Halálbüntetés kell? + Videó

Megdöbbentő, hogy az amerikaiak „már csak” 62 százaléka támogatja a halálbüntetés intézményét – volt ez az adat sokkal magasabb is. Gondoltunk egyet, és megkérdeztük az utca emberét.

A minap szerkesztőségünkbe eljutott felmérés szerint az amerikaiak majd kétharmados többsége támogatja a halálbüntetés intézményét, ám ami talán még meghökkentőbb lehet európai vagy magyar szemmel, hogy ez már egy leszállóágban lévő helyeslési arány. A kutatást az a Pew Research Center végezte, amely rendszeres időközönként felméri, a társadalom mekkora része tartaná helyesnek, ha kioltanák az elítélt gyilkosok életét. Jelenleg éppen kétszer annyian (62 százalék) vannak a támogatók, mint az ellenzők (31 százalék).

ÉRVEK

– elrettentő hatása van
– az életfogytiglani börtönbüntetés költséges
– eltörlése esetén felértékelődik a gyilkos élete
– veszélyt jelentenének rabtársaikra, illetve az egész társadalomra

ELLENÉRVEK

– elveszi a lehetőségét, hogy ártatlanul elítélt embereknek igazságot lehessen szolgáltatni
– nincs elrettentő hatása, antihumánus
– tiltás esetén is esetleg lehet kivételt tenni
– nincs joga senkinek sem kioltani egy ember életét

Még az USA-nál maradva fontos adat, hogy 1996-ban volt a csúcson az igenlők aránya (78 százalék – szemben a 18 százaléknyi ellenzővel), 1966-ban volt a mélypont (42 százalék), a mérés 1936-os kezdetekor pedig a megkérdezettek kicsivel több mint a fele „lájkolhatta” volna, ha lett volna Facebook. A szervezet a halálbüntetés támogatóitól még azt is megérdeklődte, miért gondolják azt a legjobb megoldásnak. A legtöbben (53 százalék) azt mondták, „szemet szemért, fogat fogért”, minden hetedik válaszadó az elzárási költségek megtakarításával érvelt, 6 százaléknyian pedig az elrettentést várják tőle. Az ellenzők két fő gondolatra támaszkodnak: nem lehet kizárni az esélyt, hogy halálbüntetést nem érdemlő ember életét veszik el, illetve élet és halál kérdéséről ember nem jogosult dönteni.

24 éve nem

A halálbüntetés intézménye egyidejű a húsevéssel és a csókolózással – tehát az emberiséggel –, de a második világháborút követően világjelenséggé vált a visszaszorulása, és ma már „csak” 64 országban gyakorlat (2004: 25 ország, 3797 végrehajtott halálbüntetés – Amnesty International), igaz ugyanakkor, hogy a körülbelül 200 országnak kevesebb mint fele tiltja minden körülmények között ezt a büntetési formát. A nemzetközi jogba mindazonáltal nem ütközik a halálbüntetés alkalmazása, de két Európa-központú dokumentum, a „Nemzetközi egyezmény a polgári és politikai jogokról” és az „Európai emberi jogi konvenció” tiltja.

(Grafika: wikipedia)

A hazai „büntetőjog” először 1787-ben vezette ki a halálbüntetést, de már 1795-ben újra alkalmazták. Szemere Bertalan – az első felelős magyar kormány belügyminisztere – 1841-ben „örökfogságot” javasolt helyette, de az első magyar büntetőtörvénykönyv (1878, Csemegi-kódex) is még csak a radikális korlátozását rendelte el – gyilkosság és felségsértés esetére –, igaz, a század utolsó éveiben egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. Az első világháború kapcsán aztán – „értelemszerűen” – felgyorsultak az ilyen típusú, végre is hajtott ítéletek, de a Horthy-korszakban évente körülbelül kettő ítélet szólt a halálról. A szovjet megszállás után és a diktatúra első éveiben különösen sok embert végeztek ki jogilag így-úgy alátámasztott körülmények között (főként koncepciós perekben). 1961-ben, 1971-ben és 1978-ban is módosítgatták a Btk.-t, de áttörést csak a halálbüntetés eltörlése hozott 1990-ben – az utolsó kivégzést 1988-ban hajtották végre egy embertelen gyilkos, Vadász Ernő ellen.

USA: negyedik hely

Napjainkban (2004-es adat) Kína vezeti a „slágerlistát”, de Irán, Vietnam és az Egyesült Államok nincs messze egymástól a „piacvezetők” között.

2006-ban az ELTE jogi kara számára készült kutatásból az derült ki, hogy a magyarok bő 63 százaléka egyetért akár béke-, akár háborús időben a halálbüntetéssel (28 százalék nem), három évre rá pedig a Publicus Intézet foglalkozott a kérdéssel: „A halálbüntetés visszaállítása jelentősen visszaszorítaná a súlyos bűncselekmények számát” mondattal a válaszadók háromnegyede inkább vagy teljesen egyetértett, és csak 19 százaléka nem.

Az MNO megkérdezte az utca emberét, hogy mi a véleménye a halálbüntetés kérdéséről; aki csak hajlandó volt a válaszadásra, mindenki el tudott helyezkedni az egyik platformon. Tekintse meg összeállításunkat!