– Unalmas leszek, ez a félév egyrészt nagyon bonyolult volt, másrészt csak sikerekről fogok beszélni – kezdte mondandóját szinte makulátlan magyarsággal a diplomata, aki őszintén megmondta: az EU tanácsának elnöke, még ha 40 milliós ország is, túl nagy befolyást nem tud gyakorolni a legjelentősebb folyamatokra, inkább arra koncentráltak, a feladatokat elvégezve milyen nyomot hagynak maguk után, illetve hogyan tudják kihasználni a pár hónapot hazájuk megismertetésére, megszerettetésére. – Sikerült magunkat olyan országként bemutatnunk, mint amelyiknek fontos az unió egysége és az Európához tartozás kifejezése.
Köszönet Magyarországnak
A lengyelek három prioritást vittek az elnökség során, ezek közül a legfontosabbnak a hangzatos „integritás mint a növekedés forrása” címszót adta az előadó, ehhez pedig kulcs volt a magyar elnökség által is hangsúlyosan kezelt „hatos csomag” elfogadása, ami az EU-s országok gazdaságpolitikáját hangolja össze.
– A decemberi tanácsülésen sikeresen kerültük el, hogy elmélyüljön a törésvonal az eurót használó és az önálló fizetőeszközzel rendelkező tagállamok között – büszkélkedett tovább Kowalski, említve még, hogy döntéseket készítettek elő a görög válság megoldásához, „a bankok feltőkésítésének útján”.
Bővebben beszélt a Keleti Partnerség szeptemberben kicsúcsosodó folyamatáról is, ahol a részt vevő, az EU keleti peremén kívül lévő országok integrációja felé történtek lépések (Ukrajna társulási megállapodást írt alá, s Moldova, valamint Montenegró is elindult a csatlakozás felé vezető hosszú úton), amihez a nemzetközi szövetség kétmilliárd eurót társított. Köszönetet mondott hazánknak a horvát tárgyalások lezárásáért – de magának beírt egy piros pontot a „csatlakozási szerződés aláírása” rubrikába, s mint mondta, ők adtak lendületet az Izland–EU tárgyalásoknak, hat fejezetet zártak le a pár hónap alatt, két szót szólva még Szerbia most valósággá vált tagjelölti státuszáról.
Az arab tavasz után
– Számunkra nagyon fontos volt, főként az arab tavasz után a biztonság kérdése, ezért párbeszédet kezdtünk Tunéziával és Marokkóval, de igazán a líbiai forradalom világított rá arra, hogy szorosabbra kell venni az együttműködést biztonsági téren, ezzel a francia, a spanyol, a német és az olasz diplomaták is egyetértettek – húzta alá Kowalski, aki szerint Lengyelország szívén viselte a kábítószer-bűnözés visszaszorításának és az élelmiszerek megbízhatóbb jelölésének ügyét.
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
Noszogatni sem kellett, a mérleg másik serpenyőjébe is beletett: környezetvédelmi tekintetben például kudarcnak élte meg az elmúlt hónapokat, és a lengyelországi gondok – nyugdíj-, oktatás- és egészségügyi rendszerbeli, foglalkoztatási számok – megoldása sem mozdult el a megoldás irányába, a forintot pedig a zloty sorstársának nevezte, igaz, a romló fizetőeszköz esélyt ad az exportnak. Azon Kowalski egyébként nem lepődött meg, hogy Fehéroroszország integrációját nem sikerült gyorsítani.
Részletesebben beszélt az uniós oktatásügyi problematikáról, amihez a tudományos irányelvek következtetéseiként jutottak el a szövetség vezetői; a felsőoktatási intézményeknek muszáj lesz követni a munkaerő-piaci folyamatokat, „szükség van az európai intellektuális tőke jobb kihasználására” – vélekedett Kowalski, elújságolva, hogy az Erasmus pályázatokba hamarosan a Keleti Partnerség államainak hallgatói is bekapcsolódhatnak.
Az elnökség számokban
Lengyelország népszerűsítésére azért maradt erő: 4000 koncertet, kiállítást és más művészeti eseményt rendeztek, köztük az Európai Kulturális Kongresszust, ami kísérőrendezvényeivel együtt ezreket vonzott. 400 olyan programot rendeztek meg, amelyeknek különböző fővárosok adtak otthont – Minszktől Tokióig és Madridtól Pekingig; levezényeltek például egy olyan koncertsorozatot, ahol a Keleti Partnerség valamennyi országából érkezett zenészek muzsikáltak együtt. – A lengyel elnökség kulturális arcéllel rendelkezett. Öt régióra osztottuk az országot, és minden hónapban hangsúlyosabban jelenítettük meg az egyiket. Igen jó volt a nemzetközi sajtóvisszhang. Az eseményeinkre 2100 újságíró akkreditált, ehhez persze meg kellett tenni az elnökségi flottának egymillió kilométert – sorolta Kowalski.
