Recesszióba csúszunk, a 2012-es év ebből a szempontból már elintézettnek tekinthető – így értékeli az idei esztendő növekedési kilátásait az MNO-nak Lengyel László. A Pénzügykutató Zrt. elnöke úgy látja, ennek elkerülése érdekében a 2011-es Széll Kálmán-tervben megfogalmazott, viszonylag pozitív elképzelésekhez kellett volna ragaszkodnia a kormányzatnak. „Amiért küzdhet ez a kormány, az az, hogy legalább 2013/14-ben ne legyen recesszió.” Ebben a ciklusban nem lesz növekedés, ami rémisztő lesz szavazati szempontból – tette hozzá a közgazdász. Szerinte mindenképpen meg kell egyezni az EU–IMF-párossal, mert ez teremt lehetőséget az olcsóbb forrásokhoz és a bizalom visszanyeréséhez is. Ha sikerül fejlesztési típusú megállapodást kötni, s ha lesz négy-öt területre fejlesztési-konszolidációs csomag, az nagyban tehermentesítené az országot. Példaként a tömegközlekedést, vagy éppen az egészségügyi rendszert említette, de Lengyel szerint egy működőképes adórendszerre is szükség lenne. Szerinte olyan egykulcsos adórendszert vezettek be, „ami egyértelműen a felső 20 százaléknak kedvez és adott úgy 550 milliárdot, hogy semmi nem jött be belőle. A felső 20 százalék ezt lenyelte, ezt az alsók fizették meg.”
Bünti
A tavalyi esztendő végére a hitelminősítő intézetek a bóvli kategóriába helyezték Magyarországot. A hitelminősítők nem objektív szakmai szereplők, hanem megbízói érdekeket képviselnek. Így nem elképzelhetetlen, hogy egyes országokat a pénzügyi körök érdekei szerint minősítenek – hívta fel a figyelmet Csath Magdolna. Az egyetemi tanár szerint ha például egy országot valamilyen, a pénzvilágnak nem tetsző okok miatt „büntetni” akarnak, akkor leminősítik. Így csak nagyon drágán jut az ország hitelhez, ami azt jelenti, hogy az indokolatlanul megemelt kamatok miatt extraprofitot tudnak a spekulatív befektetők kivonni az adott országból. Egyébként szakmai korrektségüket az is egyértelműen megkérdőjelezi Csath Magdolna szerint, hogy „a pénzügyi válságot kirobbantó amerikai bankokat röviddel a válság kirobbanása előtt kiváló, megbízható, tőkeerős bankoknak minősítették”.
Csath Magdolna kilógó lólábat emleget
Az összefüggés nyilvánvaló – állítja Csath Magdolna arra a felvetésünkre, hogy lehet-e kapcsolat a leminősítések és a Magyarországot ért politikai támadások között. Azt is mondhatnánk, hogy „kilóg a lóláb” – tette hozzá Csath. „Magyarország a pénzügyi körök által rossz szemmel nézett útra lépett. A megörökölt gazdasági gondokat – például magas államadósság, gyenge gazdasági növekedés stb. – nem a pénzvilág és az érdekeit megtestesítő IMF szája íze szerint próbálja ugyanis a kormány megoldani.” Ezek elvárása az emberek terheinek növelése lenne – jelentette ki a közgazdász, aki erre példaként a görög megszorítócsomagot említette. A magyar kormány viszont a magánnyugdíj-pénztári pénzeket, illetve a banki és céges különadókat használta fel az államháztartási hiány további lefaragására – mondjuk a nyugdíjak csökkentése helyett – , amit most a görögöktől követel az IMF és az EU. Az óriási roham Magyarország ellen azért indult el minden fronton, hogy visszakényszerítsék a kormányt az „ortodox” , tipikusan IMF-diktálta megoldáshoz: alkalmazzon minél erősebb megszorításokat az emberekkel szemben. Azaz – folytatta az egyetemi tanár – „vegyen el minél többet az emberektől, és hagyja békén a cégeket és a bankokat, azok hadd folytassák az óriási profitkivonást az országból”.
Lengyel László: Öt éve nincs beruházás
Lengyel László szerint a leminősítésnek több oka is volt. Fundamentális tényezőket említett, amely szerint a piac, az Európai Unió és a valutaalap nem fogadja el a hiányszámokat. „Igazuk van, hogy a költségvetés hiányát mesterségesen, a nyugdíjalapok egyszeri elvételével tették 3 százalék alá, valójában hat százalék vagy a fölött van” ez a mutató – állítja Lengyel, aki szerint nem lehet elhinni a növekedési számokat sem. A Széll Kálmán-tervben még 3,5 százalékos a növekedési prognózis. Szerinte komoly fundamentális problémát jelez, ha innen korrigál a prognózis nulla százalékra, s ezt észreveszik a hitelminősítők is. De ezenkívül – Lengyel László szerint – probléma az is, hogy „öt éve nincsen beruházás”, s nem látni azt sem, hogy mitől lesz. A nagy autógyárak még csak „most lépnek be”, amik korábbi döntések eredményei.
