– Azt szeretném, ha mentalitásváltás menne végbe – mondta Göncz Árpád Orosz Józsefnek az Arcok és álarcok című riportfilmben, amellyel az egykori köztársasági elnök 90. születésnapja alkalmából rendezett gyorskonferenciára érkezőket fogadták az OSA Archívum szervezői. A rendezvényre hivatalos volt a rendszerváltás utáni Magyarország úgynevezett véleményformáló elitje (igen, gyakorlatilag az egész), hogy tízperces felszólalásokban foglalják össze, miként fordulhatott elő az, hogy ma romokban hever a köztársaság. Erre délelőtt tíz órától délután négyig kerítettek sort. A meghívóban a huszonhárom vendég közül egyik neve mellett sem szerepelt politikai titulus, mégis olyan volt a rendezvény kicsit, mint egy pártkongresszus, ahol be kell tartani a beszédben bizonyos kötelező kűröket.
Amatőr punkok
Ám tekintve, hogy igen nagy átfedés volt a nézők és a színpadra idővel fellépők között, egy másik hasonlat is eszembe jutott. Vidéki művelődési házakban rendeznek néha amatőr punkzenekaroknak ilyen fesztiválokat, ahol gyakorlatilag egymást nézik és hallgatják. Még véletlenül sem a nagy fesztiválok sztárfellépőit emlegetem, akik szintén megnézik egymást a színpad széléről, ám arra, hogy egymástól játszanak, arra nagyon ritkán kerül sor. Itt érkezünk meg az első kötelező elemhez: egymást és Bibót idézni ugyanis muszáj. Babarczy Eszter meg is jegyezte első vitatkozó hozzászólóként, hogy ismét nekiállt köldöknézni a ballib elit, miközben remekül kiélte Orbán-fóbiáját.
A szokásos
Nos, valóban, ez volt a második panel, ami nélkül szinte nem is hangzott el beszéd pénteken: az autokráciától való félelem és rettegés. Még felszólalás sem kellett ehhez: Gulyás András felolvasta az ünnepelt levelét, amely úgy végződött: bár lenne igazatok, ami a címet illeti. Lévén az volt a délelőtt mottója Várady Szabolcs nyomán, hogy „hátha nem úgy van minden, ahogy van”. György Péter pedig ott folytatta, ahol csütörtökön az EP-meghallgatás liberálisai abbahagyták, mikor közölte: refeudalizáció zajlik ma idehaza, és aki nem heteroszexuális, férfi, középosztálybeli, történelmi egyházhoz tartozó, annak jaj. Dénes Balázs TASZ-os jogvédő hozta ezt a vonalat: ma rendőri elnyomás alatt élnek komplett falvak. Majtényi László – nem egyedül – hozta a horthys vonalat, hozzátéve: hát nézzük már meg az emberi minőséget egymás mellé állítva Kozma Miklóst és Szalai Annamáriát, Bethlen grófot és Navracsics Tibort, valamint vegyük észre hogy „lötyög a tengerészzubbony azon az emberen”. Az alkotmányjogász még ezt is mondta hozzá: régen nagyszerű volt magyarnak lenni, ma a fal mellett menekül a szakmai konferenciákon.
Ádám Zoltán szerint önkorlátozó diktatúrával van dolgunk, mögülem viszont azt hallom: hogy nem látják az önkorlátozás jeleit. Mink András pedig a békemenetben látható trianonozó táblák kapcsán fejtegette azt, hogy lehet a 92 éves döntés ma is indentitásképző tényező a jobboldalon. Vásárhelyi Mária 2010-es Kádár remake-et lát a Fidesz győzelmében, úgyhogy sodródunk a Balkán felé. Váradi Balázs közgazdász pedig amiatt aggódott, hogy várakozásaival ellentétben a matolcsyzmus nem temette maga alá a kötcsei beszéd programját, és ha nem lép fel az értelmiség, akkor itt húsz évig mexikói állapotok uralkodhatnak. Kontler László pedig már szinte látja is, hogy közelítünk Spiró György Feleségversenyéhez, ahol a szellemi igénytelenség talaján tenyészik a magyar kommunista királyság.