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
Az 1200 munkatárssal megoldott lengyel elnöklés alatt 53 jogszabályt fogadtak el, úgynevezett következtetésekből pedig mintegy még kétszer ennyit; a 450 találkozón kívül 20 informális tanácsülést vezényeltek le, miniszteri csúcsból pedig harmincat. Félmillió netes felhasználó 3 millió alkalommal kattintott a hivatalos lengyel weboldalra, a YouTube csatornát pedig 300 ezren látogatták. Kowalski szerint viszont nem véget ért egy szakasz azzal, hogy Dániának átadták a stafétát, sőt a 2012-es foci-Eb-n szerinte erősödhet is a két ország kapcsolata.
Történelem: újraválasztották a sikeres kormányt
Lengyelország nem kapott könnyű félévet, és nem csak azért, mert az első két hónap Strasbourgban is vakáció volt, valamint karácsonykor már szintén nem volt akkora munka odakint; erre az időszakra estek ugyanis a választások, amikor is a rendszerváltozás óta először választottak újra kormányt, aminek hátteréről szintén beszélt: – Négyszázalékos a növekedésünk, ami a rendszerváltozás óta mindig egyre nagyobb volt – ma a technológiai ágazat és az agrárium exportja húzza. Egyre gyarapszik a belső fogyasztás is, már hatvan százaléka az uniós számnak, és a közbizalom is nagyon megerősödött. Amikor csatlakoztunk, sokan féltek attól, hogy majd jönnek a németek és felvásárolnak mindent, de a rémhírekből semmi nem igazolódott be, a lengyelek veszik a házakat és a földeket. Az EU-val kapcsolatos korábbi tartózkodás mára 80 százalékos szimpátiába csapott át, a gazdálkodók is megnyugodtak. Persze mindig lesznek politikai erők, akik ezt másképp látják, de hát szólásszabadság van. Infrastrukturális hiányunk persze van; autópályája még kilométer szerint is több van Magyarországnak, mint nekünk, kíváncsi is leszek, milyen változás áll majd be, ha ebben európai segítség érkezik – gondolkodott hangosan Roman Kowalski. Érdekes adat, húsz éve még élelmiszersegély érkezett hazájába, ma meg már ott tartunk, hogy az IMF alapjába 6 milliárdos felajánlást tett...
Egy fontos kritikát is igyekezett alaptalanítani azzal, hogy elmondta: az eurózóna válságtanácskozásáról nem azért küldték ki annak idején a magyar és a lengyel főtárgyalót, mert felkészületlennek tartották. – Az eurózóna válságát nekik kell megoldaniuk. Az egy másik kérdés, hogy mi milyen eurózónába fogunk majd belépni – vélekedett a diplomata, aki úgy értékelt, hogy a lengyel elnökség próbálta lassítani az EU kétsebességessé válását, de annak is örülni kell, hogy „még mindig együtt vagyunk”.
„Drukkolok a magyaroknak”
És hogy mit gondol a Magyarország ellen irányuló támadásokról? – Kicsi ország, de egy nagy szerkezetnek a része. A gép néha megáll amiatt, mert egy apró része nem működik, elég, ha csak a kerekében nincs levegő. Én drukkolok a magyaroknak.
Ha már újfent vendéglátóiról mondott jót, kapott egy szúrósat a mellette ülő Zákonyi Botondtól, a külügyi intézet vezetőjétől: mintha a lengyelek nem vették volna túlságosan komolyan az elnökségi trióval való együttműködést (Lengyelország, Dánia, Ciprus). Erre Kowalski úgy reagált, hogy „pragmatikus módon kezeltük a szembejövő problémákat”, és különben is, szerencsés kumuláció volt ez így a lengyelek számára, hogy Jerzy Buzek éppen ebben az időszakban tölti be az Európai Parlament elnöki tisztségét. Kowalski szemére hányta egy kérdező azt is, hogy mintha a tanácsi elnökség idején megfeledkeztek volna a kisebbségről; a litvániai lengyelek névhasználatáért is markánsabban küzdöttek korábban a magyarok. – Elnökségben kevesebbet lehet, mint azon kívül. Negyvenmillióan vagyunk, határon túl még húszmillióan, és a litvánokkal egyébként is jó a kapcsolatunk, államfői és miniszteri szinten is találkozunk velük. A névhasználatkor mindeközben be kell tartani az európai normákat, reálisan kell értékelni, mennyire tudjuk befolyásolni a folyamatokat. Megmondom őszintén, a magyar–szlovák kérdésben sem tudnék állást foglalni – mondta diplomatikusan a rendezvény végén Roman Kowalski, aki egyetért az Európai Uniónak hosszabb távon a föderális átalakításával: -–Ebben a termékeny vitában mi részt akarunk venni, nem kimaradni belőle; ne próbáljanak dönteni Lengyelországról a lengyelek nélkül. Nem akarunk sem orosz-, sem német-, sem Európa-ellenes politikát.
