– Bár a parlament megszavazta a kandidálást, mégis odalett az egység, az MSZP és több független képviselő végül kifarolt az olimpiai pályázat mögül.
– Ez az ügy megkívánja a minél nagyobb nemzeti egységet, ezért örültem volna, ha a többi párt is megérti a játékok sokrétű hasznát és beáll az ügy mögé úgy, ahogy tették a Fővárosi Közgyűlésben is. A BOM mindenesetre megtett mindent a háttérben az összpárti konszenzusért.
– Mi lehetett az MSZP lépésének hátterében, miközben budapesti politikusaikat is magukra hagyták?
– Az olimpiának mindenhol vannak ellenzői, de komoly ellenérvet még nem hallottam magyar politikustól, csak előítéleteket és félelmeket. De nincs abban semmi meglepő, és így természetes a demokráciákban, ha a szkeptikusok tábora is képviseltetve van a parlamentben.
– Az olimpia megrendezésének legfőbb záloga, ha a pártok között teljes a konszenzus.
– A kormánynak, a főváros vezetésének, a Magyar Olimpiai Bizottságnak (MOB), a BOM-nak és a hamarosan felálló pályázati bizottságnak óriási felelőssége lesz a parlamenti döntést követően. A pályázatot úgy kell előkészíteni és a pályázási szakaszt végigcsinálni, bevonva az ellenzéket és a vidéket is a folyamatba, hogy menet közben megnyerjük az ügy mellé az ország még szkeptikus felét is. Abban bízom, ha elindulunk, sok minden kitisztul, és a félelmek a helyükre kerülnek. Ez egy hosszú távú projekt, több évtizedet is felölelhet, hiszen nem biztos, hogy nyerünk 2024-ben, ami nem azt jelenti, hogy nem kell kitartóan pályáznunk tovább a megszerzett tapasztalat és tudás birtokában. A BOM vezetése egy évtizede foglalkozik az olimpia ügyével, összesen 13 év kellett ahhoz, hogy a startvonalhoz tudjon állni Budapest. Nézze meg Londont: hatalmas ellenszélben indult egy csapat fanatikus az olimpiai bajnok Sebastian Coe vezetésével, nagyon szkeptikus volt a brit sajtó és a közvélemény, de amikor vége lett 2012-ben a záróünnepélynek, már mindenki úgy emlékezett, hogy mindig is támogatta az olimpia ügyét. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is ugyanez lesz a helyzet.
– Készült-e az olimpia társadalmi támogatottságát vizsgáló felmérés, hiszen Borkai Zsolt MOB-elnök is azt hangsúlyozta: anélkül nem érdemes olimpiát rendezni?
– Idén januárban a BOM megbízásából az Ipsos készített egy reprezentatív, országos felmérést. A lakosság hatvan százaléka támogatja a pályázatot, és ötvennégy százaléka hiszi, hogy képesek leszünk győzni. Érdekesség, hogy vidéken erősebb az olimpia támogatottsága, mint a fővárosban.
– Nyilván az örök dilemmát, hogy a költségvetési forrásokat mire kellene költeni, nekünk nem tisztünk feloldani, de azért aggály merült fel e nélkül is bőven. A PwC tanulmányában az olimpia közvetlen költségeit 774 milliárdban állapítja meg. Nem alábecsült ez az összeg? Egy tanulmány kimutatta: korábban szinte minden esetben túllépték a szervezők az eredeti költségeket, az 1976-os rendező, Montreal harminc évvel később szabadult meg a hitelterhektől.
– Fontos dolog tisztázni ezt a kérdést. Az olimpia költségvetésének két fő száma van: az egyik a játékokhoz köthető kiadások, a másik az olimpia számára fontos, de nem kizárólag amiatt felmerülő tételek összege. Az első az említett 774 milliárd – a szervezőbizottság büdzséje –, idetartozik minden olyan kiadás, ami az olimpia nélkül nem merülne fel: a nyitóünnepélytől a paralimpiáig, az önkéntesek, az újságírók elszállásolása, a sportlétesítmények építése és az infrastrukturális fejlesztések olimpia miatt előre hozott költsége. Ezzel az összeggel szemben áll az azt meghaladó bevétel: a kiadás felét a NOB kifizeti, a 2024-es játékok esetében ez 1,5 milliárd dollár. A másik fele a kiadásoknak megtérülhet a nemzeti szponzoroktól, a jegyeladásból, a marketingtevékenységből, a szuvenírek eladásából, az olimpiai lottóból befolyó összegekből, azaz a közvetlen költség akár úgy is előteremthető, hogy az a költségvetésnek egy fillérjébe sem kerül.
