Csótányinvázió Újpesten: a hatóságok tehetetlenek

K-né, kényszeres gyűjtögető, szemétteleppé alakította IV. kerületi lakását. Szomszédai 2003 óta próbálnak tenni a bűz ellen – hiába.

De itt van a szakember, Csaba is, aki higgadtan és lemondóan jegyzi meg, hogy amíg nem tudják K-né lakásából kipakolni a szemetet, addig tűzoltásnak is kevés az, hogy irtást végeznek a többi lakásban és a lépcsőházban. „A lakók megnyugtatása kedvéért még a levélbedobón is befújtunk K-néhez, de ez lényegében hatástalan” – mondja, majd egy érzékletes példával írja le, hogy miért tehetetlen: a csótány trópusi faj, és ebben a melegben érzi magát a legjobban. „És ugyanazok az arányok, mint a macskáknál is, ha a cica rossz körülmények között van, akkor egyet kölykezik, ha jó karban van, akkor viszont akár hatot is. A csótány pedig 40 fokban, bomló szerves hulladékok között nagyon jól érzi magát”.

Katalin, a korábbi gondnok kezdi el részletezni, hogy mit is takar a lakásban tárolt bomló, szerves hulladék. Érzi, hogy nagyon extrém dolgokat mond, ezért tágra nyílt szemekkel, felemelt mutatóujjal, szinte tagolva mondja, emelt hangon, hogy abban az ingatlanban miden van, amit K-né az utcán talál. Ételmaradék, újságok – állítólag a plafonig felhalmozva – , más papírhulladék, ki tudja mivel megtelt műanyagdobozok, ruhák. Ráadásul K-né, hogy spóroljon, nem használ egy csepp vezetékes vizet sem, ezért vizeletét üvegekbe gyűjti. „Ma már legalább nem önti ki éjszakánként a kilencedikről, így nem feketednek már meg tőlük a bokrok” – mondja keserűen Katalin.

A megoldási javaslatok ecsetelésekor megnyílnak a már említett dossziék, és fénymásolt papírok tömkelege kerül elő. Rajta pecsétek, aláírások és paragrafusok. A lakók próbálkoztak többek között a gyámságba vétel elindításával is. Egy eddig csendes, vörös hajú hölgy megszólal: ő évekkel ezelőtt tett egy kísérletet erre, de amikor kiderült, hogy a „szemétügy” így sem oldódna meg, abbahagyta a kutakodást. Zsanett az ÁNTSZ-t említi: ők bírságokat szabtak ki, 21 napos fizetési határidővel, de felháborodva közli, hogy ha K-né esetleg fizet is, attól még a felhalmozott hulladék és persze a csótányok is a ottmaradnak a Rózsa utcai lépcsőházban.

Aztán mondják még a katasztrófavédelmet: joggal, hiszen a háznak olyan a fekvése, hogy a nap egész nap süti a szóban forgó lakás ablakait, vagyis akár még tűz is kiüthet. Nem bíznak viszont a mentálhigiénés szakemberekben, mivel ők egyszer kijöttek, és az ajtóban elbeszélgettek K-nével, és ha mindent nem is találtak rendben, de úgy látták, hogy magára nem veszélyes, úgyhogy annyiban is hagyták az ügyet.

Most a birtokvédelem intézményében bíznak a lakók, hiszen ez kimondja: „amennyiben a birtokost a birtokának (...) birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg”. A birtoklásban pedig valóban zavarják őket, ha nem is K-né, de a csótányok mindenképpen. Úgyhogy a jegyzőhöz és az alapjogi biztoshoz fordultak, ezzel párhuzamosan pedig aláírásgyűjtésbe kezdtek. Felmerült még a fórumon a bíróság is, hiszen a lakók hallottak egy káposztásmegyeri esetről, amikor a karakán bírónő valami elképesztő határozottsággal és gyorsasággal vetett véget egy hasonló ügynek – a gyorsaság alatt két évet kell érteni. „Ha tanácsi lakás lenne, akkor azonnal kitennék” – szól ismét egy hang hátulról, de erre Zsanett is felemeli a hangját: de lehet, hogy az is meggyorsítaná az ügyet, ha valaki itt lakna a városházáról.

A spontán gyűlést követően liftbe szállunk, és irány a kilencedik. A lakást el sem lehet téveszteni, a felvonóból kiszállva azonnal ott az ominózus ajtó, a lábtörlőn egy használt zsebkendő és körülbelül harminc hátára fordult, döglött csótány.

A fotós kolléga meg is szédül a szagtól, még az egyébként féltett lencséjétől is megválik egy pillanatra, hogy a szája elé kapja a kezét. Krisztina ököllel veri az ajtót, de K-né nem nyitja ki, nem is válaszol. Gyalogosan indulunk lefelé, akkor vesszük észre, hogy a lépcsőházban már egy csótányológiai ismertetőt is kifüggesztettek: innen tudjuk meg, hogy amerikai és német csótány is honos hazánkban és a Rózsa utcai lépcsőházban egyaránt.

Már távoznánk, amikor éppen érkeznek a katasztrófavédelem munkatársai. Másodjára jöttek már ki erre a címre, de közvetlen életveszély nem áll fenn, ezért ők sem tudnak mit tenni: kicsit kopogtatnak az ingatlan ajtaján, majd megállapítják, hogy a következő körben küldenek majd K-nének egy újabb értesítőt. Valószínűleg mire megjön a levél, addigra összesöprik majd a lépcsőházból a csótányhullákat, de ki tudja: még az is lehet, hogy egy újabb rovarirtásra is szükség lesz. Közben a nap is felkelt a többi panel mögül, és egyetlen felhőtől sem zavartatva elkezdte sütni K-né ablakait.