A szokatlan
Eddig semmi új és semmi rendkívüli. Javarészt ezek az emberek elmondják ugyanezt, a Tagesspiegelnek, a Guardiannek, leírják az ÉS-be, vagy elmondják hasonló konferenciákon kicsit hosszabban. No de arról is kellett beszélni ezúttal, hogy miként jutott el idáig a köztársaság, és itt bizony helyenként nagyon intenzív önostorozásba kezdtek a közírók és médiaszemélyiségek. Ha ezek a mondatok pár évvel ezelőtt, mondjuk 2007-ben hangzanak el, akkor olyan elhatárolódáscunami indult volna be, hogy valószínűleg tematikus aloldalt kellett volna nyitnunk, de az is lehet, hogy átálltunk volna percről percre tudósításra. Példák: Rainer M. János szerint a demokratikus ellenzék se volt száz százalékig demokratikus, Rauschenberger Péter filozófus szerint a liberális demokrácia nem eresztett gyökeret hazánkban, Miklósi Zoltán szerint a baloldalnak is alapos önvizsgálatot kell tartania, ha esetleg nyer, mert attól még nem újul meg a köztársaság. (Bauer Tamás itt erősen rázta a fejét.) Tordai Csaba jogász szerint legalább akkora baj a jobboldalnál az, hogy a nemzeti akarat transzcendens kivetülésének hiszik magukat, mint hogy a balosok demokráciafelfogása időnként átcsúszik reformdiktatórikus elképzelésbe. Ádám Zoltán szerint a romakérdésre a liberálisok ugyan felmondták a leckét, de nem hallgatták meg a falvak azon nem roma lakóit, akik panaszkodtak a romákra.
Gács Anna pedig azt emlegette fel, hogy még a liberális értelmiség is viszonylag könnyen fogadta el, hogy nem lehet norma a szakmai függetlenség. „Kocsis Zoltán remek zenész, de elfogadhatatlanok a politikai nézetei, ám Gyurcsány Ferencnek a retorikai teljesítmény miatt elnézik a politikai bűneit” – foglalta össze. Dénes Balázsnak volt egy figyelemre méltó megjegyzése ebben a blokkban is: „2008-tól egyértelművé vált az, hogy napról napra nő a fideszes kétharmad esélye”, és ezt a húsosfazék vonzó közelségével magyarázta. Ludassy Mária pedig elmondta: már akkor ki kellett volna lépnie a szabad demokratáknak, amikor Horn Gyula aláírta a vatikáni egyezményt. Radnóti Sándor reflektált is ezekre a gondolatokra: szerinte igaz, hogy benne van a kétharmadban a csalódás, benne van a rossz kormányzások sorozata, de az elmúlt húsz év hibái nem mérhetők össze az elmúlt két év bűneivel. Majd ajánlotta a témában magát, akarom mondani az ÉS-cikkét, amit azért elmagyarázott.
Árpi bácsi
A legkötelezőbb kűr, ha mondhatom így, Göncz dicsérete volt. Örkény Antal neki ajánlotta előadását, Ferge Zsuzsa Václav Havelhez hasonlította, Tóth Gábor Attila alkotmányjogász táblázaton mutatta be az államfő a Horn-kormány idején indított kettő, azaz kettő darab politikai vétóját, Dénesnek ő az erkölcsi zsinórmérce és a valódi gerinc, Kende Péter szerint pedig Göncznél tökéletesebben senki nem fejezte ki lényével azt, hogy azonosul az ország összes polgárával. Kis János pedig egy olyan korról beszélt, ahol a jobb- és a baloldal ismét szóba áll majd egymással, elismeri majd Göncz Árpád – vagy ahogy ő mondta: a gőgös urak közötti Árpi bácsi – teljesítményét. Mondta ezt egy olyan konferencián, ahol szerintem én voltam egyedül jobboldali.
Térey János költő felszólalása volt az abszolút kivétel (haza is ment utána), Tizenöt éve Zugló című versét olvasta fel, ebből csak egy rövid részt idéznék zárásul.
Retrográd városában egy vasárnap
Lekvárosabb, omlósabb, mint az isler.
Itt kétjegyű számon kívül nem ismer
Más összeget a bőrkötényes árlap,
S az óra áll a polcon, úgy lehet:
Tehetünk róla, hogyha zárlatos lett?…
Ha táncra késztet majd a másnapos kedv,
Forgatunk régi bakeliteket.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
