- A január 8-ai SzabaDSZáj Hírlevélben azt olvasni, újjáalakult az erzsébeti SZDSZ.
– Ezzel kezdjük? Jó. A pesterzsébeti szervezetnek, ami most hivatalosan megalakult, azt hiszem, 8-10 fővel – nem tudom pontosan – Juhász Pál lett az elnöke, ő volt országgyűlési képviselő az SZDSZ frakciójában. Az ot-delegáltjuk is ott volt már a legutóbbi ülésen. Emellett újjáalakulóban van a II. kerületi és a kaposvári szervezet. Ilyen apró, pici lépésekben tudunk haladni igazából. Tehát hogyha egy helyen 5-10 embert megtalálunk, aki a helyi szervezetet újra tudja gründolni, működtetni, akkor ebbe az irányba megyünk tovább. Alapvető cél, amit kitűztünk magunknak ezzel kapcsolatban, hogy Budapesten minden kerületben, illetve a megyei jogú városokban – első lépésben mondjuk év végéig – próbáljuk meg újra feltámadni.
– Az országos tanács viszont működik. Ebben kik vannak benne?
– Az alapszabály szerint az alapszervezeti elnökök Budapestről, illetve különböző városokból, valamint az országos vezetésnek a tagjai, ügyvivők, illetve az ügyvezető elnök, aki jelenleg én vagyok.
– A határozatképesség szélén volt a szombati ot-ülés, tudjuk be ezt a havazásnak. De hány alapszervezete van a pártnak jelenleg?
– Harminckettő tagú az országos tanács. Vagy harminchárom. Mondjuk én most kettős minőségemben is részt vehettem: mint a XIII. kerületi szervezet elnöke és mint ügyvezető elnöke a pártnak. Most olyan 30 regisztrált szervezet van az SZDSZ működésében. Ebben a 30 körüli szervezetben van ezer-ezeregyszáz tag. Nem változott az SZDSZ-ről az a kép, ami eddig is ismert volt, hogy Budapesten van ennek a párttagságnak a jelentős része, mintegy 400-450 fő.
– A pártvezetés struktúrája is átalakult.
– Igen, az öttagú ügyvivői testületen belül van egy ügyvezető elnök, aki a jogi képviseletét látja el a pártnak, illetve egy kvázi vezetője. Az ügyvezetői tisztség nem azonos a korábban megszokott elnöki tisztséggel.
– Miben más?
– Sokkal inkább operatív feladatokkal látja el az alapszabály, és a politikai döntések is konszenzuskényszerbe helyeződnek. Ez abból is következik, hogy ez nem egy közvetlenül választott elnöki pozíció, mint ahogy az korábban volt, hanem az öttagú ügyvivői testület, amely a küldöttgyűléstől két évre kapott mandátumot, választ magából egy ügyvezető elnököt, aki 2010 nyarán lettem én. A kétéves mandátumom tehát most fog lejárni nyáron.
– Tehát tisztújítás lesz.
– Igen. Az országos tanácsnak kell összehívnia majd valamikor a tisztújítást. Elképzelhető, hogy nyáron, de ha nyáron nehezen alakul, akkor szeptember elején. De ezt majd valamikor az országos tanács eldönti. Praktikus szempontok is szerepet játszanak majd.
– Vállalná újabb időszakra az ügyvezető elnökséget? Beszéltek-e már erről? Van-e más aspiráns?
– Hát, én nagyon szeretném, ha sok aspiránsa lenne a tisztújításnak, ez azt jelentené, hogy új impulzusok érkeztek a pártba, új gondolatok jelennek meg. Remélem, hogy sok jelentkező lesz.
– Ön maradna?
– Ügyvivőket fog választani a küldöttgyűlés, és az ügyvivői testület választja meg maga közül majd az elnököt. Tehát azt gondolom, hogy az ügyvivői munkámat – ma ezt mondom – szeretném folytatni, erre majd nyilván a küldöttgyűlés reagálni fog. Én nagyon szeretném, ha sok változatos vízió és gondolat jönne.
– Amikor 2010-ben kiesett a parlamentből az SZDSZ, sőt az állami támogatásra jogosító 1 százalék alá is került, történt-e ilyesmi, hogy tagrevízió, vagy nem látták ennek szükségét?
