Három-négy hetet kell várni egy vérvételre a Tamási rendelőben, ennél hamarabb nem kap időpontot a háziorvosi beutalóval érkező beteg. Sőt olyanok is vannak, akik négy-öt hét után jutottak csak el laborvizsgálatra. Ez a probléma már a tamási önkormányzat testületi ülésén is előkerült, a képviselők ott is választ kértek a jelenségre.
A hosszú előjegyzési időszakon a városban már senki nem lepődik meg, a Tolna megyei település termálstrandján végzett gyors közvélemény-kutatásunkon gyakorlatilag nem találtunk olyan embert, aki beutalójával ennél rövidebb időn belül jutott volna el vérvételre. A magas koleszterin- és vércukorszint miatt rendelt labor ugyanazon elbíráslás alá esik, mint az állandó émelygés miatt kért vizsgálat. Aki Tamásiban másnap akar vérvételre menni, kis túlzással jobban teszi, ha rákgyanút produkál.
Ez különösen annak furcsa, aki amúgy már nem él a településen. András például már régóta Budapesten dolgozik, most is csak hazalátogatott. De a jelenséggel ő is tisztában van: „Nemrég nagymamám és édesanyám is heteket várt, mire bejutott vérvételre, épp tegnap panaszolták ezt. Furcsa, hogy ők itt vidéken más állampolgárok, mint én, aki a fővárosban a beutaló kézhezvételét követően másnap reggel is besétálhatok vérvételre, ha éppen arra járok. A rendelő állapotáról persze tudnék mesélni, de legalább nem kell heteket várnom” – mondja értetlenkedve.
Noha András szerencsés helyen lakik, a vérvételre való várakozás sokaknak már nem újdonság. „Nem egyedi esetről, hanem általános jelenségről van szó. Tamásiban és Pincehelyen ilyesmire korábban valóban nem volt példa, de sok olyan településről tudunk, ahol ez a típusú előjegyzés régóta bevett gyakorlat” – mondja az MNO-nak Kerekes László, a két település egészségügyi intézményét is fenntartó dombóvári Szent Lukács Kórház főigazgatója. Intézetének ellátási területéhez 80 ezer ember tartozik. A vezető beszámolója szerint hasonló előjegyzési rendszert a környék több kórháza már régebben bevezetett, például Kaposvár, Szekszárd, Siófok. De szerinte korlátozások már valamennyi településen vannak. Viszont ez a betegellátást nem veszélyezteti, a sürgősségi labort nem érinti – teszi hozzá.
„A korlátozást azért kellett bevezetni, mert a finanszírozás olyan, hogy például a mi esetünkben csak minden negyedik laborvizsgálatot állja. Azaz a vérvételre való igény négyszer akkora, mint amekkora forrást a társadalombiztosítótól kapunk” – mondja a főigazgató. Hozzáteszi, hogy a kórházaknak nem lehet ráhatása arra, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok mennyi vérvételt kérnek, rendeléseiket nem bírálhatják felül – viszont a laborjaikban végzett vizsgálatok kétharmadát-háromnegyedét a háziorvosok kérik. Ez hatalmas terhelést jelent a 400 kórházi ággyal rendelkező intézménynek, amelynek fő feladata az amúgy akut esetek ellátása lenne. Viszont a járóbetegek vérvételeinek száma az utóbbi években oly módon emelkedett meg, hogy a rendszer gyakorlatilag finanszírozhatatlanná, nagyon veszteségessé vált. A kórháznak tehát amiatt kellett előjegyzési rendszert bevetnie, mert annak híján a ténylegesen sürgős vizsgálatokat nem tudták volna elvégezni. A főigazgató szerint ez szakmailag nem kifogásolható. A gond szerinte csak az, hogy a betegek ahhoz vannak hozzászokva, hogy beutalójukkal eddig azonnal mehettek vérvételre, és mivel ez már nincs így, elégedetlenkednek.
Arról, hogy hazánk kórházaiban és rendelőintézetéiben milyen hosszúságú ez a bizonyos „befogadási lista”, semmilyen országos összesítés nincs. Sőt, ezt a listát hivatalosan nem is lehet várólistának nevezni. Más kérdés, hogy miért kellene másképp nevezni azt az esetet, amikor a vérvétel csúszásának fő oka az, hogy a kórházaknak csak az elvégzendő laborvizsgálatok negyedére van biztos kerete. Tamásiban ugyanis ez a helyzet.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ettől függetlenül semmilyen adattal nem rendelkezik erről a kérdésről, finanszírozóként egyedül a fekvőbetegek intézményi várólistáinak vezetéséért felelős. A járóbetegek előjegyzési listája nem tartozik hozzájuk: ezt az egészségügyi szolgáltatók maguk vezetik, kizárólag ők tartják nyilván azt, hányan érkeznek beutalóval például vérvételre, őket mennyi időn belül tudják ellátni.
