Már február 9-én, tehát a késelést követő napon biztossá vált, hogy nem csupán az osztrák rendőrök által fülön csípett Raffael Sándornak és Németh Győzőnek kellhet majd a bíróság előtt állnia, hanem – a Veszprém megyei rendőrség közlése szerint – sokkal több embernek. Hogy Marian Cozmát a 2008-ban Biztonságos szórakozóhely díjat kapott Patrióta lokálba betérő banda mely tagja szúrta szíven, szintén aznap már kiderült: a későbbi elsőrendű vádlott Raffael Sándort Derzsy Péter megyei bűnügyi főosztályvezető nevezte meg a köztévé esti Híradójában.
A külföldi sajtó részéről az elhunyt és a további két súlyos sérült nemzetiségéből következően a románok és a szerbek vették fel az ügyet; előbbi – az osztrák rendőrség sikerei ellenére is – a magyar szervek hatékonyságát dicsérte a sokkból föleszmélve, utóbbi pedig a megsebesített Zarko Sesum szüleinek Magyarországra utazásáról tudósít először. A csapat közben a Bajnokok Ligája sűrűjében vitézkedett; éppen a spanyol Ademar León elleni BL-csata készületeibe szúrta be magát a Cozma-gyilkosság és a másik két játékos elleni támadás (a kevesebb mint egy héttel a rémtett után lejátszott mérkőzésen az MKB 28-26-ra nyert!). A klub a méltó búcsúztatással, a 8-as számú mez visszavonultatásával, a város díszpolgári címmel adózott, Putics Barnát pedig hazaengedte kölcsönből a Barcelona a légiósok pótlására.
A bűnügyi szál az eseménytől távolodva egyre vastagodott, február 13-án éjjel ráadásul jelentkezett Sztojka Iván is. Az ügy nyomozati szakaszával külön összeállításban foglalkozunk, azonban jelképes az időszakról két dolog: a (megyei) bíróság Bencze József országos főrendőrt arra kellett, hogy kérje, ne nyilatkozgasson összevissza (MTI, 2009. február 16.), a nyomozás vezetői pedig olyan döntést hoztak, hogy mivel a védőügyvédek telekürtölik a sajtót mindenféle álinformációkkal, erősen megválogatják, mire reagálnak a továbbiakban.
A per
Bő egy évvel a bűncselekmény után, 2010. április 2-án adták át a Cozma-paksamétát a nyomozók a Veszprém Megyei Főügyészségnek; a garázdaságtól elkülönítve vizsgált emberölési ügy aktái éppen 16 922 oldalt tettek ki. Az emberölés vádjával végül a három „főkolomposnak” kellett szembenéznie, Raffaelnak, Sztojkának és Némethnek. A negyed- és ötödrendű vádlottat „csak” életveszélyt okozó testi sértésért kellett felelniük, míg két további gyanúsított bűnpártolás miatt állt bíróság elé a szeptember 13-ával kezdődő eljárásban.
Az első tárgyalási napon Raffael Sándor fenntartotta nyomozati vallomását; újabbat nem kívánt tenni. Verziójában az állt, hogy orosz gengsztereknek nézte Cozmáékat, a fejét ért ütésektől a földre esett, utána mindenre homályosan emlékszik, kés nem volt nála és nem is verekedett, és különben is, következő emléke, hogy az autóban ül... A vádiratban ezzel szemben az szerepel, hogy már itt vesén szúrta a 211 centis Marian Cozmát, amit a sportoló nem érzett; közben „úgy mellesleg” egy másik vádlott egy széket is eltört a hátán. A másodrendű vádlott Németh Győző sem tett vallomást, lényegében annyit jelentett csak ki, hogy ő nem ölt meg senkit. Róla a 79 oldalas vádiratban az szerepel, hogy „kóstolgatta” Cozmát a bárban, majd a felszínre kiérve a földön fekvő Marian Cozma mellett térdeplő játékostársat, Zarko Sesumot rúgta fejbe. Sztojka Iván szintén nem vallott, véleményét nyomozati vallomása, illetve az ezzel részben egyező vádirat tette megismerhetővé. („Csoki – vagyis Raffael Sándor – szúrt.”)