– A kormány sokadszorra sem oldotta meg a BKV hosszú távú finanszírozását, és még az idei állami forrásnak is csak az időarányos részét utalták át. Készpénznek vehető-e fenyegetése a Budapest határán leálló járatokról vagy a tömegközlekedés „visszaadásáról”?
– Visszautasítom, hogy bárkit is fenyegetnék! Az, hogy például a budapesti HÉV Szentendréig közlekedik, és ezt az emberek megszokták, nem alap-, hanem szokásjog. A törvény alapján a HÉV-közlekedés biztosítása Gödöllőig vagy Ráckevéig sem fővárosi, hanem állami feladat, és így van ez a buszok esetében is. Önként nem tudunk vállalni ennyi feladatot ennyi pénzből.
– Tényleg beszól majd az utastájékoztató: Békásmegyer, végállomás, leszállás?
– Erre az idén még nem kell számítani. Bízom benne, a kormány is úgy gondolja, hogy ez jövőre sem történhet meg, de rögzítenünk kell: ezután csak annyi szolgáltatást rendelünk meg, amennyire fedezet van. Nem azért, mert nem szeretnénk az agglomerációban élőket, hanem azért, mert nincs rá módunk. Mindez a budapestieket nem érintené. Ha lesz felháborodás, a háborgóknak nem hozzánk kell fordulniuk. Nem volna méltányos.
– Ne vicceljenek! A „keményen dolgozó kisembereknek” lakóhelytől függetlenül tudniuk kell, mi lesz itt 2016-tól: rezsinövelés, bölcsődések, óvodások, nyugdíjasok megsarcolása, netán tarifaemelés?
– Nem véletlenül írtam alá azt a levelet, amelyet egyáltalán nem riogatásnak szántak a fideszes polgármesterek. Minden lehetőséget számba vettünk, mielőtt a BKV finanszírozásáról megtettük a kormánynak a javaslatainkat. Ahhoz, hogy az agglomerációban is járjanak a HÉV- és a buszjáratok, továbbá a tanulóknak, a nyugdíjasoknak biztosítani tudjuk a kedvezményes, a 6 éven aluli gyermekeknek és a 65 év feletti időseknek, a fogyatékkal élőknek pedig a díjmentes utazás lehetőségét, az államnak fizetnie kell. Önként vállalt állami feladataink többletterhe évente együttesen meghaladja a harmincmilliárd forintot. Tehát vagy átvállalják azokat, vagy – önhibánkon kívül – komoly szűkítések várhatók.