Viviane Reding uniós biztos környezetéhez tartozó forrásra hivatkozva állította pénteken és tegnap is azt az erdélyi Új Magyar Szó Online, hogy az Európai Néppárt (EPP) múlt csütörtöki, dubrovniki vezetőségi ülésén Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakcióvezetője, Antonio López-Istúriz White, az EPP főtitkára és Reding a Fidesznek az EPP-ből való esetleges kizárásáról beszélgettek. A Magyar Nemzet megírta, hogy a biztos kabinetfőnöke, Martin Selmayr állhat e hamis információk terjesztése mögött. Az Index is azt közölte: ő volt az egyetlen a dubrovniki vacsorán Reding munkatársai közül. A kizárásról szóló híreszteléseket a néppárti frakció elnöke, Joseph Daul határozottan visszautasította.
A portál EP-s forrásai szerint Redingnek az volt a célja, hogy saját pozícióját javítsa: a luxemburgi biztos ugyanis kinézte magának José Manuel Barroso jövőre megüresedő EB-elnöki székét. Az Index szerint néppárti és szocialista körökben is helyezkednie kell, mert az EPP francia tagjainál nem szerzett jó pontokat, amikor Twitter-üzenetében üdvözölte Nicolas Sarkozy választási bukását. A szerdai, hazánkról szóló EP-vitában ezért feltűnő volt, hogy az európai szocdemek frakciójának vezetője, Hannes Swoboda a néppárti biztos védelmére kelt, állítván, hogy Reding ellen gyűlöletkampány zajlik Magyarországon.
Az Index úgy látja: Reding az elnökség megszerzése érdekében igyekszik a néppárti frakcióban vitákat kiváltó Fideszt elszigetelni, sőt akár kizáratni is. Ezzel azonban többek szerint eltaktikázta magát: az, hogy egyértelműnek látszik, hogy hozzá köthető az Új Magyar Szóban megjelent kiszivárogtatás, a bizonytalan néppártiak inkább vele szemben helyezkedtek el. Ennek kapcsán – írja a hírportál – a néppárt nem tehetett mást, mint hogy elkezdi tagadni a Fidesznek az EPP-ből való kiebrudalásáról megjelenteket, Reding a párt vezetőit gyakorlatilag betolta a Fidesz mellé, lépésével így ellenkező hatást ért el.
Nehezítheti Reding dolgát a Fidesszel szemben az is, hogy a nagyobbik magyar kormánpárt adja az EP néppárti frakciójának több mint öt százalékát, 271 képviselőből 14-et. Ennél többet csak a német, a spanyol, a lengyel, az olasz és a francia jobboldal delegál Brüsszelbe, illetve Strassbourgba.