„Maga jött valami újságtól? Már várják!” – egy nagydarab férfi szólít meg így, nyakában kulcsok, kezében jeges tea. Ő Lajos, egy tipikusnak látszó újpesti panel gondnoka, aki készségesen mutatja meg nekünk, hogy mitől rendkívüli mégis ez a Rózsa utcai háztömb. Nyaktörő mutatvány, a kilencedik emeletre, annak négy zárt ablakára kell felnézni: itt lakik egy 58 négyzetméteres lakásban a 78 éves K-né, aki feltételezhetően kényszeres felhalmozó. Vagyis szó szerint felvisz mindent magához, de semmit nem dob ki. Lakhelye így szemétteleppé és csótánytanyává alakult.
Az utcáról viszont csak az elhúzott függönyöket látjuk és egy vállfára lógatott fehér inget. Lajos azonban nem erre hívja fel a figyelmünket: ő a csukott nyílászáróból azt állapítja meg, hogy K-né már elment a szokásos gyűjtögető körútjára: „ha otthon lenne, ebben a pokoli hőségben kinyitná az ablakot mert azt a szagot már ő sem tudja elviselni, ami odabent van”. Rákérdezünk, hogy mindezt hogy és mikor vették észre, mire Lajos annyit mond: ő csak pár éve gondnok, és ez az ügy már 2003 óta húzódik. Alig mondja ki mindezt, mind a ház, mind a Rózsa utca felől is jönnek többen felénk. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian méretes dossziét szorongatnak a hónuk alatt.
Vali, a ház számvizsgálói bizottságának tagja, Krisztina, a közös képviseletet ellátó cégtől, és Katalin, a ház korábbi gondnoka. Első körben a csótányok kerülnek szóba: a lakók épphogy csak a latin nevét nem tudják a rovarnak, az irtásáról és a viselkedéséről már szinte mindent tudnak. Például, hogy ha nem tapossák el őket azonnal, akkor felbátorodnak, vagy hogy sötétben kezdik meg az inváziót, amikor K-né hazajön, és kinyitja az ajtót, meg az ablakot. Vali azt meséli, hogy ilyenkor őt is meglátogatják a rovarok, egy alkalommal ötven darabot szedett ki a muskátlis ládája tálcájából. Egy később spirituális gyógyítóként bemutatkozó hölgynek pedig a zárt ékszeres dobozából másztak ki a csótányok.
Elkeseredésükben a lakók egyszer kávésüvegbe gyűjtötték őket és bevitték a városházára, de nem értek el vele semmilyen hatást. „Lehet, szabadon kellett volna engedni őket” – hangzik egy halk hang valahonnan a csődület hátsó feléből. A szinte már lakógyűléssé alakuló beszélgetésbe kicsit később becsatlakozó Zsanett leírása szerint a házfalat is ellepik ilyenkor. „A saját, nyolcadik emeleti erkélyemen nem tudok dohányozni, le kell jönnöm a ház elé és 20 méterre el kell jönnöm a tömbtől, ha egyedül, csótányok nélkül akarok rágyújtani” – panaszolja. Egy kinyomtatott fényképet is mutat: irtás után közvetlen készült, egy csapdában huszonöt döglött csótány fekszik. Zsanett hozzáteszi, hogy az irtást végző szakember szerint már a tíz darab is kritikusnak számít.