Tipikusan magyar történetről van szó. A cikkünkben górcső alá vett projekt a kilencvenes évek végére datálódik, amikor az emberek még hitték, hogy valami jobb jön. Aztán átvágták a szalagot, és a múzeumigazgató szerint hirtelen eltűnt mindenki a projekt mögül. Zalaegerszegen járunk, a Göcseji Falumúzeumban, háromórás autóút után értünk le Budapestről, hogy a megszüntetni szándékozott Finnugor Néprajzi Parkról érdeklődjünk. Hogy hogy kerülnek a hantik, cseremiszek, finnek 19. századi mindennapjairól tanúskodó, 2003-ban átadott házak Zalaegerszegre, és éppen a göcseji épületeknek otthont adó múzeumba? Erre még Kaján Imre igazgató, egyben a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke sem tud egyértelmű választ adni. Helyette Varjú András osztályvezető vázolja a helyzetet: a környéken fekvő Hévízre és Zalakarosra hagyományosan sok orosz ajkú vendég érkezik, s őket célozták meg az attrakcióval. A tapasztalat viszont megmutatta: aki Hévízre megy strandolni, az nem igazán néz el másnap a szomszédba mari portát nézni. A százat sem érte el az orosz látogatók száma – évente. Egyébként is kevés külföldi érkezik, összesen mintegy kilencszáz.
A néprajzi park épp úgy részben készült csak el, ahogy annak idején a falumúzeum, most pedig másfél milliárdból egészítenék ki utóbbit az előbbi területének rovására – kérdéses, meglesz-e végül ez az összeg számukra. Eközben szakértők tiltakoznak az egész tervezet ellen, Kaján viszont vallja: az ő munkájukról nem a finnugor tanszék hivatott ítélkezni, hanem a látogatók, mégpedig azzal, hogy váltanak-e belépőt vagy sem. Márpedig a park miatt, annak jelen formájában, inkább nem. Főleg most, hogy bezárták.
Magyarország első skanzenjeként 1968-ban jött létre a Göcseji Falumúzeum. Az épületek nagy részét a kis göcseji falvakból telepítették át a Zala holtága melletti kiállítótérre. Egy 19. századi, egyutcás településtípust kívántak modellezni, így akad itt fatemplom és pálinkafőző kunyhó, ahogy vízimalom is. Ez utóbbi nem mellesleg korábban is itt állt, északi, fából készült része még a 18. században épült. A lakóházakban több generáció élt együtt, ahogy egyébként a Finnugor Néprajzi Park épületeiben is. Ez tehát közös vonásnak mondható, ahogy a 19. századi jellegzetességek megidézése is. Más tekintetben viszont két külön világról van szó: míg az Urálon túliaknak majd egész évben kemény fagyokkal, mínusz harminc fokokkal kellett szembenézniük, addig Zalában világosan tagolták az éveket négy részre a különböző évszakok. Ez viszont – főleg az egyre hosszabb és egyre elviselhetetlenebb nyári forróság – nem hat épp kedvezően a finnugor házakra, melyek nem viselik jól a rövid ideig tartó hideget. A 2003-as átadástól folyamatos problémát jelentett, hogy az épületeket nem erre a klímára tervezték. A hantik és manysik igazi fagyok elől lelhettek menedéket a zömök épületekben, nálunk viszont a jóval melegebb idő miatt csak beeszik magukat a falakba a szúvak, a cincérek, a folyamatos nedvesség miatt a gombák. Az egyre rövidebb tél miatt pedig végképp nem pusztulnak ki onnan.