– Még a parlamenti választásokat megelőzően, a Retkes (Attila – a szerk.) vezetése alatt volt egy úgynevezett tagrevízió. A mechanizmus az volt, hogy a Retkes kiküldött minden akkori, tagként nyilvántartott embernek egy levelet, aki arra válaszolt, hogy igen, megerősítem a tagságomat, az onnantól kezdve az SZDSZ tagja. Ennek is nyilván volt valami határideje, aminek a lejártával ez a tagság megszűnt. Akkor ez volt a Retkes döntése. Ennek eredménye az lett, hogy 700 körüli főre csökkent a tagság. Az én regnálásom idején indult el az, hogy megkerestük azokat a tagjainkat, akik úgy gondolhatták magukról, hogy az SZDSZ tagjai, de nem erősítették meg Retkes alatt ezt a szándékukat. Azt mondtuk, hogy aki tag kíván lenni, azt szeretettel várjuk, és szeretnénk vele együtt dolgozni. Ennek volt az az eredménye, hogy olyan ezer körülire nőtt akkor az SZDSZ tagsága. Az 1100-at most azért szoktuk mondani, mert lehet, hogy éppen nincs ezeregyszáz, csak ezerötvenhárom, de azóta több olyan ember is belépett a pártba, aki az elmúlt húsz évben nem volt tagja vagy a kora miatt, vagy más miatt. A hírlevelünkben is többször hírt adtunk arról, és a honlapon is el lehet érni, hogy milyen módon lehet csatlakozni az SZDSZ-hez. És szerencsére csatlakoznak.
– Ugye lehetett arról hallani, hogy már megszabadultak a Gizella utcai székháztól...
– Nem kellett eladni, mert sosem volt a miénk, azt bérelte az SZDSZ. A választások után, még a Retkes vezetésével az SZDSZ kiköltözött egy saját tulajdonú ingatlanba. Sem értelme, sem indoka nem volt annak, hogy fenntartsa a Gizella utcai bérleményt.
– Úgy tűnik, szegénnyé vált a párt. Miből tartja most fent magát?
– Ha úgy tetszik, nincs közpénz, így kizárólag tagdíjakból. Nem kap állami támogatást. Van még valamennyi pénz tagi vagy szimpatizánsi felajánlásokból.
– Valami pontosabb adat van erről?
– Hogy mennyiből gazdálkodunk?
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
– Igen, mondjuk egy évben.
– A tavalyit megtalálja, mert azt közzé kellett tenni, nyilván készül a '11-es évről is az elszámolás, amit tavasszal le kell adni. Ezek a számok. De nem kell komoly összegekre gondolni.
– Már érintettük, hogy Budapesten szerepelt kimagaslóan az SZDSZ. Hány kerületben maradt még működő szervezet?
– Megközelítőleg a tagság fele van Budapesten, úgyhogy megközelítőleg a szervezetek fele is.
– De pontos számot nem tud?
– Most így fejből nem tudom kiszámolni, nem akarok hülyeséget mondani, ha gondolja, küldök erről valamit e-mailben, jó? Mert azt sem akarom, hogy ha nem jól tudom, számon kérik rajtam, hogy miért mondott hülyeséget az ügyvezető elnök. Ne legyen sértődés, hogy x-et mondok, és akkor x plusz egy van.
– Jó. Az országos tanács szombati ülésén szó esett az ellenzéki mozgolódásokról, ami gerincét alkothatta az ülés nem sajtónyilvános vitájának is. Történt-e kapcsolatfelvétel más, liberálisnak is aposztrofált kisebb pártokkal, az LMP-vel, a Szabad Emberek Magyarországért mozgalommal vagy a JESZ-szel?
– A JESZ nem liberális.
– A választásokon még MDF-ként együtt indult az SZDSZ-szel a Jólét és Szabadság...
– Egy elég komoly, sajnálatos fordulatot vettek. Na, nem sajnálatos, mert az ő döntésük volt, és így döntöttek; a JESZ a JESZ-szé alakulásával jelentősen eltávolodott mindattól, amit még Bokros Lajos politikája fémjelzett, és ami még elfogadható volt a liberálisok számára. Tegnap ki is adott a JESZ egy közleményt – ezt így érdekességként mondom –, amiben számon kéri Bokros Lajoson, hogy találkozott-e velem, és hogy miről beszélt... Az ellenzéki kerekasztal megalakítása amikor felhívásként megjelent a Szolidaritás részéről, a Szabad Demokraták Szövetsége az elsők között volt, amikor azt mondta, hogy partner ebben, híve annak, hogy az ellenzéki erőknek le kell egymással ülniük tárgyalni, beszélgetni, a lehetőségeket számba venni a jogállam újbóli helyreállítására. Meg kell nézni, hogy a demokrácia intézményeit hogyan lehet újra feltámasztani, mert úgy ítéltük meg, és ma is úgy ítéljük meg, hogy ezek jelentősen sérültek. A jelzésünket a Szolidaritás nyilván tudomásul is vette. Az SZDSZ-nek közben már körvonalazódik egy markáns elképzelése arról, hogy az ellenzéki kerekasztal során milyen alapvetések megfogalmazása lenne szükséges, ez is fent van a honlapon, tizenegy pontról van szó. Partnerként azokkal tudunk együtt gondolkodni, akik ezeket az alapvetéseket nem utasítják el. Meg kell találni az utat. Hogy ebben milyen szerepe lesz a liberálisoknak, azt most én még nem tudom megmondani.
