– A társadalmi egymásrautaltságot szimbolizálja, hogy regényének három főszereplője középosztálybeli polgár: egy katonatiszt, egy bíró és egy zsidó származású, később munkaszolgálatra kényszerített ügyvéd, akik rokonok és barátok?
– Ez valóban nem véletlen. Hiszen a sokszínű magyar társadalom együtt szenvedte el a huszadik század legszörnyűségesebb pusztításait. Az sem véletlen természetesen, hogy éppen ez az ügyvéd került a legborzalmasabb helyzetbe. Úgy gondolom, hogy egy regénynek is a valóságot kell ábrázolnia, minden hamisítás, idealizálás nélkül. Márpedig a hazai zsidóság tragédiája a magyar nemzeté is, hiszen honfitársaink százezreit pusztították el a nácik parancsára a megsemmisítő táborokban, a fronton munkaszolgálatosként vagy a nyilasok által a Dunába lőve.
A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