– Térjünk át a másik, nagyobb tételre!
– Ez a tanulmány szerint 1450 milliárd forintra tehető, ebbe kerülhet minden olyan infrastrukturális beruházás, ami olimpia nélkül is kell egy modern Magyarországnak, csak az olimpiával végre valóban meg is fog valósulni. Gyorsforgalmi utak, hidak, vasutak és a reptér fejlesztését sorolnám ide. Ám a PwC tanulmánya szerint ennek is akár a nyolcvan százalékát finanszírozhatjuk az EU különböző alapjaiból lehívható forrásokkal. Tehát ha jól teljesítünk, akkor a költségvetésnek nagyon sok forrása marad az olimpia mellett az egészségügyre és az oktatásra, valamint az ország szegény részének a felzárkóztatására az olimpiai fejlesztések mellett.
– A PwC tanulmánya nem számol pesszimista verzióval: mi van, ha nem lesz végig akkora, 2,9 százalék – ha lesz egyáltalán – a gazdasági növekedés, amellyel kalkuláltak?
– Ez valóban egy kockázat, de a tanulmány készítője nem is azt mondja, hogy biztosan ilyen lesz a környezet. Felvázolt egy lehetséges irányt, számba véve egy átlagos makrogazdasági környezetet az ország jelen állapotából kiindulva, a vonatkozó NOB-szabályokat és rendelkezéseket, valamint a múlt tapasztalatait. A PwC feladata az volt, hogy irányt mutasson a döntéshozóknak, nem pedig az, hogy elkészítse a végső pályázatot. Nyilván lehetetlen pontos gazdasági prognózist készíteni nyolc évre előre, amikor még azt sem lehet megmondani, hogy mi lesz Görögországgal holnap.
– Akkor kérem, fogalmazza meg ön, melyek a kockázatok!
– Három fő tényező jöhet számításba. Az egyik a rajtunk kívül álló okok – mint a 2008-as világgazdasági válság vagy az orosz–ukrán konfliktus –, nyilván gazdasági krízisben egy ország, amely még olimpiát is cipel a vállán, a többieknél nehezebb helyzetbe kerül. Ezzel nem tudunk számolni, de reális kockázat – erre azt tudom mondani, hogy a bátraké a világ. Veszélyes lenne, ha a gigaolimpiákat rendező városokat utánoznánk, ahol a megalománia a tervezettnél jobban igénybe veszi a költségvetést. Komolyan kell venni a tervezést, és az előre meghatározott költségvetésből kell kijönnünk! A harmadik kockázati tényező, ha Athén példáját követjük, és fittyet hányunk az ütemtervre. Hétévnyi munkát három év alatt nem lehet elvégezni, csak óriási többletköltségek árán.
– Végül is akkor az adófizetőknek mennyibe kerülne az olimpia?
– A költségvetésnek körülbelül öt-hatszáz milliárd forinttal kell hozzájárulni az olimpiához nyolc év alatt, ami többségében infrastruktúrára fog elmenni. Úgy vélem, ez egy elviselhető összeg a magyar GDP-hez viszonyítva.
– Tervezik-e a magyar építészszakma bevonását? Különös tekintettel az utóhasznosításra, amely nemcsak a sportlétesítményeket, hanem az olimpiai és a médiafalu épületeit is érinti?
– Már a tanulmány elkészítésébe bevontuk a szakma egy jelentős részét, ez természetesen nem lesz másként később sem. De hogy ki tervezi majd az olimpiai stadiont, azt ma még nem lehet tudni.
– Tervezheti magyar építész?
– Tervezheti, ha nyer a nemzetközi pályázaton.
– Lesz olyan beruházás, amit olimpia nélkül is megépítünk?
– Az biztos, hogy a Puskás stadion és a Dagály melletti uszodakomplexum elkészül. Itt számomra az észak-csepeli rész a kérdéses, hiszen az a legbeépítetlenebb. Bízom benne, hogy a fejlesztéseket akkor is megkezdjük, ha nem nyerjük meg 2024-et, hiszen akkor menni kell tovább, és meg kell pályázni 2028-at. Olimpiát az nyer, aki a legfelkészültebb és aki a legjobban akarja.
– Fürjes Balázs kormánybiztos a Fővárosi Közgyűlésben maga is a lehetséges problémák között említette a korrupciót. Ön tart a korrupciótól?
