Csak így lehetünk méltóak erre az örökségre

A jaltai rendszer bukása Európa egységét hozta el az emberek számára, véli Gulyás Gergely.

Arra a kérdésre, hogy a német politikának a hála miatt vajon tartózkodnia kell-e a bírálattól azokkal a magyarországi folyamatokkal kapcsolatban, amelyeknek minden demokratában aggodalmat kell ébreszteniük, az államminiszter azt mondta, hogy „barátok vagyunk, a barátság pedig nem működik egyenes beszéd nélkül”. A németek megköszönik a magyaroknak, hogy bátran kiálltak a szabadságért, de rákérdeznek arra is, hogy miként áll a szabadság ügye a mai Magyarországon – tette hozzá.

Tudatos szervezés és szerencsés véletlenek sorozata vezetett negyedszázaddal ezelőtt ahhoz, hogy sikeresen zárult a sopronpusztai páneurópai piknik – emlékezett vissza az egyik szervező az akkori eseményekről szóló soproni konferencián hétfőn. Nagy László, a Páneurópai Piknik '89 Alapítvány főtitkára egy kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy határozott céljuk volt „a berlini fal lebontása”. Hozzátette: „harminc véletlent tudnék sorolni, amelyek közül ha egy nem jön be, bukik az egész”. Kezdve a szervezők összetalálkozásával, a határnyitás ötletén és az ausztriai engedélyek nyolc nap alatti megszerzésén át Pozsgay Imre államminiszter támogatásáig, aki „nem csak védelmet adott” nekik – sorolta.

Filep Mária, a piknik ötletadója kiemelte: egyaránt a megrendezés felé lökte őket Nagy Imre és mártírtársai újratemetése és az a tény is, hogy a román határőrök golyóinak pár hét alatt több Magyarországra menekülő ember esett áldozatul, mint a vasfüggönynél évtizedek alatt.

A rendezvény két legfontosabb fundamentumaként Habsburg Ottót, a páneurópai mozgalom vezéralakját és Pozsgay Imre akkori államminisztert említve kijelentette, szükség lenne egy újabb páneurópai piknikre, mert a kiútkeresés Európa közepén ma is időszerű.

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, aki 1989-ben a zugligeti plébánián sok száz, Magyarországra érkezett, a Nyugatra továbbutazás lehetőségét váró keletnémet ellátásáról gondoskodott, azt emelte ki: az általa vezetett közösségben sajátos szellemiség alakult ki, amelynek eredményeként az NDK menekülő polgárainak problémájára magától értetődően adták meg „az igazi emberi választ, a szeretetet”.

Érdekes példaként említette, hogy a közösség tagja volt egy politikai menekült, aki korábban a romániai televízió „fő-főmunkatársa” volt, így a plébánián az egyik diktatúrából elmenekült ember segítette azokat, akik épp egy másik diktatúrát hagytak maguk mögött a szabad élet reményében.

A páneurópai piknik volt az a pillanat, amelytől „a németek szabadnak és egyesültnek érezhették magukat” – mondta az esemény negyedszázados évfordulója alkalmából rendezett konferencia kerekasztal-beszélgetésén Pozsgay Imre egykori államminiszter. Mint mondta, az esemény előkészítése idején, egy telefonbeszélgetés során vetette fel Habsburg Ottónak, hogy a Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek „ha véletlenül arra járnak, kitalálhatnának az országból”, mire a páneurópai mozgalom az ötletet elfogadó vezetője azt javasolta: annak érdekében, hogy az esemény ne terhelje meg a két állam kapcsolatát, egyikük se vegyen részt a pikniken.