Örülünk nagyon, hogy van egy kis világszínvonalú bringaútszakaszkánk most már bő egy hete, de túl nagy okunk nincs az ünneplésre, hisz míg a szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a kerékpársávok számán megy a polémia, addig az Andrássy úti csoda oda-vissza 8 perc – kamerával az ügyesebbik kézben.
Ha valaki azt gondolná, az élénk színű sávot a 2010-ben hatalomra jutott politikai család hozta össze, még akkor is csak látótávolságban van az igazságtól, a tervek ugyanis már 4 éve cakpakk készen voltak a kurzusváltáskor, méghozzá a Magyar Kerékpárosklub (MK) fiókjában. László Jánost, a szervezet elnökét kértük arra, hogy a helyszínen mutogassa végig, mennyit módosult a végeredmény a 2006-os rajzokhoz képest.
– Azt tudom mondani, teljesen úgy valósult meg, ahogy mi elképzeltük; ami kívül volt, az most belül van, látják egymást a kerékpárosok és a járművek vezetői – foglalja össze induláskor a Bajcsy-Zsilinszky út sarkánál László, aki az elején tisztázza, alig várja már, hogy a Hősök teréig érjen a most még csak az Oktogonig húzódó sáv. Érdeklődtünk aziránt is, hogy jelenleg mennyi bringás halad át naponta a világörökségi sugárúton. – Van egy okostelefonnal követhető interaktív térkép, amelyet egy fiatalokból álló csapat készített az MK-nak, ez alapján az Andrássy dobogós, ami a bringásforgalmat jelenti – fejtegeti László János, majd számokra lefordítja: 5000 biciklistáról beszélhetünk naponta a két irányban. Nem nehéz kitalálni, kiemelt forgalma még a budai rakpartnak, a kiskörúti másik csodának és a Bajcsy-Zsilinszky úti förmedvénynek van.
A kerékpárosoknak kutya kötelességük
Hogy az MK azt kapta-e a tányérjába, amit rendelt, arra a nagy igen mellé egy kis nemet is kaptunk, de az indokláshoz mennünk kellett néhány sarkot, egészen a Székely Mihály utcáig – mivel le van zárva építkezés miatt, részletesen is megtudtuk, mi a baj vele.
– Vannak kereszteződések, ez is egy ilyen, ahová jobbra, kis ívben be lehet kanyarodni gépjárművel és kerékpárral is. Nekem hiányzik egy kicsit az összefonódás technikája, tehát ha jobbra kanyarodik az autós, akkor is előnyt kell adnia az egyenesen haladó kerékpárnak, illetve mögé kell besorolni a szabály szerint. De a felfestés nem ezt sugallja. Az én ízlésemnek ezenkívül jobban megfelelne, ha a kereszteződés előtt egy kocsinyi helyet szabadon hagynának, esetleg betehetnének egy-két kerékpáros támaszt. Ezek nagyon apró dolgok, mégis jó, hogy vitatkozik rajta a szakma.
Annak a bizonyos 2006-os tanulmánynak az is fontos része volt, hogy a buszok és a kerékpárok Andrássy úti közlekedését harmonizálni kellett. Noha tesztünk során nem egyszer igen közel kerültünk buszhoz, László elégedett a kialakultakkal, és lehet, hogy egy-egy arrogáns kerékpárosban van a hiba.
– A jelek egyértelműek, a kerékpárosnak kutya kötelessége beengedni a buszt a megállójába, és kiengedni onnét. Ha nem vagyok túl gyors bicikliző, meg is várhatom, amíg elmegy, ne kelljen a busznak folyamatosan előzgetnie.
Csak nem hagytuk annyiban a dolgot, igyekeztünk egy parányi fogást találni a tapasztalt városi biciklistán. Sikerült is: a jelzőlámpák beállításáról és a kerékpárosokra figyelmeztető autós figyelmeztetőkről érdeklődtünk, de ilyen mélységig László János még nem ismeri a területet. Egy fiatal srácot ezért megállítottunk az operaházhoz közeli piros lámpánál – na jó, magától is megállt volna –, ő pedig azt mondta: ahogy „befelé” tekert az Andrássyn, folyton beakadt a pirosba.
