– Újoncként 2014-ben az Együtt–Párbeszéd Magyarországért színeiben jutott be a Fővárosi Közgyűlésbe, ám az Együttből nem sokkal később ki is lépett. Most kit képvisel?
– Független fővárosi képviselő, a Szolidaritás mozgalom alapítója, jelenleg is ügyvezető elnöke vagyok. Az Együttből számos ok miatt léptem ki, de új párt létrehozásában nem vettem részt, mert szerintem a baloldali–liberális oldalon nincs itt az ideje, hogy újabb és újabb kis pártok alakuljanak, hiszen két évvel ezelőtti kudarcaink fő oka az ellenzék nagyon szűk társadalmi bázisa volt, amire sok kis párt jutott. Minden olyan embert képviselek a közgyűlésben, aki azt szeretné, hogy Budapest modern, szabad, szociálisan érzékeny, hagyományaira büszke, nyüzsgő világváros legyen.
– Hogyan tudja érvényesíteni az elképzeléseit, ha azokat a szélesebb közvélemény nem is ismeri?
– Baloldali vagyok, de a várospolitika más, mint a nagypolitika. Célom sem lehet más, mint hogy Budapest működjön, vezetői pedig – bármilyen pártokhoz tartoznak is – jól vezessék Magyarország hatalmi és gazdasági központját. Régi igazság: akié Budapest, azé az ország is. Ha a főváros szembeszáll valamilyen központi elképzeléssel, a mindenkori kormány végül meghátrál.
– A Fidesz–KDNP-s városvezetést éppen amiatt támadja az ellenzék, hogy nem mond ellent a kormányzat központosító törekvéseinek.
– Természetesen. Hiszen egyre-másra hoznak olyan döntéseket, amelyek nem előnyösek Budapestnek. Ráadásul a kormánypártok meggyengültek, két éve is éppen csak győzött itt a Fidesz, köszönhetően a megváltoztatott választási szabályoknak és a sok kis „kamupárt” indulásának. A baloldal is igen fura kampányt folytatott, aminek nem lehetett más vége, mint a vereség. Viszont eltelt két év, és jobboldali szempontból tovább romlott a helyzet.
– Ezt mire alapozza, hiszen 2010 óta több olyan fejlesztés befejeződött, illetve elkezdődött, amelyet a budapestieknek évtizedekig csak ígértek a korábbi vezetők?
– Kétségtelenül vannak ilyenek, például a 4-es metró, amelynek befejezésére (csak az első szakasz épült meg – a szerk.) sosem lesz pénz, így torzóként viszont semmi értelme. Ez nem a jelenlegi főpolgármester bűne, de tény: a főváros eddig még megmaradt gazdasági-politikai hatásköre közgyűlésről közgyűlésre szűkül.
– Ön szerint mit kellene tenni?
– Tarlós István, aki nagyon kellemetlen helyzetben van, kisebb-nagyobb sikerrel küzd a kormánynyal a BKV ügyében, de az agglomerációs közlekedésért vívott harcban alulmaradt. Kormánydöntések születtek a 3-as metró felújításáról, de a munka elindításához szükséges pénz ma sincs meg, a közszolgáltatások, így a hulladékgazdálkodás helyzete továbbra is tisztázatlan.
– Ha a napi működésekkel is gond van, hogyan tud a város felkészülni egy esetleges olimpiarendezésre?
– Fantasztikus lenne, ha rendezhetnénk egy sikeres olimpiát, ebben nincs vita. Kérdés, hogy a jelenlegi kormányzattal alkalmasak vagyunk-e erre. Naponta derülnek ki sok tíz milliárdos gyanús ügyek, baráti kölcsönök, kiszervezések, amelyek csak a kételyeket ébresztik mindenkiben. Ki tudja, hogy az olimpiarendezés segíte-ne-e az egészségügy, az oktatás helyzetén vagy a rozsdaövezetek eltüntetésében?
