Kevés volt a távcső és a kerékpár

Kőkorszaki módszereket alkalmaztak a Mal Zrt.-nél. Hanyagság és mulasztás vezetett a tragédiához?

Váratlan volt az ajkai 10-es számú kazetta kiszakadása a lakosság számára, sem előtte, sem utána nem értesítették a katasztrófáról az embereket. A szervezeteknek, a hatóságoknak sem jelezték a bajt, az intézkedésre jogosultak pedig magára hagyták a diszpécsert – jelentette ki Fejes Péter ügyész. A vád képviselője perbeszédében hangsúlyozta: nem működött riasztórendszer, ami azonnal jelezhette volna a gátszakadást a gyárnak és a lakosságnak, ehelyett a gyár dolgozói általában távcsővel és kerékpározva ügyeltek a biztonságra – így még nappal is csak véletlenszerűen észlelték a gátszakadást. Észlelés hiányában a településeken nem történt riasztás.

A jogszabályi előírások ellenére a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tározóinál nem voltak vészjelzők, hiányoztak a szenzorok (miközben Mosonmagyaróváron már 2000-ben telepítettek hasonlót).

A riasztórendszer mellett nem alakítottak ki a XXI. századi kívánalmaknak megfelelő kétszintű monitoringrendszert, a vörösiszap figyelésére szánt elektronikai szisztéma nem volt megfelelő. Hiányzott a számítógépek szünetmentes tápegysége; a számítógép 73 perces időeltolódását észre sem vették, vagy nem foglalkoztak vele. A tragédia napján a Kenyeres-tanyánál lévő szivattyúk üzemideje megnőtt, vészhelyzet alakult ki, amit számítógép is figyelt, és dokumentálta az átemelt víz mennyiségét. Az idők során azonban a vállalatnál relativizálódott, viszonylagossá vált a plusz szivattyúk bekapcsolása, noha az legalábbis üzemzavarra utalt volna. A monitoron – bár képes lett volna rá – nem villogott külön ablak, nem adott az üzemzavarra felhívó hangjelzést, mert a megrendelők nem tartottak rá igényt.

Az ügyész felidézte: már 1998-ban tudott volt, hogy akár 44 centimétert is süllyedhet majd a kazetta, ennek ellenére akkor sem tett semmit a vezetés, amikor már 100-110 centiméteres volt a süllyedés mértéke a tervező által elvárthoz képest. A gátállékonyság vizsgálata azonban elmaradt, jóllehet a tulajdonos köteles az építmény állékonyságát felülvizsgálni, a szükséges munkálatokat elvégeztetni. Az ellenőrzés azonban mindössze körbejárásból és szemrevételezésből állt, legalábbis a vádlottak vallomása szerint.

A vörösiszap-katasztrófa előtt néhány hónappal, 2010 nyarán úgynevezett szintkiegyenlítést végeztek az építményen (ennek során nem mellékesen magasabb lett az északi korona, a tározó falának teteje, ami az elszappanosodott, vagyis átnedvesedett, csúszóssá vált talajra plusznyomást gyakorolt), ám ekkor sem foglalkoztak azokkal a jelekkel – például szivárgással –, amelyek felhívták volna a figyelmet a közelgő veszélyre.

A tározó északnyugati sarkában iszapdomb, a kazetta közepén kráter alakult ki, mert nem jól választották meg a belövési pontokat. Ezek azok a pontok, ahol a vörösiszapot befolyatták a tározóba. Mindemellett túlzott vízmennyiség is volt a kazettában, ami a legfontosabb és legmeghatározóbb körülménye lett a katasztrófának. A hatályos rendelkezés által előírt egy méter helyett mindössze 31 centiméteren volt a betöltési szint. Ez azt jelenti, hogy az engedélyezett szintet közel 70 centiméterrel meghaladták, így a vízmennyiség ennyivel közelebb került a koronához. A vádbeszédben elhangzottak szerint az engedélyezett tárolható mennyiség 2-300 ezer köbméter víz lett volna, ehelyett nagyjából egymillió köbmétert tároltak a kazettában. Ennek azért van jelentősége, mert ha a tározóban az engedélyezett mennyiségnek megfelelő víz van, biztosan nem érte volna el az ár Kolontárt.

Vádbeszédében Fejes Péter rámutatott: már 2-300 ezer köbméter folyadék kiszabadulása is olyan gyors lefolyású, hogy anyagi javak védelme fel sem merülhet, ezért katasztrófa esetén kizárólag az emberi élet mentése az elsődleges. Ennek érdekében a vezetés viszont semmilyen tervvel nem állt elő. A tárgyaláson elhangzott: bár a Mal is veszélyforrásnak tekintette a nátrium-hidroxidos vizet, ami súlyos egészségkárosodást okozhat, a polgári védelmi tervek „ipari árvízre” készültek, nem pedig lúgos zagy kiszabadulására.

A Mal Zrt. ajkai vörösiszap-kazettája 2010. október 4-én szakadt át. A kiszabaduló közel egymillió köbméternyi vörös zagy tíz ember életét követelte.