Sosem tudta, hogy bűnös

Hóbortos és rossz diplomata volt, történelmi jelentősége mégis elvitathatatlan.

Csókás Adrienn
2014. 10. 09. 21:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Hruscsov-korszak, 1953–1964 címmel rendezett konferenciát a Politikatörténeti Alapítvány. Az egykori szovjet pártfőtitkár pályafutásáról Krausz Tamás történész azt mondta: a kommunista politikus nem a Sztálin-korszak gyermeke volt, hiszen azokat az értékeket, amiket a szocializmusból elsajátított, már korábban, az 1920-as években magáévá tette. – A hruscsovi évtized lényege, hogy nem lehet visszatérni a személyi diktatúra rendszeréhez. Ezt a történelmi érdemet pedig nem lehet elvitatni tőle – mondta, hozzátéve: a pártfőtitkár „minden olyan feladatot elvégzett, amit ez a korszak rábízott”.

Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894. április 17. – Moszkva, 1971. szeptember 11.) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus, Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első titkára, 1958 és 1964 között pedig a Minisztertanács elnöke. Nevéhez fűződik az 1953-ban megkezdett desztalinizáció, a szembenézés a sztálinizmussal az SZKP XX. kongresszusán, a magyarországi 1956-os forradalom leverése, a szovjet űrprogram elindítása, valamint a kubai rakétaválság kiprovokálása és megoldása is – olvasható a Wikipédia cikkében.

Krausz szerint Hruscsov a maga szerepét csak azáltal tudta megmutatni, hogy a megelőző korszak minden olyan problémáját felszínre hozta, ami az ő hatalmi pozícióját erősítette, Sztálin jelentőségét pedig csökkentette. – Célja volt, hogy a felszínen politikai törést idézzen elő, de valójában egyetlen összefüggésben sem vitte végig a sztálini korszak leleplezését – állapította meg.

Hruscsovban nem tudatosult, hogy ő maga bűncselekményt követett el – tette hozzá Krausz, megjegyezve: 1956-tól az egész szovjet értelmiség színe-java felsorakozott a pártfőtitkár mögött, népszerűségét azonban tíz év alatt teljesen felmorzsolta, hatalma utolsó öt évében a leghűségesebb szövetségesei is ellenfeleivé váltak.

Kalmár Melinda történész a konferencián azt mondta a pártvezetőről: műveletlen és hóbortos volt, ennek ellenére erős víziós képességekkel bírt, jól érzékelte a világban folyó civilizációs trendeket és el tudta helyezni a szovjet birodalmat a nemzetközi térben.

– Bezárkózás helyett folyamatosan bővülő, aktív kooperációt folytatott a Nyugattal, és a Szovjetunión belül is nyitott a szövetségesek felé. Egyfajta szelíd, de elszánt politikát képviselt, amelyben sokszor a közvélemény befolyásolását és a politikusok megnyerését választotta eszközéül – összegzett a történész.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.