– A fővárosról szóló viták hátterében nem az áll inkább, hogy a mai napig nem rendezték Budapest közigazgatási szerepét?
– A kerületek önállóságát nem lenne szabad felszámolni, de a kétszintű önkormányzati rendszert és az ügymenetet egyszerűsíteni kellene. A jelenlegi hatalmi viszonyok azonban egész Budapest önállóságát veszélyeztetik.
– Nemrég újult ki a háború a fővárosi biciklizés körül. Ez ügyben mit javasol?
– Az elmúlt tíz évben óriási fejlődés történt a budapesti kerékpározásban. Tarlós Istvánnak és a bringásoknak is vissza kellene venniük magukból. Sok fejlődés ellenére van olyan fővárosi „nemzetközi” kerékpárút, amely használhatatlan. Így én is sokszor a buszsávban tekerek, pedig veszélyesebb. A vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál kellene eldönteni, és nem egymásnak üzengetni a médiában.
– A fővárosi ellenzék, amelyhez ön is tartozik, nem éppen arról híres, hogy folyamatosan kompromisszumot keresne
– Nem is nagyon szóltam bele a kizárólag az ellentétek szítására alkalmas kérdésekbe. Kívülről „csöppentem” a városi közéletbe. Nekem az elmúlt másfél év tanulóidő volt, és látom, hogy amit az ellenzék gyakran művel, az „üresben tekerés”. Az abcúgozás a sajtót sem érdekli, és a mondandó egyszerűen nem megy át. Ahhoz mélyebb munka kellene.
– A felszínes ügyekben időnként a kormánypárti oldal sem marad el az őt bírálóktól. Javában zajlik a hirdetőoszlopper, amely el sem kezdődött volna, ha nem politikai leszámolásra használják a többséget.
– A Mahir Cityposter Kft. szerződésének felmondása nagy port vert fel, de szerintem ez nem Tarlósék ügye. Ahogyan én látom, mindenkinek nagyon kellemetlen, hogy ezt „csinálni kell”, nyilvánvalóan felsőbb utasításra, nem létező okok miatt. Így felbontani egy hatályos szerződést, és még mielőtt a vita jogi útra terelődne, nekimenni az oszlopoknak, igazi gengsztertempó! Gondolom, már megvan az a cég is, amely átvenné a Mahir helyét a hirdetési piacon. Nyilvánvaló, hogy az egész ügy már a 2018-as és a 2019-es választásról szól, nehogy addigra valakinek is olyan felülete maradjon a városban, amely nem a Fideszt reklámozza.
– Tehát a kormánypártok csak kihasználják Budapestet?
– Ez a kormány nem igazán Budapest-barát. Ezt támasztják alá olyan monomániás beruházások is, mint a Liget projekt. Még a fakivágás ellen tiltakozó civilek is elismerik, hogy a Városligettel valamit kezdeni kell, de a legpusztítóbb a bizonytalanság: megmarad-e a közpark, és mit kell még a Várból lehozni, hogy oda Orbán Viktor miniszterelnök költözhessen? Minderről igenis meg kell kérdezni a lakosságot! Kiadhatnak bármennyi hivatalos közleményt, hogy megmarad, sőt bővül a zöldterület, mára elveszett a bizalom. Ezért élesednek a viták, és lesz minden kis ügyből is botrány, elégedetlenség.
– Lát megoldást?
– A vasárnapi nyitva tartás ügye megmutatta: ha az emberek kiállnak az igazukért, a hatalom visszakozik, meghátrálásra kényszerül. A budapesti fideszes városvezetés nagy bajban van, mert vezetőire visszaüt, ha a választóik képviselete elé helyezik a pártpolitikát, a párthűséget. Így még a jelenlegi választási szabályok mellett is komoly az esélye annak, hogy két-három év múlva a múlt terheitől megszabaduló és valamilyen formában együttműködő baloldali–liberális oldal ha másutt nem is, de legalább Budapesten fordítson a dolgok menetén.
