Szinte percekkel azután, hogy a június 16-ai üzemkezdettel a dél-budai villamoshálózat fejlesztése miatt lezárták az autó- és villamosforgalom elől, gyalogosok és kerékpárosok lepték el a Szabadság hidat. Azonnal a főváros egyik legmenőbb „grundja” lett a 334 méter hosszú dunai átkelő, és már a hatodik napon megvolt rajta az első nagyszabású közösségi esemény: százak piknikeztek a Gellért-hegy mögött lebukó nap sugarai között. A boldogság új szigetén ugróiskolákat rajzoltak a gyerekek, folyékony kenyér és ásványvizes házi fröccs tűnt el a nyelvek alatt literszám. A legtöbb ember önfeledten, a másikat nem zavarva, saját felelősségére mulatozhat a hídon, amely közben viszont őrültek találkahelye is lett.
Nem kevesen másznak fel ugyanis brahiból vagy egy-egy jó szelfi kedvéért a híd legfelső részére, a legendás turulmadarak közelébe. Tegnap délután három körül, ottjártunkkor két fiatal lány és egy fiú barátjuk egymást bátorítva kapaszkodott egyre följebb és följebb. Ha ugyanezt a Lánchídon teszik, öt percen belül ott vannak a rendőrök, a tűzoltók, a katasztrófavédelem, vagy éppen egy pszichiáterekből álló tárgyalócsoport.
Amíg fél szemmel azt figyeltük, a két bátrabb hogyan unszolja kapaszkodásra az óvatosabb lányt, a híd közepén a korláton üldögélő srácoknál érdeklődtünk, mit szólnak ahhoz, hogy bárki háborítatlanul mászókázhat a híd tetején.
– Én szándékosan nem megyek följebb, ugyanakkor örülök annak, hogy egy ilyen találkozópont létesült itt – mondja lapunknak a szomszédos Műegyetem vegyészkarán hamarosan diplomázó Dávid. Úgy véli, nem lehet elvárni, hogy rendőrök kapkodjanak le mindenkit. A mellette sörrel a kezében ücsörgő, jogász végzettségű, a hídra elmélkedni járó Péter szerint is annyi értelme volna ezen a helyen rendőri erőt bevetni, mint az Erzsébet téren betartatni a közterületi alkoholfogyasztás tilalmát.
Az mindenesetre igen érdekes, hogy látogatásunk során órákig egyetlen rendőr vagy közteres sem bóklászott a hídnak még a környékén sem – amikor eljöttünk, akkor haladt végig az első járőr. Szürkülettől pedig már nem is látszik sem a pesti, sem a budai partról, ki mit művel a vasszerkezeteken, a díszkivilágítást pedig még az éjszaka első felében lekapcsolják. Péter megjegyzi, ő volt a híd tetején a lezárás előtt is, de akkor sem szedték le. Ám most, hogy nincs autóforgalom, szerinte mindenki saját felelősségére kockáztatja a testi épségét. Abban mind Dávid, mind Péter egyetért: a terület rendjéért illetékes döntnökök majd akkor lépnek érdemben, ha az első ember lezuhan. Szerintük amúgy ki van táblázva a hídfőkön, hogy nem szabad felmászni – mi viszont ilyen táblát nem láttunk sehol.