– Az ot-ülésen azt is mondták, hogy az elmúlt húsz évben az döntötte romba a pártot, hogy elveket adott fel. A jelenlegi politikai viszonyok között az látszik valószínűnek, hogy összefogásra lesz szükség. Ha a 11 pontot tekintve kompromisszumot kell kötni, tud-e ígéretet tenni arra, hogy ez nem jár majd az SZDSZ elveinek feladásával egy esetleges leendő „szövetségi rendszerben”?
– Világos... Húsz év parlamenti politizálás, ebből tizenkettő kormányon, óhatatlanul jöttek helyzetek, amikor olyan helyzetbe került a liberális párt, amelyben dönteni kellett rossz és még rosszabb választás között. Látni kell az adott helyzetben, hogy melyik az a döntés, amelyik a nagyobb hitelvesztéssel jár. Egy pártnak – azt gondolom – elkerülhetetlenek az ilyen helyzetek. Az, hogy ezek mennyire voltak súlyosak, annak megítélése eltérő ma is a liberális táborban. A másik kérdés, hogy mi lesz itt 2014-ben; még nagyon messze van. Nem lehet még látni, hogy kik lesznek azok az erők, akik hitelesen mondhatják a választóknak, hogy ők le tudják váltani a mostani rezsimet. A liberálisok még nem találták meg magukat. Minden változik. Változnak a liberálisok is. Azt, hogy milyen néven, milyen formációban, kikkel, hogyan fognak majd a liberális elvek képviseletében megjelenni '14-ben, nem tudom. Az együttműködés most szóba jöhető tagjainál látható, hogy nagyok a mozgások. Az MSZP-nél most lesz elnökválasztás, nem látni még, milyen irányba indul el. Azt sem tudjuk, hogy a Demokratikus Koalíció meg tud-e ragadni a magyar közéletben hosszú távon, a parlamenti küszöb felett. Látom, hogy nagyon dolgoznak ezen, ambiciózus terveik vannak, könnyen lehet, hogy nekik lesz igazuk.
– Az LMP-t már akartam kérdezni...
– Nagyon kétesélyes még mindig az LMP-nek a helyzete is. Ott házon belül megy egy nagy vita arról, hogy milyen szerepben álljanak a választók elé 2014-ben, meg hogy kiket akarnak megszólítani egyáltalán, hiszen ők maguk ismerték el, hogy a választások óta a bázisuk fele lecserélődött. Ebben a helyzetben ma felelőtlenség lenne azt mondani, hogy '14-ben kikkel és milyen feltételek mentén tudna együttműködni az SZDSZ.
– A személyes véleményére vagyok kíváncsi. Miért nem tud áttörni egyetlen, felszínen lévő ellenzéki erő sem, miért vannak befagyva számukra a népszerűségi viszonyok?
– Őszintének kellene lenni a szavazókkal. Túl azon, hogy le akarjuk váltani az Orbán-rezsimet, és azokon a dumákon, hangzatos szavakon, hogy helyre kell állítani a jogállamot, független intézmények függetlenségét újra garantálni kell, be kell fejezni azt a fajta politikai ámokfutást, amit szabadságharccal aposztrofál a mostani kormány. Békét kell teremteni, megegyezést a gazdaság partnereivel, ez mind fontos, de hogy ezek konkrétan hogyan fognak megvalósulni, milyen tervek lesznek, nem sokkal találkoztam még. Akkor fogják a választók tömegével támogatni bármelyik erőt is, amikor világossá válik számára, hogy mik lesznek azok a lépések, amiket a 2014-es választások után várhat. Vége lesz annak a szociáldemagóg korszaknak, aminek a kicsúcsosodása a 2008-as népszavazás volt, amikor az etatista, gondoskodó állam képzetét próbálták megerősíteni az emberekben. Elhitetni azt, hogy igyenis létezik ingyen ebéd. Véleményem szerint nem létezik, és ebbe az irányba is törekszik az SZDSZ. Ezért igyekszik az öngondoskodás intézményeit előtérbe tolni.
