Hárshegyi Márk, a Veszprém Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóság vadászati és halászati osztályának vezetője elmondta: a nádi farkasnak és toportyánnak is nevezett aranysakál Sümeg térségében bukkant fel először, de az első példány néhány hónap múltán eltűnt. A nádi farkas folyamatos jelenléte Tótvázsony környékén kezdődött 2007-től: akkor egy párt regisztráltak, majd rövidesen egy egész populáció alakult ki, és vette birtokba a környéket – idézte fel az osztályvezető. Hozzátette: 2008-tól a megye többi területén is folyamatosan jelent meg az aranysakál, becsült létszámuk a múlt évben tizenöt vadászatra jogosult társaság jelzése alapján ötven volt.
A hazánkban korábban kipusztult, eltűnt ragadózó vad a délszláv háború hatására fokozatosan ismét megjelent az országban – folytatta Hárshegyi Márk. Megjegyezte: Magyarországon az élőhelyi adottságok megfelelőek az aranysakálnak, mivel tápláléka a fácán, a fogoly, a nyúl, a rágcsálók, élőhelye a nádasok, a bokros, elhanyagolt, műveletlen mezőgazdasági területek, mint például a felhagyott szőlők, legelők, szántók.
A nagyüzemi gazdálkodás megszűnésével, az 1990-es éveket követően sok terület parlagon maradt, amelyek megfelelő élőhelyévé váltak a toportyánnak azért is, mert természetes ellensége nincsen, s a tapasztalatok szerint ahol az aranysakál megjelenik, ott a rókaállomány csökken – állapította meg az osztályvezető. Véleménye szerint a ragadozó faj veszélyezteti az apróvad- és őzállományt, elfogja a gidákat és a sutákat, mivel falkában is folytat vadászatot.
Az eddigi adatok alapján kimutatható károkat még nem okozott az aranysakál, de ha hasonló ütemben szaporodik, várhatóan 5–7 éven belül érzékelhető lesz a károkozása – figyelmeztetett Hárshegyi Márk. Hozzáfűzte: az aranysakál ellen egyéni vadászattal vagy kotorékozással lehet védekezni.
origo.hu
Kiábrándultak, megalázva érzik magukat a Tisza listázott aktivistái
