igazságot lehessen szolgáltatni
– nincs elrettentő hatása, antihumánus
– tiltás esetén is esetleg lehet kivételt tenni
– nincs joga senkinek sem kioltani egy ember életét

Még az USA-nál maradva fontos adat, hogy 1996-ban volt a csúcson az igenlők aránya (78 százalék – szemben a 18 százaléknyi ellenzővel), 1966-ban volt a mélypont (42 százalék), a mérés 1936-os kezdetekor pedig a megkérdezettek kicsivel több mint a fele „lájkolhatta” volna, ha lett volna Facebook. A szervezet a halálbüntetés támogatóitól még azt is megérdeklődte, miért gondolják azt a legjobb megoldásnak. A legtöbben (53 százalék) azt mondták, „szemet szemért, fogat fogért”, minden hetedik válaszadó az elzárási költségek megtakarításával érvelt, 6 százaléknyian pedig az elrettentést várják tőle. Az ellenzők két fő gondolatra támaszkodnak: nem lehet kizárni az esélyt, hogy halálbüntetést nem érdemlő ember életét veszik el, illetve élet és halál kérdéséről ember nem jogosult dönteni.

24 éve nem

A halálbüntetés intézménye egyidejű a húsevéssel és a csókolózással – tehát az emberiséggel –, de a második világháborút követően világjelenséggé vált a visszaszorulása, és ma már „csak” 64 országban gyakorlat (2004: 25 ország, 3797 végrehajtott halálbüntetés – Amnesty International), igaz ugyanakkor, hogy a körülbelül 200 országnak kevesebb mint fele tiltja minden körülmények között ezt a büntetési formát. A nemzetközi jogba mindazonáltal nem ütközik a halálbüntetés alkalmazása, de két Európa-központú dokumentum, a „Nemzetközi egyezmény a polgári és politikai jogokról” és az „Európai emberi jogi konvenció” tiltja.






(Grafika: wikipedia)

A hazai „büntetőjog” először 1787-ben vezette ki a halálbüntetést, de már 1795-ben újra alkalmazták. Szemere Bertalan – az első felelős magyar kormány belügyminisztere – 1841-ben „örökfogságot” javasolt helyette, de az első magyar büntetőtörvénykönyv (1878, Csemegi-kódex) is még csak a radikális korlátozását rendelte el – gyilkosság és felségsértés esetére –, igaz, a század utolsó éveiben egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. Az első világháború kapcsán aztán – „értelemszerűen” – felgyorsultak az ilyen típusú, végre is hajtott ítéletek, de a Horthy-korszakban évente körülbelül kettő ítélet szólt a halálról. A szovjet megszállás után és a diktatúra első éveiben különösen sok embert végeztek ki jogilag így-úgy alátámasztott körülmények között (főként koncepciós perekben). 1961-ben, 1971-ben és 1978-ban is módosítgatták a Btk.-t, de áttörést csak a halálbüntetés eltörlése hozott 1990-ben – az utolsó kivégzést 1988-ban hajtották végre egy embertelen gyilkos, Vadász Ernő ellen.

USA: negyedik hely

Napjainkban (2004-es adat) Kína vezeti a „slágerlistát”, de Irán, Vietnam és az Egyesült Államok nincs messze egymástól a „piacvezetők” között.

2006-ban az ELTE jogi kara számára készült kutatásból az derült ki, hogy a magyarok bő 63 százaléka egyetért akár béke-, akár háborús időben a halálbüntetéssel (28 százalék nem), három évre rá pedig a Publicus Intézet foglalkozott a kérdéssel: „A halálbüntetés visszaállítása jelentősen visszaszorítaná a súlyos bűncselekmények számát” mondattal a válaszadók háromnegyede inkább vagy teljesen egyetértett, és csak 19 százaléka nem.

Az MNO megkérdezte az utca emberét, hogy mi a véleménye a halálbüntetés kérdéséről; aki csak hajlandó volt a válaszadásra, mindenki el tudott helyezkedni az egyik platformon. Tekintse meg összeállításunkat!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.