A közgazdász is elismerte, hogy a külső tényezők is szerepet játszanak Magyarország rossz helyzetének kialakulásában. „A külső tényezőkben romlás figyelhető meg.” Emiatt már nagymértékben az európaiakat is leminősítették, ami kihat a környező országokra is. Ezen objektív hatások miatt „összezuhant a konjunktúra” – úgy tűnt, Európa kijött a recesszióból, ám ennek ellenére a második zuhanásban vagyunk – tette hozzá Lengyel, aki szerint így a német övezetben lévő országok – köztük Magyarország is – növekedési számai lefelé módosulnak. „Mindenki kockázatosabb lett.”
Növekedés, de hogyan?
A növekedés gyors beindítása csak a gyorsan mozgó, innovatív kkv-któl várható – felelte a növekedési lehetőségekkel kapcsolatos kérdésünkre Csath. „Ezért csökkenteni kellene az ezeket terhelő és az utóbbi időben jelentősen megnőtt bürokráciát, drákói szigorral véget kellene vetni a tisztességtelen üzleti gyakorlatoknak, amelyek például a lánctartozásokat is okozzák”, továbbá jelentősebb munkahelyteremtő projekteket kellene elindítani a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, valamint általában a vidékfejlesztés területén, támogatni kellene a kutatási eredmények gyors piacosítását. Különös tekintettel az új iparágakban, például az alternatív energia termelése és hasznosítása területén – hívja fel a figyelmet a szakember. A tehetséges fiatalokat a vállalkozási lehetőségek megkönnyítésével itthon kellene tartani, valamint cégekkel együttműködve korszerű szakmai tudást kínáló átképzéseket kellene indítani a munkanélkülieknek. „A növekedéshez ugyanis beruházásokra van szükség.” De nemcsak a gépekbe és technológiákba, hanem az emberi agyakba és az üzleti környezet barátságosabbá tételébe is – emelte ki Csath Magdolna.
Lengyel szerint le kell ülni tárgyalni
Lengyel László szerint hazánkat bizalmi válság is sújtja. „Magyarország a gazdaságpolitikájával – most kiderült, hogy a politikájával is – lényegében elveszítette a piacok, az EU és az IMF olyan típusú bizalmát, amely őt szalonképes országként kezelné.” Szavai szerint a végtörlesztés ütötte az utolsó sebet. Problémásnak nevezte, hogy a kormányzat minden egyeztetés nélkül, a befektetők háta mögött hoz intézkedéseket, amelyek őket a befektetéseik visszafogására késztetnik. A bizalmatlanság Gyurcsányékkal szemben is megvolt, majd Bajnai ideje alatt nézett ki úgy a helyzet, hogy a bizalom helyreáll – említette meg Lengyel László. Kijelentette: a bizalom az Orbán-kormánnyal szemben is megvolt, de szerinte a kormányzat újabb bizalmi válságot idézett elő. „Egyetlen megegyezés sem érvényes. Már a harmadik alkut kötik a Bankszövetséggel, és egyet sem tartottak be, és nem a bankok, hanem a kormány. Semmilyen megállapodás nem érvényes nemzetközileg, amit hoztak, ezért nem hiszik el a befektetők, amit mondanak. Oda jutottunk, hogy csak Orbán Viktor aláírását fogadják el” – fogalmazott a közgazdász. Szerinte az elveszett bizalom visszanyerésének egyik legfontosabb eszköze, hogy le kell ülni tárgyalni a bankokkal, az energetikai szektorral és mindenkivel, akitől áldozatvállalást vár el a kormányzat.
Függőség. Csath Magdolna szerint a magyar gazdaság megörökölt legnagyobb gondja az óriási függőség. Ez részben azt jelenti, hogy a magyar gazdaság döntő hányada külföldi kézben van. Másrészről ipari hálózatok, mint például az autóipari cégek és külföldi beszállítóik magyarországi leányvállalatai uralták a gazdaságunkat, amely cégek nem a hazai piacra, hanem exportra dolgoznak. „Nálunk csak az olcsó munkaerő és a jelentős állami támogatások miatt vannak.” Vagyis ha piacaikon bármilyen visszaesés bekövetkezik, akkor azonnal visszafogják nálunk a termelést, ami leépítésekkel jár együtt. Kiváló példa a magyar államtól jelentős támogatást kapó Nokia is, amely – piaci gondjai miatt – hatalmas leépítésekre készül – hozza a példát a közgazdász. A gazdaság jelentős függősége miatt mi erősebben vagyunk kitéve a nemzetközi gazdasági helyzet változásainak, legyenek azok pozitívak vagy negatívak – tette hozzá. „Most például azért kell drukkolnunk, hogy az EU oldja meg a gondjait, és ne forduljon recesszióba az európai gazdaság, mert az csapás lenne a nálunk működő külföldi cégek exportjától függő magyar gazdaság számára. Ennek a függőségnek – ami a magyar gazdaság betegségének egyik fő oka – jó gyógyszere lenne a magyar kkv-k helyzetbe hozása, a vállalkozási kultúra fellendítése, illetve a piaci diverzifikáció, azaz a növekvő piacok felé való nyitás.”