Két változat a külső szakaszra
Nem azért, hogy a problémák után kutassunk, de azért rákérdeztünk, hogy áll az Oktogonon kívüli szakasz – a morfondírozás fázisában lévő részről Vitézy Dávid nemrégiben az MNO-nak elmondta, akár az is lehet, hogy kettészedve a közlekedési és hobbicélú kerékpárosok forgalmát, meghagyják a sétányon a hobbitekerőket, és csak a közlekedési célúakat hozzák át a minden sarkon lámpás szervizútra, esetleg a sugárútra.
– Az Andrássy út egy gyönyörű, fás sétány. Az egész sugárutat ezernyolcszáz-valahányban arra találták ki, hogy az emberek kedvükre sétálhassanak ott. Ehhez képest oda vannak fölvezetve a kerékpárosok, miközben ott van a szervizút is. Nem túl nagy beruházással, ötletekkel, forgalomtechnikai eszközökkel igazán gyorsan meg lehetne oldani a kérdést. A kerékpárosok szétválasztását egyébként nem tartom járható útnak; aki pici gyerekkel megy, az amúgy is a járdán halad, de nem hiszem, hogy bármit is segítene, hogy a gyalogosok közé engedjük azt, aki teker. Gyerekekkel sétálnak is az Andrássy úton.
Öt év pár piktogramért
Mielőtt elbúcsúztunk volna az MK-s „szolgálati kerékpárral” érkezett Lászlótól, megkérdeztük, milyen látványos tervek vannak még a fiókjában.
– Ehhez fogható tanulmányunk már nem nagyon van; jó lenne, ha helyreállna a világ rendje, és azok terveznék az utakat, akiknek ez a dolguk. 2006-ban, amikor az Andrássy út terve asztalra került, ez még nem így volt. Ami nekünk mostantól nagyon-nagyon fontos, hogy a budai rakpart szörnyű, rendezetlen állapota megszűnjön. Az is gyönyörű hely, sok ember sétál, és mindenki ott kerékpározik. Ez összeegyeztethetetlen. Ott a párhuzamos utak kerékpárosításával lehetne eredményt elérni, Budán például az alig használt buszsáv megnyitásával. Hosszú távon az alsó és felső rakparttal kapcsolatban azt kellene átgondolni, hogy az egyik lehetne-e az autósoké, a másik pedig egy sétálóövezet, ahol valamilyen módon helyet kaphatnának a kerékpározók is.
Az alapján, amilyen flottul lezajlott az Andrássy úti kivitelezési munka, az ember azt gondolná, hogy az említett „alig használt buszsávok” megnyitása ripsz-ropsz feladvány. Hát nem: a Mészáros utcai buszsáv pár piktogramja is egy ötéves folyamat vége volt, de most, hogy az ügyeket átvette a BKK 2010-2011 fordulóján, „talán elindult valami”.
Versenyben Béccsel
László János évtizedek óta napi szinten kerékpározik, sőt tulajdonképpen Bécsben kezdte a kilencvenes évek elején, így megkérdeztük, lepipáljuk-e biciklis közlekedésben valaha a sógorok fővárosát.
– Bécset nagyon sok mindenben mi már rég lepipáltuk, például a fejlődés gyorsaságában. Ott most kezdik csak az iszonyú mértékű változtatásokat, nem is csoda, hogy elhalászták előlünk a Velocity nevű világkongresszus rendezési jogát – fogalmaz a „vén róka”. Emlékeztet, a sógorok fővárosában sok, az Andrássy út korábbi hibáival egyenértékű gonddal küzdenek: az első nagy beruházás, a Ring járdájáról próbálják valahová máshová áthelyezni a kerékpárutat. „Jó lenne, ha tanulnánk mások kárán” – zárja szavait László János.
