Régen, amikor még Gyurcsány Ferenc úgy volt az MSZP tagja, hogy nem volt a párt elnöke, úgy tartott párhuzamos kampányokat, évértékelőket, fapados előadásokat, hogy minden médium ott volt, mert ott kellett lennie. Hiába, nagy volt a tét: elvégre nem kis dolog elsőként tudósítani arról, hogy az egykori miniszterelnök elhatározásra jutott, hogy végleg megnyugatosítja az MSZP-t, vagy elkezdi harmadik és külön utas zöldmezős politikai beruházását. Tavaly október 22-éig sok ilyen szeánsz volt, úgyhogy addigra már előre meg lehetett írni, hogy kik ülnek az első sorban, egyedül „Balatonőszöd igazságának” aktuális interpretációja jelentett újdonságot. A szerkesztők is rendre azt az instrukciót adták, hogy „csak akkor jelentkezz be, ha kimondja végre, hogy otthagyja a szocikat”.
Úgyhogy a 2011-es év gyurcsányi értékelője előtt úgy döntöttünk, hogy csak a következő események kapcsán lesz breaking news és bejelentkezés a Best Western hotelből. Gyurcsány bejelenti, hogy beköltözik a Keleti-pályaudvarra. Visszalép az MSZP-be. Kimondja, hogy lárifári, vagy hogy „a pártalapítást elkúrtuk”. Elkapja az elájuló Szűcs Erikát. Letolt gatyával szervez éhségmenetet. A DK kormányfőjelöltje Tony Blair lesz, államfőnek pedig Vágó Istvánt képzelték el. Hivatalosan is világrekord lett Vitányi Iván legújabb pártváltása. A DK zöldplatformját LMP-nek hívják majd. Ha a demokratikus ellenzékből demokratikus kormány lesz, akkor szerepet kap benne Bajnai Gordon és Bokros Lajos, de nem kell félni, mert jó lesz az majd mindenkinek.
A szokásos
De ehelyett csak a szokásost kaptuk: meglepően kevés trianonozást egy kis csavarral, az egyház immáron rutinos szidását és a szegénység lefestését. Gyurcsány nem tud/mer már ígérgetni, ezért a baloldali politika másik eszközét, a kulturkampfot kell bevetni, hogy ott maradjon a szocialista érzelmű, főleg nyugdíjas korú szavazók látómezejében. Ezért kell a szűnni nem akaró brandépítés, a hangsúlyozása annak, hogy a Progresszív Államférfi és a Párt útjai már különváltak, vagyis hogy a szavazó polgár tudja: a gyurcsányi életérzés kormányzati szintű megtapasztalásához már nem az MSZP mellé kell húzni az ikszet. Ennek jegyében is telt a köztársaságra szánt talán több is mint egy óra, amelynek vezérgondolata az volt, hogy a szociális biztonságot egyesíteni kell a szabadság eszményével. Gyurcsány összes példájában ezt emlegette, nagy szabadságpártiságában odáig ment, hogy többször is republikanizmusnak nevezte azt, amit képvisel (azért megnézném a gyurcsányista kemény magot, amint kedvenc pártja megvalósítja mondjuk Mitt Romney elképzeléseit), és a közelmúltban elhunyt Csurka Istvánt állította szembe vele.
És az író/politikus ellenében a modern konzervativizmust megtestesítő Antall József értőjeként festette le magát, és olyan szépen beszélt a rendszerváltozás éveiről, hogy már-már bukolikus idillnek képzeltem el azokat az éveket, médiaháború, taxisblokád és mucsázás nélkül. Majd kis kanyarokkal mindjárt nem Orbán Viktor legyőzéséről beszélt, hanem annak a nacionalista ellen-Magyarországnak a meggyőzéséről, amely felépült a miniszterelnök mögött. Kicsit ellentmondásos volt ugyan, hogy ezt Gyurcsány reváns nélkül képzeli el, de azért az összes olyan személyt leváltaná, aki nem a köztársaságra, hanem Orbánra esküdött fel. A többi pedig a múltkori DK-s gazdasági konferencia résztvevőitől megörökölt, kicsit balos, kicsit liberális egyrészt/másrészt volt, hogy elsősorban a munkára kell alapozni, és ugyan biztos van arra is példa, hogy valaki segélyből akar élni, de kell az empátia, a nyitottság és az emberi hang.
Bejelentkezés
Majd jött a hírértékű mondat, miszerint először értékel évet azóta, hogy a DK önálló lett, és hogy nem sikerült az MSZP-ből egy erős balközép pártot csinálni Orbán rendszerével szemben, ezért ez a párt kíván a demokratikus közép legnagyobb pártja lenni. Politológusok ezt szokták bejelentkezésnek vagy a jövő beárazásának értékelni, a politikusok pedig ennek kapcsán azt szokták elmagyarázni, hogy hogyan is kell ezt érteni. Hogy legyen ideje mindezt leadni a sajtósoknak, elmagyarázta még egyszer, hogyan lesz összekötve szabadság és a szociális remény ügye, majd Himnusz magnóról, és fájront. Kifelé láttam, hogy egy úr DK-kitűzővel ékesített fényes, úgynevezett TeleSport-bordó színű és -fazonú öltönyben és vajszínű bőrcipőben nyilatkozott. Lám, azok a boldog kilencvenes évek valahova máris visszatértek.