– Nagyon! Ezért is fontos az ellenzéki pártok és a civil erők bevonása az olimpia előkészületeibe. Közösen kell felelősséget vállalni és kitalálni azt a rendszert, amin keresztül a korrupció kiküszöbölhető, vagy legalábbis minimalizálható. Hogy a korrupció ne drágítsa meg a játékokat, és ne az állandó botrányokról szóljon a magyar olimpia. Erős kontroll kell.
– És ki gyakorolná?
– Az attól is függ, miként áll majd fel a szervezőbizottság. A tanulmány azt tanácsolja, hogy részvénytársasági formában kell működni. A tulajdonos a főváros, a vidéki önkormányzatok, a nemzeti szponzorvállalatok és az állam lenne, a társaságot pedig be lehetne vezetni a Budapesti Értéktőzsdére, mert gyakorlatilag ez egy jól tőkésített, profitorientált vállalkozás lesz, ami ott plusztőkét tud bevonni, másrészt biztosítva lesz a transzparens működés. A tulajdonosi kontroll felügyelné a szervezőbizottság munkáját.
– Az uszodakomplexumot Garancsi István cége építi, ami máris indulatokat kavart, és hol vagyunk még az olimpiától!
– Súlyos felelőssége lesz a politikai vezetésnek: ha megkapja Budapest az olimpiát, azzal tisztességesen kell élnie. A mutyival magunknak ártunk. A korrupciótól tartó szkeptikusoknak azt mondom: az EU-s forrásokat így is, úgy is lehívjuk, de ha olimpia fedőnév alatt tesszük, akkor nagyobb az esély a transzparenciára a megnövekedett hazai és nemzetközi figyelem miatt. Vegyük a reptérre vezető utat! Előbb-utóbb átépítjük, de olimpia nélkül egy domesztikált történet lesz. Egy olimpia szervezésében és rendezésében igazi jelentést kell, hogy elnyerjen a közbeszerzés. Támogatandónak tartom, hogy a magyar vállalkozásokat is vonjuk be a fejlesztésekbe, de muszáj, hogy valós versenyben történjen a megméretés és a kiválasztás.
– Számoltak-e a biztonsági költségekkel, amelyekre London több mint 250 milliárdot költött 2012-ben, Iszlám Állam nélkül?
– A tanulmány 25 milliárd forintot jelölt meg a játékok közvetlen biztonságának biztosítására a beléptetőrendszerektől a létesítmények fizikai védelmén át a megnövekedett rendőrségi jelenlét szükségességéig. Ezen túl nem lett meghatározva, hogy milyen extra katonai igények és költségek merülhetnek fel, hisz ez nagyban függvénye lesz annak, hogyan áll majd a húszas években a nemzetközi terror elleni háború.
– Kérhetünk segítséget a NATO-tól?
– 2004-ben Athénban a NATO Awacs gépei ellenőrizték a légteret. Ezt akkor az amerikaiak kérték a szeptember 11-i merényleteket követően. Ha a helyzet 2024-ben megköveteli, akkor természetesen számíthatunk majd a NATO támogatására is.
– A másik valószínűsíthető probléma az ide érkező több százezer turista elszállásolása, illetve mozgatása. Lesz elegendő szálláskapacitás, s ha igen, milyen forrásból valósulnak meg a beruházások?
– Ez jó kérdés, ez talán a legizgalmasabb része a pályázatunknak. Kétféle koncepció készült: az egyik alapoz az egyébként is évről évre bővülő szállodakapacitásra, amire rásegíthet majd, ha elnyerjük a játékokat. A másik, hogy a Duna ad egy pótlólagos szállodakapacitást azzal, hogy ideiglenesen be lehet vezetni szállodahajókat. És azt se felejtsük: országos rendezésről beszélünk, igénybe vehetők a vidéki kapacitások is.
– Képes lesz megbirkózni a BKV és az úthálózat ennyi ember zökkenőmentes mobilizálásával?
– Az olimpia ideje alatt bizonyos helyekről mindig ki van tiltva az autós forgalom. Mindent a közösségi közlekedésre terelnek. Így tehát az biztos: Budapestnek hatalmas buszparkot kell majd kölcsönöznie.
– Térjünk át a helyszínekre! Egyre többekben merül fel, miért nem úgy építik meg a Puskás stadiont, ha már úgyis hozzányúlnak, hogy abban atlétikai versenyeket is lehessen rendezni? Mint például a párizsi Stade de France-ban, ahol az alsó karéj mozgatható. Ehelyett építünk egy évi tíz eseménynek helyt adó hatalmas futballstadiont, és egy olimpia után visszabontandó hatvanezres atlétikai arénát.