A problémával megkerestük a 101 állami tulajdonban lévő kórház fenntartási feladatait végző Állami Egészségügyi Ellátó Központot is. Válaszukból kiderült, hogy a várakozási idő hosszát az intézeteknek az ÁEEK felé sem kell jelenteniük, így arról a fenntartónak sincs információja, hogy hol mennyi idő elteltével tudnak vért venni.
És ez nem csak a vérvételnél van így: az OEP válaszaiból kiderül, hogy a szolgáltatóknak semmilyen diagnosztikai vizsgálatnál – ide nem értve a CT-t, MRI-t és PET-et – nincs jelentési kötelezettségük arról, hogy ajtajukban hányan és meddig állnak sorba beutalójukkal.
Az egyszerű laborvizsgálatok nem jelentenek komoly kiadást, a kórházaknak csak pár ezer forintjába kerül ezek elvégeztetése, kiértékelése. Viszont például a dombóvári kórházban 300-400 vérvétel történik egyetlen nap alatt, ami összesítve már komoly tételt jelent. „Mi havonta 10-12 millió forintot költünk laborra, de finanszírozásként csak 3-3,5 millióhoz jutunk. Tehát havi 7-10 millió forintot a kórháznak kell állni. Ez a keretgazdálkodásba nem fér bele, a kórházak el vannak adósodva. Nekünk például jelenleg nagyjából 100 milliós elmaradásunk van, a konszolidáció előtt pedig közel 400 millió volt. Azt tehát nem hagyhatjuk, hogy naponta több mint 400 beteg zúduljon a laborra” – hangsúlyozza Kerekes László. A dombóvári kórház főigazgatója hozzáteszi, hogy mindez nem csak a forráshiány miatt lenne probléma, hanem a tömeg miatt is. A hatalmas betegforgalmat egyszerűen fizikailag sem bírták az intézetek.
Kerekes László kiemeli, hogy a várakozásokat 3-4 hét fölé nem engedik, mert az már a kórházvezetés véleménye szerint sem lenne elfogadható. Emiatt épp most ment ki egy olyan utasítás, mely szerint a vérvételek számát 25 százalékkal növelni kell, mert az előjegyzési idő a közelmúltban meghaladta az egy hónapot. Viszont a három hét Kerekes szerint nem sok ahhoz képest, hogy a daganatos betegek CT-, MR- vagy egyéb diagnosztikáját a jelenlegi jogszabály 14 napban határozza meg.
Mint mondja, a háziorvos kérhet sürgős vérvételt is, viszont ezt jeleznie kell a beutalón. Ez esetben elvégzik azonnal, más esetben viszont nem kivételeznek. Főleg mert a kórházak véleménye szerint több esetben indokolatlanul történik a vérvétel. „Úgy tudom, épp most készül egy olyan szabályozás, amelyben a laborkérdést, azok indikációját jobban korlátok közé szorítanák. Ez ugyanis országos probléma. A múlt keddi Tolna megyei irányító bizottsági ülésen – amelyen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ képviselője is jelen volt – épp ezt tárgyaltuk, és a jövőben várhatóan laborösszevonásokra és egyéb hatékonyságnövelő intézkedésekre kerül sor. Ezt próbáljuk most előkészíteni, úgy szervezni, hogy a rendelkezésre álló forrás elegendő legyen” – mondja Kerekes László, hozzátéve, hogy kórháza ezt a problémát egyedül nem tudja megoldani.
Valóban nem, hiszen kérdés, hogy a konszolidációval több száz milliós – összességében 60 milliárd forintnyi – elmaradást maguk mögött hagyó kórházak hogyan tudnak talpon maradni, ha pusztán a vérvételek miatt havi tíz milliós mínuszban vannak. Ez magától nem fog változni, ugyanis az orvosi laboratóriumi rendszerek tekintetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – hasonlóan a fekvőbeteg ellátáshoz – finanszírozási keretet alkalmaz, ennek túllépésével pedig minden szolgáltató veszteséget termel. Ezt a kórházak egyféleképpen tudják csökkenteni: úgy, hogy a finanszírozási lehetőségek optimalizálása végett előjegyzésekkel próbálják kordában tartani a beérkező munkamennyiséget.
A problémáról tud a kórházakat fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ is, próbálja orvosolni azt. Jelenleg azt vizsgálják, hogy maga a rendszer hogyan működik, mi okozza a fő problémát. Mint válaszukban írják, ezt követően készítik el megoldási javaslatukat, annak megvalósíthatósági tanulmányát.
