– Egy ilyen életrajzi könyv megírása komoly kutatómunkát és rengeteg időt igényel. Milyen forrásokból tudott táplálkozni?
– A könyvek, cikkek tanulmányozása mellett egy sor olyan fideszes politikussal találkoztam, akik ott voltak már Nagy Imre újratemetésekor is a Hősök terén, de olyan liberális felfogásúakkal is beszélgettem Orbán Viktorról, mint Fodor Gábor, aki már rég nem tagja a pártnak. Megszólaltattam más rendszerváltás korabeli ellenzékieket, és találkoztam például a Magyar Narancs főszerkesztőjével is, amely hetilap ugyebár nem a jobboldali médiumok közé tartozik. Orbán egykori tanára, Kéri László is sokat mesélt a miniszterelnökről, no meg jelenlegi kormányának tagjai, Hende Csaba, Navracsics Tibor, Balog Zoltán is. Borókai Gáborral mint egykori kormányszóvivővel, jelenlegi Heti Válasz-főszerkesztővel volt módom diskurálni, a focistamúltja kapcsán pedig egykori felcsúti edzőjét és Szöllősi Györgyöt, a FourFourTwo magazin főszerkesztőjét kérdeztem. A lényeg az volt, hogy ne csak az egyik politikai oldal jellemezze a kormányfő személyiségét, tevékenységét, hanem minden fórum kapjon szót. Ettől függetlenül a kötet a saját személyes sztorim Orbán Viktorról, semmiképpen sem lehet objektív képként értékelni, amit lefestek róla.
– Ha már objektivitásról beszélünk: eddig csupa pozitívumot mondott a miniszterelnökről. Nem is talált kifogásolható jellemvonást a személyiségében?
– Dehogynem. Mivel rengeteg döntést hoz meg saját maga, magától értetődően nagyon sok hibát is elkövet. Erős emberekkel vette körül magát, és azzal a váddal is illetik, hogy sokszor ezeknek a köröknek kedvez egyes lépésekkel. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen alapvetően szakítani akar a kommunista múlttal és azokkal az emberekkel, akik ebből a korszakból megmaradva pozíciókat keresnek. Szabad, kapitalista gazdaságot akar építeni. Kívülről nézve problémásnak látszik az is, hogy a médiapiac látványosan két részre szakadt: vannak az Orbán-kormányt támogató médiumok és a vele szemben állást foglalók. Köztes, úgymond semleges terület szinte nincs is. Ez persze egyáltalán nem támasztja alá az Európai Unióból érkező kritikákat, melyek szerint Magyarországon nincs sajtószabadság. Ez ostobaság!
– Könyve ajánlójában azt írja, megpróbálja megfejteni, vajon mi hajtja előre Orbán Viktort. Sikerrel járt?
– A könyvet azért írtam meg, mert értékelem azt a törekvést, ami Orbánt vezérli. Fontos, hogy a céljai elérésével nem a hatalomvágyát elégíti ki. Politikustól szokatlan módon úgy tűnik, valóban meg akarja változtatni a dolgok állását. Egyszer megkérdeztem tőle, mi a legfontosabb célja Magyarország kormányfőjeként, s azt válaszolta: „hogy megerősítsem az ország szuverenitását”. Olyan embert látok benne, aki élete jó részében a kommunizmus ellen küzdött, és a rendszerváltást követően fő ideája maradt, hogy az emberek elméjében is leépítse a posztkommunista beidegződéseket.
– Miért olyan biztos benne, hogy nem a hatalomvágy hajtja? Ellenzéki oldalról rengetegszer illeték már ilyen kritikával.
– Nem tudom biztosan, de rengeteget hallottam, olvastam az életéről, munkájáról, és ez alapján így látom. Tudja, a 2010-es kormányzása óta a hivatalos mérések alapján ugyan csökkent a népszerűsége, de nem hivatalosan, hogy is mondjam, „emberi legitimációját” tekintve erősödött. Egyre többen értették meg az országban, hogy mit is szeretne megváltoztatni, és rengetegen el is fogadták a gondolatait, módszereit.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!