Felelevenítette: a két lehetséges út közül az első Brüsszel felé vezetett, ott kellett feltárni a helyzetet, „amit egyébként Brüsszelben jobban tudtak, mint mi, mert az ottani barátaikkal az előző kormány vezetői már elintézték, hogy szemet hunyjanak a hiány tényleges mértéke felett, és elfogadjanak nyilvánvaló hazugságokat is tényként”. Mint mondta, meg kellett értetni, hogy a többi közt a hiánycélra vonatkozó elvárásaik nem időszerűek, ezt azonban Brüsszel elutasította.
A kormányfő felidézte: ekkor arra kérte az uniós tárgyalópartnereket, hogy ne lepődjenek meg azon, ahogy Magyarország teljesíti a feltételeket, mert azok az addigiaktól eltérők lesznek. Ezt követően született meg a kormány bankadót és új adórendszert is tartalmazó 29 pontos akcióterve – folytatta –, amelyet elmondása szerint úgy tárt a parlament elé, hogy a részleteket saját frakciójával sem tudta előzetesen megismertetni.
Kitért arra is: számítani lehetett a nemzetközi és az ellenzéktől érkező visszhangra, ezért fontos volt a parlamenti egység. „Gyáva nyulakkal szétszedtek volna minket két hét alatt” – fogalmazott, de emlékeztetett arra is: 2002-ben együtt veszített a frakcióval, akik emlékeztek arra, hogy „amikor visszajöttek a kommunisták ( ), akkor azért mindenkinek ráléptek, nem a tyúkszemére, hanem a tüdejére meg a nyakára”.
Mint fogalmazott: a kormányoldalt a felelősség, a lelkiismeret és a lélek viszi. Orbán ezzel magyarázta, hogy pártja minden vereséget túlélt, és azt is, hogy bennük nagyobb az összetartó erő, mint ellenfeleikben. Azt is mondta, a másik oldal azért nem érti őket, mert ott másképp szerveződnek.
