A kormányfő a munkaalapú társadalom elvéről szólva kifogásolta, hogy Európában elhitették, munka nélkül is lehet boldogulni. Szerinte a korábbi családtámogatási rendszerben azt tapasztalhatták az emberek, hogy a „minél több gyerek, annál több támogatás” elv egyes közösségeket abba az irányba tol, hogy munka helyett a gyerekekből próbáljanak megélni. „Nemcsak cigány, hanem magyar közösségeket is” – jelentette ki. Hangsúlyozta: a gyermekvállalást támogatni kell, de úgy, hogy az ne rontsa le a munkaalapú társadalom gondolatát.
A rezsicsökkentésről szólva közölte: arról is szó van, „mit lehet megtenni velünk, magyarokkal”, hiszen a rezsicégek nem magyar cégek, és visszaéltek monopolhelyzetükkel.
A földtörvényt ért támadásokat felelevenítő kérdésre a miniszterelnök úgy felelt: olyan megoldás kellett, ami betartja az unió elvét, miszerint nemzeti alapon nem különböztethetők meg az emberek, ugyanakkor a magyar földet mégis magyar kézben tartja. Mint mondta, a külföldi példákat alapul véve állították össze a szabályozást, ami „az európai gyakorlatban bizonyítottan megtartja a földet az adott ország polgárainak kezében”. Hozzátette: bár a magyar földtörvény az uniós elvre épül, Brüsszel mégis támadja azt. A miniszterelnök azt valószínűsítette, hogy már a választás után három-négy ponton is súlyosan meg fogják támadni a szabályozást, ami egy újabb erős csatát hoz Brüsszel és az ország között.
Emellett a rezsiharcot nevezte Orbán olyan meghatározó ügynek, amelyben nagy nemzetközi érdekcsoportok megpróbálják letéríteni az országot az útjáról.
A kormányoldal választási esélyéről szólva azt mondta: ha sok ember érzi úgy, hogy nélküle is megvan a választás, akkor „nem lesz meg”. Ugyanakkor szerinte ha a hívek támogatást nyújtanak, „történelmi lehetőség előtt állunk”.
A kormányzás kezdeteire visszatekintve arról beszélt, nem kellett rosszabb helyzettel szembenéznie 2010-ben, mint amire számított, ugyanakkor hozzátette, olyan költségvetés fogadta, amelyből nem lehetett volna kitörni, ha az előző kormányhoz hasonlóan viszik tovább az ügyeket. „Úgy éreztem, hogy jól átgondolt csapdahelyzetben vettük át az ország kormányzását” – közölte, hozzátéve: a gazdasági kényszer, az IMF-hitelek törlesztése úgy volt felállítva, hogy megszorításokkal könnyen eljátszhatta volna az emberek bizalmát.
Felelevenítette: a két lehetséges út közül az első Brüsszel felé vezetett, ott kellett feltárni a helyzetet, „amit egyébként Brüsszelben jobban tudtak, mint mi, mert az ottani barátaikkal az előző kormány vezetői már elintézték, hogy szemet hunyjanak a hiány tényleges mértéke felett, és elfogadjanak nyilvánvaló hazugságokat is tényként”. Mint mondta, meg kellett értetni, hogy a többi közt a hiánycélra vonatkozó elvárásaik nem időszerűek, ezt azonban Brüsszel elutasította.
A kormányfő felidézte: ekkor arra kérte az uniós tárgyalópartnereket, hogy ne lepődjenek meg azon, ahogy Magyarország teljesíti a feltételeket, mert azok az addigiaktól eltérők lesznek. Ezt követően született meg a kormány bankadót és új adórendszert is tartalmazó 29 pontos akcióterve – folytatta –, amelyet elmondása szerint úgy tárt a parlament elé, hogy a részleteket saját frakciójával sem tudta előzetesen megismertetni.
Kitért arra is: számítani lehetett a nemzetközi és az ellenzéktől érkező visszhangra, ezért fontos volt a parlamenti egység. „Gyáva nyulakkal szétszedtek volna minket két hét alatt” – fogalmazott, de emlékeztetett arra is: 2002-ben együtt veszített a frakcióval, akik emlékeztek arra, hogy „amikor visszajöttek a kommunisták ( ), akkor azért mindenkinek ráléptek, nem a tyúkszemére, hanem a tüdejére meg a nyakára”.
Mint fogalmazott: a kormányoldalt a felelősség, a lelkiismeret és a lélek viszi. Orbán ezzel magyarázta, hogy pártja minden vereséget túlélt, és azt is, hogy bennük nagyobb az összetartó erő, mint ellenfeleikben. Azt is mondta, a másik oldal azért nem érti őket, mert ott másképp szerveződnek.
