Az Andrássy út volt az utolsó dobásuk + Videó

Zöldhullám? Lehajtó autók? Egy-két apróság, ami miatt nem csillagos ötös az Andrássy úti forgalmi rend átszabása. László Jánossal, a Magyar Kerékpárosklub elnökével teszteltük.

– A jelek egyértelműek, a kerékpárosnak kutya kötelessége beengedni a buszt a megállójába, és kiengedni onnét. Ha nem vagyok túl gyors bicikliző, meg is várhatom, amíg elmegy, ne kelljen a busznak folyamatosan előzgetnie.

Csak nem hagytuk annyiban a dolgot, igyekeztünk egy parányi fogást találni a tapasztalt városi biciklistán. Sikerült is: a jelzőlámpák beállításáról és a kerékpárosokra figyelmeztető autós figyelmeztetőkről érdeklődtünk, de ilyen mélységig László János még nem ismeri a területet. Egy fiatal srácot ezért megállítottunk az operaházhoz közeli piros lámpánál – na jó, magától is megállt volna –, ő pedig azt mondta: ahogy „befelé” tekert az Andrássyn, folyton beakadt a pirosba.

Két változat a külső szakaszra

Nem azért, hogy a problémák után kutassunk, de azért rákérdeztünk, hogy áll az Oktogonon kívüli szakasz – a morfondírozás fázisában lévő részről Vitézy Dávid nemrégiben az MNO-nak elmondta, akár az is lehet, hogy kettészedve a közlekedési és hobbicélú kerékpárosok forgalmát, meghagyják a sétányon a hobbitekerőket, és csak a közlekedési célúakat hozzák át a minden sarkon lámpás szervizútra, esetleg a sugárútra.

– Az Andrássy út egy gyönyörű, fás sétány. Az egész sugárutat ezernyolcszáz-valahányban arra találták ki, hogy az emberek kedvükre sétálhassanak ott. Ehhez képest oda vannak fölvezetve a kerékpárosok, miközben ott van a szervizút is. Nem túl nagy beruházással, ötletekkel, forgalomtechnikai eszközökkel igazán gyorsan meg lehetne oldani a kérdést. A kerékpárosok szétválasztását egyébként nem tartom járható útnak; aki pici gyerekkel megy, az amúgy is a járdán halad, de nem hiszem, hogy bármit is segítene, hogy a gyalogosok közé engedjük azt, aki teker. Gyerekekkel sétálnak is az Andrássy úton.

Öt év pár piktogramért

Mielőtt elbúcsúztunk volna az MK-s „szolgálati kerékpárral” érkezett Lászlótól, megkérdeztük, milyen látványos tervek vannak még a fiókjában.

– Ehhez fogható tanulmányunk már nem nagyon van; jó lenne, ha helyreállna a világ rendje, és azok terveznék az utakat, akiknek ez a dolguk. 2006-ban, amikor az Andrássy út terve asztalra került, ez még nem így volt. Ami nekünk mostantól nagyon-nagyon fontos, hogy a budai rakpart szörnyű, rendezetlen állapota megszűnjön. Az is gyönyörű hely, sok ember sétál, és mindenki ott kerékpározik. Ez összeegyeztethetetlen. Ott a párhuzamos utak kerékpárosításával lehetne eredményt elérni, Budán például az alig használt buszsáv megnyitásával. Hosszú távon az alsó és felső rakparttal kapcsolatban azt kellene átgondolni, hogy az egyik lehetne-e az autósoké, a másik pedig egy sétálóövezet, ahol valamilyen módon helyet kaphatnának a kerékpározók is.

Az alapján, amilyen flottul lezajlott az Andrássy úti kivitelezési munka, az ember azt gondolná, hogy az említett „alig használt buszsávok” megnyitása ripsz-ropsz feladvány. Hát nem: a Mészáros utcai buszsáv pár piktogramja is egy ötéves folyamat vége volt, de most, hogy az ügyeket átvette a BKK 2010-2011 fordulóján, „talán elindult valami”.

Versenyben Béccsel

László János évtizedek óta napi szinten kerékpározik, sőt tulajdonképpen Bécsben kezdte a kilencvenes évek elején, így megkérdeztük, lepipáljuk-e biciklis közlekedésben valaha a sógorok fővárosát.

– Bécset nagyon sok mindenben mi már rég lepipáltuk, például a fejlődés gyorsaságában. Ott most kezdik csak az iszonyú mértékű változtatásokat, nem is csoda, hogy elhalászták előlünk a Velocity nevű világkongresszus rendezési jogát – fogalmaz a „vén róka”. Emlékeztet, a sógorok fővárosában sok, az Andrássy út korábbi hibáival egyenértékű gonddal küzdenek: az első nagy beruházás, a Ring járdájáról próbálják valahová máshová áthelyezni a kerékpárutat. „Jó lenne, ha tanulnánk mások kárán” – zárja szavait László János.