– Csak a Fidesz nyerhet ezentúl választást Magyarországon – írja Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára a New York Times (NYT) egyik blogbejegyzésében. Scheppele, akit Paul Krugman professzor kért fel, hogy önnek válaszoljon. Miért gondolta, hogy válaszolni kell Paul Krugman, illetve Scheppele professzorok véleménycikkeire?
– Krugman cikke, amely párhuzamot von az európai gazdasági válság és a szélsőséges politikai erők előretörése között egyes európai országokban, sommás véleményt fogalmazott meg az intézményi változásokról Magyarországon. Mint írta, véleményét kollégája, Kim Lane Scheppele professzorral való beszélgetése alapján fogalmazta meg, mert Scheppele közelebbről követte a magyarországi eseményeket, mint ő maga. Mivel ilyen sommás véleményezéssel félrevezetheti az olvasóit, úgy éreztem, fontos, hogy megjelenjenek a másik oldal érvei is. Krugmannak írt levelemnek egy jelentősen lerövidített változatát publikálta aztán a New York Times mint szerkesztőhöz küldött levelet.
– Ezután Krugman felkérte Scheppele professzort, hogy fejtse ki véleményét alaposabban. Ezt megtette, és cikkét lehozta a NYT.
– Scheppele bár részletesebben ír a változásokról, olyan félreértelmezhető egyszerűsítéseket, tárgyi tévedéseket és véleményem szerint nem megalapozott következtetéseket fogalmazott meg, amikre szintén fontosnak tartottam levélben tételesen válaszolni, mert nem hagyhatjuk szó nélkül az ilyen kritikákat. Örülök, hogy a NYT és Krugman blogja teret adott a válaszaimnak, mert így az olvasók nem csak egyoldalú véleményt olvashatnak. Hadd tegyem még hozzá, hogy mint közgazdász, nagy tisztelője vagyok a Nobel-díjjal jutalmazott Paul Krugmannak, akinek a közgazdaság-tudományhoz való hozzájárulása meghatározó.
– Válaszlevelében úgy fogalmazott, hogy ha Scheppele mindent „a Fidesz ördögi szándékainak tulajdonít”, akkor az már a bulvárújságírás műfaja, nem pedig komoly tudományos értekezés. Milyen ténybeli tévedésekre hívta fel a figyelmet?
– Helyreigazítottam, hogy például az Állami Számvevőszék elnökét eddig is 12 évre választották, a Költségvetési Tanács vezetőjének mandátumát pedig éppen most csökkentették kilencről hat évre. A választási ciklusoktól független kinevezési időtartam egyébként az Egyesült Államokban és sok más demokráciában is él, pontosan azért, hogy a hivatalokat az éppen aktuális politikai hatalom nyomásától megvédjék. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a bíróságok függetlenségének általános megkérdőjelezése alapvetően kétségbe vonja az egész magyar bírói kar szakszerűségét és személyes integritását, ami magyar bírók ezrei számára kifejezetten durva, sértő feltételezés. Az Alkotmánybíróságot érintő kritikájára válaszolva emlékeztettem, hogy éppen a napokban semmisített meg a testület több fontos sarkalatos törvényt, illetve azok egyes rendelkezéseit, ami nem éppen arra utal, hogy „funkcionálisan halott” lenne a szervezet, mint ahogy azt Scheppele írta.
– Scheppele azt is kifogásolta, hogy ezentúl csak a Fidesz nyerhet választásokat az új választójogi törvény szerint, de ha mégsem ez történne, akkor a hosszú időre kinevezett Költségvetési Tanács megbuktatja az új kormányt.
– Azt kérdeztem Scheppelétől, miért feltételezi, hogy a Költségvetési Tanács azt fogja céljának tekinteni, hogy megbuktasson egy nem jobboldali kormányt ahelyett, hogy a munkáját végezné, hogy megakadályozza azt a felelőtlen fiskális politikát, amely például az előző két szocialista kabinetet jellemezte. Levelemben kitértem arra, hogy a vitát csak valós tények figyelembevételével érdemes folytatni, és ha a szerző a Fidesz minden kezdeményezése mögött valami ördögi szándékot feltételez, akkor a vita a bulvármédia szintjén kezelhető, és nem vehető komoly szakmai kritikának. Ami a választási rendszert érintő kritikáját illeti, hangsúlyoztam, hogy a reformra nem a „Fidesz hatalmának bebetonozása”, hanem az alkotmányellenes választókörzeti aránytalanságok és a parlament létszámának csökkentése miatt volt szükség. A pártok választási győzelmét pedig nem a választási rendszer dönti el, hanem, hogy a választási üzeneteik mennyire nyerik el a választók tetszését. Emlékeztettem, hogy egy olyan országban, ahol hatból öt alkalommal a választók a kormányváltás mellett voksoltak, badarság azt feltételezni, hogy két év múlva is pont úgy fognak szavazni az emberek, mint az előző választásokon, ezért az ilyesfajta kivetítések nem túl hasznosak.
– A bejegyzés szerint az alkotmány megváltoztatásának szándékát eltitkolta a Fidesz a választások előtt.
– Válaszlevelemben kifejtettem, hogy erről szó sincsen, az új alkotmány elfogadásának szükségességét épp az alkotmány preambuluma írta elő, és a rendszerváltás óta úgy a politikai pártok, mint a szakértő kutatók között rendszeresen felvetődött az alkotmányos reform kérdése. Továbbá éppen a szocialisták kampányoltak azzal, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, biztosan lesznek alkotmányos reformok. Rámutattam arra is, hogy 1994-ben a szocialista–szabad demokrata koalíció is szeretett volna alkotmányozni, mivel kétharmados többsége volt a parlamentben, de a koalíciós felek közötti véleménykülönbség miatt erre végül nem került sor.
(Szabó Anna)
