A vajdasági szerbeket és magyarokat összeköti a gyász

A megbékéléshez egymás áldozatainak elismerésére és megismerésére van szükség.

A vajdasági képviselőház elnöki posztját is betöltő politikus a Gál Ferenc Főiskolán, a hetven évvel ezelőtti délvidéki magyar népirtásra emlékezve hangsúlyozta, hogy az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját.

Pásztor István a megemlékezésen emlékeztetett rá, egy évvel ezelőtt még arról beszélt, hamarosan döntés születhet a Csúrog, Zsablya és Mozsor lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály hatályon kívül helyezéséről. Ez megtörtént – emelte ki. November 2-án Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök beszédet mondott a szabadkai megemlékezésen, fejet hajtott az áldozatok előtt, és elhelyezte az emlékezés virágait. Ezek olyan eredmények, melyeket nem lehet megkérdőjelezni, melyek visszafordíthatatlanná tesznek folyamatokat – közölte a VMSZ elnöke.

Pásztor István úgy fogalmazott: „vannak még feladataink”, többek között a kárpótlás területén és a történész vegyes bizottság munkájának lezárásával kapcsolatban, de ezek jóval kisebbek ma, mint hat vagy akár csak egy évvel ezelőtt is. Számunkra az a legfontosabb, hogy a vajdasági magyar közösség legyen olyan erőben, hogy ezt a munkát végig tudja vinni – mondta az elnök.

Teleki Júlia, a népirtás egyik túlélője kifejtette, a megbékéléshez egymás áldozatainak elismerésére és megismerésére van szükség. A vajdasági szerbeket és magyarokat összeköti a gyász. Majd akkor élhetünk békességben, ha mindkét nemzet fiataljai megtanulják, mi történt 1944–45-ben – mondta.

A ferences fordító, Kamarás Mihály atya csodás módon élte túl a délvidéki vérengzéseket, hét évtizeddel később, 2013. május 18-án viszont ferences társai után ment. Kamarás Mihály atya 71 éve szolgált papként, szombaton végső búcsút vesznek tőle lelki tanítványai a budai ferenceseknél.

Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael ferences szerzetesek 1944 és 1954 között életáldozatukkal tettek tanúságot hitükről, haza- és emberszeretetükről.

Az MNO videoriportot is készített Kamarás Mihállyal.

1942-ben a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el Bácskában, amikor etnikai alapon körülbelül négyezer, főként szerb és zsidó embert gyilkoltak meg. 1944–45 telén a Délvidékre bevonuló szerb csapatok bevezették a katonai közigazgatást, és több hónapos irtó hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó ártatlan magyar polgári lakosság ellen: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban.

Mindmáig nem tudni pontosan, hogy hány áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Az egész Délvidékre vonatkozóan helyi dokumentumok alapján a szerbiai magyar kutatók leggyakrabban 15-20 ezerben adják meg a vérengzések magyar áldozatainak számát, más becslések szerint a halottak száma meghaladhatja a harmincezret.

Szegeden hagyományosan január 23-ához közel tartanak megemlékezést. 1945-ben ezen a napon űzték el Csúrog maradék magyarságát otthonából, és indították el őket a járeki haláltáborba.

Emlékezni kell mindenkinek évről évre a délvidéki magyarságot ért tragédiára – emelte ki Potápi Árpád János, a nemzetpolitikáért felelős államtitkár az 1944–45-ös délvidéki események 70. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján a fővárosi Magyarság Házában. Elmondta, hogy a magyar nemzetnek, a magyarságért felelősen dolgozóknak van lelkiismerete, és az áldozatok emlékét a nemzet emlékezetéből soha nem lehet kitörölni.

De tavaly a szerb-magyar megbékélés jegyében hetven év után megszületett az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt – jelentette be Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök vasárnap Szabadkán.

Még 2011 pedig az újvidéki bíróság rehabilitálta a korábban háborús bűnössé nyilvánított Teleki Júlia délvidéki írónőt és családját, akiket az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások idején üldöztek el az újvidéki Csúrogról. Az írónőé különleges eset, ugyanis 2011-ig 140 vajdasági magyar család kérvényezte a rehabilitálást, de a szerb bíróság csak néhány esetben hozott ítéletet.