A Fővárosi Törvényszék előtt a nyugalmazott dandártábornokot befolyással üzérkedéssel vádolják, és tegnap azt a Kocsis Istvánt hallgatták meg tanúként, aki az MVM-perben is terhelt, tízmilliárdos hűtlen kezelés vádjával. A Gyurcsány-korszakban a Magyar Villamos Művek (MVM), 2008 és 2011 között pedig a BKV vezérigazgatói székében ült Kocsis most feljelentőként válaszolhatott a bíróság, az ügyész és a védő kérdéseire.
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) szerint szorosan összefügg a Kaposvári Törvényszéken folyamatban lévő, Kocsis István és társai ellen zajló MVM-per és Kiss Ernő ügye. A vádiratban az szerepel: Kiss Ernő azért, hogy az általa régóta ismert Kocsis számára súlyos büntetéssel fenyegető ügyben ne hozzanak elmarasztaló ítéletet, 2011-ben egy ismeretlen személy közvetítésével előbb néhány százezer, majd összesen hatmillió eurót (körülbelül 1,8 milliárd forint) kért Pintér Sándor belügyminiszterre hivatkozva. Az ügyészség szerint Kiss Ernő azzal kereste meg Kocsis Istvánt, hogy az ellene zajló büntetőeljárás kedvező elbírálásában részt fog venni Pintéren kívül Polt Péter legfőbb ügyész is, de az ügyre Orbán Viktor miniszterelnöknek is lehet befolyása. A vádlott korábbi vallomásában arról beszélt, hogy a nagy neveket csak azért dobta be, mert gyanította, hogy Kocsis hajlandó bűncselekményt elkövetni.
Kocsis István elmondta, miután az MVM-ügyben hűtlen kezeléssel vádolták meg, úgy gondolta, védelmi stratégiát kell kidolgozni. – Kiss Ernő nagy szaktekintély volt, és volt tanácsadóm, Szász András azt mondta, hogy ő „segítséget tud adni” – mondta a tanú.
– Később havonta konzultáltunk, hogy „be tudjuk bizonyítani ártatlanságunkat”. Én adtam a szakmaiságot, az ügyvédem és Kiss Ernő a büntetőjogi hátteret. Később közös megállapodás született, hogy a volt főrendőr munkájáért díjat fog kapni – magyarázta Kocsis, aki szerint Szász tárgyalt a pénzügyekről. Szász András egyébként az MVM-ügy egyik vádlottja, korábban pedig ő volt annak a Nádor Rt.-nek a vezetője, amely a Horn-kormány idején a titkosszolgálatok számára új telefonlehallgató berendezések beszerzését szervezte (az ügylet nem valósult meg, bár arra 33 millió dollár hitelt vettek fel).
Kocsis számításai szerint Kiss Ernő olcsóbb volt, mint a jó nevű ügyvédi irodák, az adatok szerint Szász 300 ezer euró „munkadíjban” állapodott meg Kiss Ernővel. Mint a tanú elmondta: „Kiss úr érdemi munkájával elégedett volt”, ezzel nem is volt baj, csakhogy kipattant a zsarolási ügy. Az ismertetett jegyzőkönyvek szerint az említett ismeretlen, az eljárásban csak „Szabó úrként” emlegetett férfi, akiről sejteni lehetett, hogy Kiss embere, megkereste Szász Andrást. Úgy mutatkozott be, hogy ő a „hatalom képviselője”, majd további „morzsákat”, azaz eurószázezreket, végül hatmillió eurót követelt részletekben, és érzékeltette, hogy baj lesz, ha Kocsisék nem teljesítenek. – Féltünk, akár fizikai baj is érhetett volna minket – mondta a tanú, aki a jegyzőkönyvek szerint korábban azt vallotta, 1,5 millió eurót fizetett ki Kiss Ernőnek. Most azt állította: 210 ezer eurót dobott össze a családja. A vádlott azt állította, hogy Kocsistól semmit, Szásztól „munkadíjként” pedig csupán 120 ezer eurót kapott kézhez.
Kocsis István az általa vélt zsarolásról csaknem három és fél éve, 2011 decemberében személyesen tett bejelentést a KNYF-et vezető főügyésznél, Keresztes Imrénél, ám kiderült: arról a beszélgetésről nem készült jegyzőkönyv. Viszont 2012. január 11-én az állami és önkormányzati nagyvállalatok egykori vezérigazgatója egyszer csak a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál (NVSZ) találta magát, ahol többek között Bolcsik Zoltán, a szolgálat akkori főigazgatója, és Tasnádi László, a belügyminiszter állambiztonsági kapcsolatairól ismert volt kabinetfőnöke, ma a tárca rendészeti államtitkára készítette fel az aznapra Kiss Ernővel megszervezett találkozóra, amelyet lehallgattak. A felvételt tegnap le is játszották. A beszélgetésen Kocsis a pénzre terelte a szót, mire a vádlott közölte, „ha elintézzük, az azt jelenti, hogy tiszta lapod van”.
A vádlott védője szerint jogellenes volt a lehallgatás, mert az NVSZ határozata és Kocsis István tanúvallomása között is jelentős ellentmondások vannak. A bíróság ennek ellenére nem zárta ki a felvételt a bizonyítékok közül.