– A Puskásnak kész kell lenni 2019-re, a futball-Eb-re, így annak a teljes műszaki újratervezésére szerintem nincs időnk. Másrészt az olimpiai stadionnak az olimpia parkban van a helye. Mindemellett a nézők igénye ma mindenütt az, hogy a focit minél közelebbről láthassák, miközben az atlétika iránt sajnos egyre kisebb az érdeklődés, így a világon mindenhol kikerülnek a futópályák a stadionokból. A magyar atlétikai szövetséggel konzultálva született az a döntés, hogy Csepel északi részén, a jelenlegi Vituki torony helyén épüljön meg az az új aréna, ami az olimpia után majd visszabontható lesz egy 10 ezres atlétikai stadionra, ami akár a műszaki egyetem és a Corvinus sportpályájaként működhet tovább, segítve az egyetemi sportot.
– Kajakszlalompálya épül a Csepel-szigeten, ami iszonyú költséges, miközben Dunacsúnyban a szlovákoknak van már egy; miközben – nagyon helyesen – Szegeden lennének a kajak-kenu- és evezős versenyek.
– Az olimpia egyik haszna, hogy olyan sportágak is meghonosodhatnak, amik a játékok nélkül nem tudnának. Kanada az 1988-as játékok előtt nem foglalkozott a gyorskorcsolyával, ma már az egyik legerősebb nemzet a sportágban. Nagy problémája a magyar sportnak, hogy nem újult meg a struktúrája, miközben a világ megváltozott. Baráth Etelével, a kajak-kenu szövetség elnökével egyeztetve született a megállapodás, hogy épüljön saját pálya, új növekedési irányt nyitva a nagyon sikeres magyar kajak-kenu sport előtt.
– Akkor a gyeplabdások ezt miért nem érdemelték ki? A Szusza Ferenc stadionban rendeznék az ő tornájukat, miközben a magyar gyeplabda éppen azért nem képes fejlődni, mert soha nem volt egy minden igényt kielégítő centruma.
– Fontos tisztázni, hogy a tanulmány a PwC iránymutatása, nincs kőbe vésve. Azért készült, hogy egy politikai döntést lehessen hozni, akarunk-e pályázni. A parlamenti döntés után feláll egy szervezőbizottság, alatta létrejön egy stáb, amely véglegesíti a terveket, sportpályákat.
– Rögbihelyszínként számolnak a hamarosan átépítendő Ilovszky stadionnal, amely a felújítás után a hírek szerint 3500 nézőt lesz képes befogadni. Attól, mert minket nem érdekel a sportág, még Franciaországtól Ausztráliáig tömegeket mozgat. Ezt végiggondolták?
– Ha a nemzetközi rögbiszövetség azt mondja, ez a befogadóképesség kevés, megnézzük a lehetőségeket. Akár a Puskás stadiont is átalakíthatjuk úgy, hogy ott bonyolítsák le a rögbimeccseket. A PwC egyébként úgy helyezte el a sportágakat, hogy azt vizsgálta: egy adott létesítmény mire alkalmas.
– Mi lehet Budapest legnagyobb tromfja?
– A mi oldalunkon áll az Agenda 2020, mi vagyunk egyelőre az egyetlen olyan város a jelentkezők közül, amely a reformprogram nélkül nem jelentkezett volna most pályázatával. Minek a program, ha nem olyan város nyer, amilyet megcélzott a NOB? Emellett számít a sportkultúránk, ami szintén nagyon fontos a NOB-nak. Magyarországon az olimpia történelem lesz, aminek mindenki része akar majd lenni.
– Mennyit költöttek eddig az előkészületekre?
– A BOM az elmúlt tíz évben nagyjából három-négyszázmillió forinttal járult hozzá a budapesti olimpia ügyéhez, a mostani tanulmányt viszont nem mi finanszíroztuk.
– Őszintén: hisz abban, hogy számunkra kedvező döntés születik 2017-ben Limában?
– Igen. De a siker első és legfontosabb feltétele egy nagyon ütőképes pályázati bizottság felállítása. Ebben nagy felelőssége lesz a kormánynak. Az ügyben szenvedélyesen hinni képes, tapasztalt, nyelveket beszélő, külföldön otthonosan mozgó gárdát kell összerakni egy szuper kreatív háttércsapattal. Rengeteg fog múlni ezen a csapatmunkán, hiszen a végső siker 109 NOB-tag meggyőzésén múlik.
