A tárcavezető szerint kérdéses, hogy lenne-e Werbőczy nélkül magyar nemzeti jog. A Hármaskönyv ismerete és használata a lehetőségekhez mérten fenntartotta a magyar jog uralmát és egységes gyakorlatát a török hódoltság, majd a Habsburg-abszolutizmus idején, sőt egyes rendelkezései egészen a második világháború végéig érvényben voltak – mutatott rá.
Mint mondta, a minőségi, értéktartalmú kodifikáció színterét továbbra is a nemzeti jogrendszerek jelentik. Míg „a kodifikációban a nemzeti jog a letisztult jogelvek és a konkrét valóság öleléséből születik”, az uniós jog „színtiszta alkufolyamat eredménye”, amely a jog technikai oldalára helyezi a hangsúlyt – vélekedett. Úgy látja, a nemzeti jogalkotás ezért része a védendő nemzeti identitásnak és elengedhetetlen az uniós jogalkotás során a szubszidiaritás érvényesülésének vizsgálata.
Stipta István, a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar intézetigazgató egyetemi tanára kiemelte: Werbőczyről keveset írnak, nem sokat foglalkoznak vele érdemben. Ezért hiánypótló a most bemutatott kötet, amely méltó az 500 éve befejezett műhöz – mondta.
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora arról beszélt, hogy a Hármaskönyvnek és a rá épülő hagyománynak komoly szerepe van abban, hogy „ma itt magyarul magyar jogról beszélhetünk”.
